|
|
Faltól falig - az Elefántház -
HORGAS JUDIT, ÁCS IRÉN fotóival
- Ma láttam egy Elefántot, Malacka.
- Mit csinált éppen? - kérdezte Malacka.
- Csak úgy kószált - mondta Róbert Gida. - Azt hiszem, nem látott meg.
- Én is láttam egyszer - mondta Malacka -, legalábbis azt hiszem, ő volt az.
De lehet, hogy nem ő volt.
- Én is - jegyezte meg Micimackó, és azon tűnődött, mi lehet az, hogy Elefánt.
Egészen 1876-ig a budapesti Állatkert látogatói
sem tudhattak sokkal többet az elefántról, ám a kert alapításának
tizedik évfordulójára struccokat és amerikai bölényeket, sőt, egy
afrikai elefántot vásárolnak - ez volt az első elefánt a magyar
fővárosban.
A Városerdő 32 holdnyi területén létesített
állatkert 1866. augusztus 9-én nyílik meg, a csaknem ötszáz különféle
állatot tizenegy nagyobb és több kisebb állatházba, és elkerített,
nyílt gyepterekre költöztetik. Zsiráfot, vízilovat vagy elefántot ekkor
még nem láthat a közönség, mert az állandó anyagi nehézségekkel küzdő
kertnek ilyen drága állatokra nem futja. Működtetésére
részvénytársaságot alapítanak, és többen, például Petz Ármin, a
parkrészeket tervező városi főkertész vagy Reitter Ferenc, a Nagy-tó és
a tavat tápláló kút terveit elkészítő csatornázási mérnök nem fogad el
fizetséget munkájáért. Számos állatot ajándékba kap a kert: a
falusiaktól a nemeseken át az uralkodóig sokan küldenek különféle
példányokat - felesleges, kószáló elefánt azonban nem akad.
A pénzügyi gondok enyhítésére mutatványosokat,
vásári komédiásokat, tűznyelőket, akrobatákat és kötéltáncosokat
alkalmaznak, fellép Miss Cora, a szakállas nő, és sorsjegyeket adnak ki
- a nyeremények különböző állatkerti állatok. A komoly szakemberek,
például az első igazgató, Xántus János természettudós, néprajzkutató és
földrajzi író sorra lemondanak tisztségükről, így egy borsodi
kisbirtokos, Serák Károly kerül az intézmény élére. Három
évtizedes vezetése alatt, jó gazda módjára a legkülönfélébb
módszerekkel próbál pénz szerezni: selyemhernyó-, hal- és
baromfitenyésztéssel, bikaviadal rendezésével, sőt, az Ősbudavár nevű,
hírhedt mulató üzemeltetésével. Az állatkerti tavon tengeri ütközet
szórakoztatja a nagyérdeműt, télen korcsolyapálya, nyáron cirkusz,
haditengerészeti kiállítás, és az egymást követő etnográfiai bemutatók,
amelyeken egy-egy népcsoport néhány tagját, hagyományos népviseletét,
munkaeszközeit mutatják be: többek között szingalézeket, szudániakat,
tonkingieket bámulhat a közönség.
A lezüllött állatkert minden erőfeszítés
ellenére csődbe megy, így a főváros átvállalja az üzemeltetést, és új,
szigorúan szakmai szempontokat vezetnek be. Nagyszabású rekonstrukcióba
kezdenek, szinte minden régi épületet elbontanak, a helyükön újakat
emelnek. Ekkor készül el Neuschlosz Kornél tervei alapján a Főkapu és
az Elefántház. A szecessziós stílusban épült házat hamarosan elfoglalja
az újonnan érkezett hat elefánt, de ide kerülnek a nílusi vízilovak és
a tapírok is, ezért sokáig a "Vastagbőrűek háza"-ként emlegetik. A
beltéri falfestmények, majolika díszek és a torony az elefántok
szülőföldjére utalva keleti hangulatot árasztanak - olyannyira, hogy
1915-ben a török követség kérésére le kell bontani a minaretet: a
törökök sértőnek érzik, hogy az Elefántház muzulmán mecsethez hasonlít.
Az újjáépített állatkert megsínyli az első
világháborút, a második azonban végzetesnek bizonyul: 2500 állatból
csak 14 marad. A ragadozókat lelövik, a betört üvegű Pálmaházban a
kígyók, hüllők fél óra alatt elpusztulnak a hidegtől, a Madárház
tetején keletkezett lyukon át a sasok és keselyűk elrepülnek, a
pingvinek és fókák már korábban éhen pusztulnak, mert nem tudnak
tengeri halat szerezni nekik, a tevéket, antilopokat, szomáli juhokat,
indiai kecskéket, díszfácánokat, hattyúkat, íbiszeket, batlárokat és
sirályokat a budapestiek megeszik. A légnyomás megöli Sziámot is, az
Állatkert kedvenc elefántját, aki hideg vízzel fröcskölte le a
látogatókat, ha nem kapott eleget enni.
Az Elefántház azonban csodával határos módon
túléli a háborút, s mivel ez az egyetlen fűthető épület, itt
szállásolják el a megmaradt állatokat. Lassan-lassan, és olykor igen
kalandosan gyarapszik az állatállomány: hírét veszik például, hogy egy
parasztember Örkényben kétpupú hímtevével szánt, és hajlandó egy lóért
elcserélni az állatot. 1956-ban és 1967-ben kiselefántok születnek az
egyre romosabb házba. 1997-ig kell várni, hogy egy újabb
rekonstrukciókor az Elefántház is sorra kerüljön. A két évig tartó
munka során megújulnak a fa- és kőfaragások, a kapuk, a Zsolnay
kerámiadíszek és a belső tér díszítése. Visszakerül helyére a lerombolt
minaret is, korszerűsítik és megnagyobbítják az állatok életterét.
2001-ben az Elefántház a nemzeti örökség megóvásáért nemzetközi
elismerést, Europa Nostra-díjat kap.
- Holnap reggel hét órakor találkozunk a Hét Fenyőfáknál, és megnézzük, hány Elefántot sikerült megfogni a Csapdában.
- Hat órakor, Malacka. De van-e kötőféked?
- Minek az?
- Hát megkötni és hazahúzni az Elefántot.
- Ugyan!... Nem kell annak kötőfék... Csak füttyenteni kell neki, és jön magától!
- Tudom, de vannak köztük csökönyösek. Nem mind egyforma. Na, jó éjt!
|