BETŰK A JUPITEREN - Sylvia Bowerbank
(részlet)

Az "Egerekről és asszonyokról" (Of Mice and Women) című esszémben szembeállítottam, ahogy a 17. században Rich grófnője, Mary Rich, és testvére, Robert Boyle az egerekről írt, mint a korai modern ökológiák forrásaként szolgáló, nemileg meghatározott gondolkodás iskolapéldáit. Boyle egere a levegő jellegzetességeit vizsgáló levegőpumpa kísérleteinek laboratóriumi segédeszköze volt. Mary Rich egy egérfogóba szorult állatról írt, melynek szájában még ott a sajt, azaz a bizonyíték, hogy Isten a vétkest igazságosan büntette meg. Száz évvel később, az állatok eltárgyiasítása ellen fellépő nők új, szentimentális hangvétellel írtak az egérről és más állatokról. Jól példázza ezt az átmenetet Anna Laetitia Barbauld (1743-1825), aki azért írta "Az egér könyörgése" (The Mouse?s Petition, 1773) című versét, hogy megrója Joseph Priestleyt, amiért a gázok természetéről végzett kísérletei során egereket ölt meg. Barbauld a beszélő egér retorikai eszközét használja, hogy a szabadelvű Priestley a szenvedő egérre is kiterjessze liberális szemléletét:

Szabadságért ha dobbant szíved,
a zsarnok ellen ha tett,
rabbá az egért hogy teheted
mely szabadnak született?

Barbauld szabadnak született egere Priestley együttérzésére számít, ezért beszél a bezártság okozta reménytelenségről, rettegéséről, hogy a tudomány nevében feláldozzák, és a szabadság utáni vágyakozásáról. Ugyanakkor Priestley igazságérzetére próbál hatni, amikor egyenrangú teremtényként említi önmagát, akinek ugyanannyi joga van "az ég ajándékaira":

Tanult elme elismeri
mit részvét illet mind;
Az élőkre szemét így veti,
és tiszteletre int.

Vagyis Barbauld egere a minden élőlény iránti együttérzés ökológiai elvét fogalmazza meg, amely szerint az embereknek etikusan kell kezelniük az állatokat.
    Joseph Priestley neve jól ismert a tudománytörténetben, ő fedezte fel az oxigént. 1772 nyarán, egy azóta minden iskolásgyerek által gyakorolt kísérlet során Priestley rádöbbent, hogy az üvegben égő gyertya addig ég jól, amíg oxigént kap, ám anélkül elalszik. Ugyanez érvényes az egérre is. Amint ezt a Kísérletek és észrevételek a levegő kapcsán (Experiments and Observations on Different Kinds of Air, 1774-77) című munkájának jegyzetei is igazolják, Priestley számtalan egér életét áldozta fel, hogy megértse a gázok természetét.
E kísérletek során az egerek iránt érzett bárminemű érzései teljesen háttérbe szorulnak. Nyilvánvalóan sikerült tökéletesen megfeledkeznie a szenvedésükről:

    A gáz, amellyel az első kísérletet végeztem, különösen gyilkosnak bizonyult, az egér június 20-án megdöglött. E gázzal majdnem színültig töltött üvegbe egy szár mentát helyeztem, míg egy másikban csupán gázt tartottam... Amikor a gázzal telt edénybe, amelyben a mentaszár is volt, egy nagy egeret helyeztem, az öt percet is kibírt anélkül, hogy a gyengülés legcsekélyebb jelét mutatta volna. Azután kivettem, és ugyanolyan erősnek és elevennek találtam, mint korábban, miközben a másik üvegben, melyben csak gáz volt, és növény nem, egy fiatalabb egér nem bírt ki többet két-három másodpercnél, és nyomban kimúlt. Többé nem lélegzett, rögtön mozdulatlanná dermedt.

Priestley az elvégzendő feladatra összpontosít, az egér a kutatás eszköze, egy emlőspéldány, mely oxigén nélkül nem tud lélegezni. Egy gyertya nem felelt volna meg a célnak. Az egér elevensége, nyugtalansága és halála a menta viselkedéséhez hasonlóan pusztán egy kísérlet tényjáruléka. Boyle egeréhez hasonlóan Priestley egere is a laboratóriumi egér előképét vetíti elénk, amely jól ismert szimbóluma a tudományos célokra használt állatok kiszolgáltatottságának. Méretei és könnyű tartása, állítja M. L. Simmons és J. O. Brick a Laboratóriumi egérben (The Laboratory Mouse) az egeret "költséghatékony" alannyá teszik, mely "a tudomány remek eszköze". A "laboratóriumi egér" terminus ökológiailag jól körülhatárolható, pontos osztályozást takar, a kiválasztás, a szaporodás és a fennmaradás rideg körülményeit. Az egér lakhelye, alvóhelye, a körülötte lévő flóra mesterségesen kialakított; az állat testnedveit: nyálát, vizeletét, vérét, nyiroknedvét összegyűjtik és tanulmányozzák; vizelése, fogyasztása, nemzése korlátozott; betegségét, halálát megakadályozzák, vagy elősegítik a kutató tetszésétől függően. A laboratóriumi egeret nem pusztán természetes környezetéből emelik ki, hanem az etikai viszonyulások hálójából is, hogy kutatási célokat szolgáljon.
    Priestley egerének így csak az a szerepe, hogy hozzásegíti az embert saját környezetéről szerzett tudása és afölötti uralma fejlesztéséhez. Ugyanakkor, tehetjük hozzá ironikusan, Priestley kutatása egyben az ökológia tudományos feltűnésének korai példája. Priestley, miközben felfedezi a fizikai törvényszerűségeket, melyekkel a találékony természet gondoskodik a levegő minőségének fenntartásáról, azt is felismeri, hogy az élet rendszerein belül minden mindennel összefügg. Úgy véli, a racionális tudás, hogy a növények lélegzése hatékony szerepet játszik a víz édes ízének és a levegő minőségének kialakulásában, nagyobb tiszteletet parancsol az "alacsonyabb rendű" növények iránt, melyek nélkülözhetetlen szerepet játszanak "a magasabb rendű" állatok életben maradásában. "Bármennyire jelentéktelennek tűnnek (a növények), filozófiai szempontból a legméltóságteljesebbek és legfontosabbak, a természet legdöbbenetesebb jelenségére adnak magyarázatot, a rendszer belső összetételének alázatos kiszolgálói, és azt bizonyítják, hogy egyik a másikkal összekapcsolódik". Priestley kutatásai arra tanítottak bennünket, hogy a természet egyszerű tényeit egy racionális rendszer megnyilvánulásainak tekintsük. Ahogy ezt Priestley barátja, Benjamin Franklin előrebocsátotta, az ilyen kutatásoknak a környezet iránti fokozottabb gondoskodáshoz kellene vezetniük: "Ésszerű rendszerre enged következtetni a tény, hogy a növényi világ felfrissíti az állatvilág által szennyezett levegőt. ...Remélem, ez valamennyire visszafogja a házak körül növő fák kiirtását". Úgy tűnik, Barbauld és Priestley a természet két ellentétes diskurzusát képviseli, az egyik az uralom szószólója, a másik a természet szeretetére szólít fel. De ha figyelembe vesszük a 18. század tágabb kontextusát, rádöbbenünk, hogy ugyanannak a modern ideológiának egymást kiegészítő megnyilvánulásai.