Varga Zoltán Zsolt
ANTITÉZIS

Hiszek annyira az észben, hogy helyeseljem a haladást és a Történelem valamiféle filozófiáját, mivel hiszem, hogy az ember szakadatlanul haladt előre sorsa megismerésében, s mi mást nevezhetnénk nagyobb joggal haladásnak, mint a megismerés fejlődését? Tudjuk, hogy ellentmondásban élünk, és azt is, hogy nem tagadhatjuk meg ezt az ellentmondást, csupán tompíthatjuk az élét azzal, hogy felmutatjuk, kibeszéljük. Nekünk, művészeknek, nem abban áll a feladatunk, hogy találjunk néhány receptet, amely csillapítja a szabad lelkek végtelen szorongását. Nem szolgáltathatunk igazságot még egy nyilvánvalóan igazságtalan világban sem, s végképp nem nyújthatunk boldogságot - mi a boldogság? - a század nyomorúsága által megmérgezett népeknek. Erre ott vannak a politikusok. Mi nem tehetünk mást, mint hogy a lehető legösszetettebb, legárnyaltabb tükörképet nyújtjuk a társadalomnak, a konzekvenciákat már közösen kell levonni. Ez "emberfeletti" feladat, de csak abban az értelemben, hogy egyedül nem lehet elvégezni.