←Vissza

 
 
 
 
 
 

Polgár Teréz Eszter
HALÁLTÁNC


(Kosztolányi motívumaira)

Kibuggyan vére a puha szőlőbegynek.
Vöröslik. A kökény kába, megcsípte a dér,
gyászruhája ezer éves, gyűrött, de kacér.
A meztelen ágak az égbe merednek.

Fölhasad az alma fénylő, meleg bőre,
sima, legendás szépsége sok-sok ráncba fut.
Az agg szilvaleányok tartogatják maguk.
Sosem kelnek már el - nem sejtik előre.

Koravén körtéket utoljára ringat,
le-leejt egy rőt fa. Gesztenye kopog vadul,
dió, eső; minden, mi függött, elszabadul.
Vagdossák marionett-fonalainkat.