Zoltán Gábor
SZEMET VENNI

- A bőrboltba is be szeretnék még menni - mondta a top.
    - Minek? - kérdezte a szoknya.
    - Szeretnék egy erősebb árnyalatot. Barnát, mégpedig most már igazi barnát, tudjátok. Bár valami pirosság, egy árnyalatnyi, az nem lenne rossz hozzá. Mért, ti nem örülnétek olyannak? - kérdezte a top, miközben vetett magára egy pillantást a mozgólépcső melletti tükörben.
    A másodikról a harmadik szintre tartottak.
    - Nekem gyakorlatilag mindegy - mondta a bal cipő. - Tudnék viszont örülni egy keskenyebb lábfejnek. Úgyhogy a lábfejszaküzletet, ha egy mód van rá, ne hagyjuk ki!
    - De hát az lenn van a mínusz egyes szinten! - kiabálta a telefon. - Miért nem előbb szóltál? Hülyeség lenne visszafordulni.
    - Azt mi se mondtuk, hogy forduljunk vissza - védekezett a jobb cipő a párja helyett. - Áthidaló javaslatot teszünk: fölmegyünk a legfelső szintre, mivel ha jól emlékszem, az egész vásárlás a pánt miatt van. Ugye? Pántocska meg akarta mustrálni az aktuális hajválasztékot -
    - Annyira snassz már, ami most van, nem? - vetette közbe a pánt. - Teljesen hiábavalónak érzem magam. Nincsen alattam állomány. Minimum, hogy sűrűbbnek kéne lenni a hajnak. És még hosszan sorolhatnám: erősebb szálak...
    - Tehát az áthidaló javaslat - folytatta a jobb cipő, anélkül, hogy fölcsattant volna. Nemhiába tartották higgadtabb természetűnek a párjánál. - Fönn kezdjük a hajboltban, és szép nyugodtan haladunk lefelé. Mindenki sorra kerül.
    - Én azt nem bírom kivárni! - Szinte már sikított az öv. - Azt akarjátok, hogy megszakadjak? Azonnal másik derék kell. Értitek? SOS! Nem túlzás. Hányas szinten van a derékszaküzlet?!
    - A másodikon - mondta a bugyi. - A fenékbolt közelében.
    - Nem megyünk vissza - szögezte le a pánt. - Szerintem a jobb cipő javaslata abszolút rendben van.
    - De már nekem is sürgős - vágott közbe a szoknya.
    - Mi?!
    Ez kicsit élesen hangzott. Talán a fülbevaló volt?
    - Először is a fenék - magyarázta a szoknya. - Aztán a derék. Aztán a combok. A combok rém kínosak mostanában, nem látjátok?
    - Szóval azt akarnám mondani - folytatta rendületlenül a jobb cipő, de a bal már türelmét vesztve csikorgott:
    - És akkor mi miért ne mondhatnánk, hogy izzadnak, de eszement módon izzadnak a lábak?! Hogy folyton izzadnak ide mibelénk? Megyünk tönkre, az a helyzet. Hogy a közérzetről ne is beszéljünk. Mondjátok meg, miért nem lehet lentről kezdeni az egész bevásárlást?! Úgy lenne logikusabb, ez belátható, vagy nem?

Idáig voltunk a nyomukban, csak mert egyfelé vitt az utunk. De hát nem azért jöttünk, hogy másokat kövessünk és hallgassunk! Be kell mennünk a szemboltba. A mostaninak egyrészt kezd kimenni a színe, azt mondják, másrészt jött már panasz a teljesítményére is. Arra sem alkalmas, hogy a lépcső tetején megjelenő látványról az alján megmondja, miféle.
    Hogy ami feltűnt, mi az, egyáltalán.
    Úgyhogy irány a szembolt.