Lackfi János
TÁRLATLÁTOGATÁS EGY MACSKA AGYÁBAN

Rémy Cordonnier-nak

Szembogár küllős sárgáján vitt az út
Mintha egy narancs húsának dzsungelében,
tapadós rostok, embermagas levelek közt
törnénk magunkat előre
Aztán akár szénporkupac
elnyelt a szemközép sötétje
haladtunk tapogatva puhafalú rekeszről rekeszre
Szorosra redőzött függönyű alvás
mélytengeri kristálymetszetei,
foglyul ejtett szikrák, buborékok
Porcicák, összeszövődött szőrgubancok
arra futó test nyomán fellibegő, átrendeződő ábrái
Pillanatfelvételeken eltorzult kutya-arcok,
villanó fogsor, fröccsenő nyál, a sarokban
magnó, ha bekapcsolod, hörgő ugatás hallatszik
Tappancs formájú gyereknyomda, nyomtathatsz
vele észveszejtő magas párkányokon, recsegő
ágakon, lélek nem járta padlásokon sárba, hóba,
vékony porrétegbe
Ábrán a test fokozatos lendülése, ahogy a mozdulat
átterjed egyik csontról, ínról, izomról a
másikra, dominók adják így tovább
a lendületet
Modell cérnán rángatott, kiszámíthatatlan mozgású
villámgyorsan irányt változtató áldozattal,
pofozzuk puhán, cincáljuk szikével
Sistergő suhanás bokrok dohos ízű alján,
köszörű-nyüszítés közepette,
kimeresztett karommal odacsapva,
vérrel teli zsebecskék nyílnak,
hasad a szőr, a bőr, alatta a hús,
alattomosan gennyed az ilyen seb
hetek múltán, váratlan fakad ki
Visszaúton tapogatózva úszol
végig a koromfekete kürtőn,
végül a törhetetlen üvegnek ütközöl
Ha közel hajolsz a macska szeméhez,
látod magad tükrébe börtönözve