MÁS-VILÁG

Magyar kézben a Pilsner Urquell!

"Megszereted e cseh remeket" - hangzott 2005 nyarán a világhírű Kozel-sör magyarországi reklámszlogenje. A palackozott és dobozos formában árusított "cseh" sörök (melyeket valójában Magyarországon gyártottak és palackoztak) azonban olyan lavinát indítottak el a világ sörpiacán, amelyre aligha számított bárki is. Kezdetben sokan attól tartottak, hogy a magyarországi gyártás a minőség romlásával jár: ennek azonban éppen az ellenkezője történt! De vegyük sorba az eseményeket.
    Amikor a dél-afrikai óriáskonszern tulajdonában lévő Pilsner Urquell engedélyével elkezdődött Magyarországon a Kozel-sörök gyártása, a cseh minőséget féltők azonnal akcióba léptek, mondván, hogy valójában hitelrontásról van szó, és a cseh sörök jó híre forog kockán. A magyar Kozel azonban általános meglepetésre még ebben az évben elnyerte "Az év legjobb söre" kitüntetést a londoni sörvilágbajnokságon, és ezzel kezdetét vette a méltatlanul háttérbe szorított magyar sörök sikertörténete. Nemzetközi összefogás eredményeként hamarosan megvonták a gyártási jogot a cseh féltől, hiszen sem az ottani komló, sem a víz minősége nem érte el a magyarországiét, de ez csak az első lépés volt: angol nyomásra az évek óta romló minőségű Pilsner Urquell gyártási jogát is átadták a magyaroknak, abban a reményben, hogy az ismert komlónedű ismét világszínvonalra emelkedhet.
    A magyar sörök rohamosan növekvő rajongótábora világszerte klubokat, lovagrendeket és egyéb szervezeteket alapított, és a magyar sörexport fellendülésének köszönhetően a hazai gazdasági mutatók minden eddiginél kedvezőbbekké váltak. A Kozel és a Pilsner Urquell mellett magyar szakemberek vették át a gyártás irányítását a Staropramen és a Krusovice sörgyáraknál, és az alapanyagokat is Magyarországról szállították a helyszínre. Hogy ezek a sörök mégis elmaradnak az immár legendássá vált és világszerte garanciát jelentő magyar minőségtől, kizárólag a csehországi víz gyenge paramétereinek tudható be.
    Mindenesetre a magyar beavatkozásnak köszönhetően legalább ismét exportálhattak sört a csehek is, a magyar technológia és alapanyag segítségével ugyanis sikerült legalább általánosan elfogadható szintre emelni a termékek színvonalát. De a magyar sörgyártás fellendülése nem csupán a közép-európai térséget érinti: sokak szerint hasonló sors vár más európai országok nagyobb sörgyáraira, és megkezdődtek a tárgyalások a Guiness vezetőivel is, akik önként ajánlották fel eddigi technológiájuk megreformálását a magyar szakembereknek.
    Csehország gazdasága azonnal megérezte a súlyos veszteséget és az Európai Unióhoz fordult segítségért, ahol azonban nem talált megértésre: a "minőség mindenekfelett" szem előtt tartására hivatkozva nem engedélyezték, hogy a Cseh Köztársaság bármilyen mennyiségben is exportáljon söreiből. "Az uniós tagállamok gasztro-kulturális színvonala nem engedi meg a Csehországban készített, gyakran elfogadhatatlan minőségű sörök árusítását egyik ország területén sem" - hangzott az egyértelmű indoklás. Ráadásul a cseh sörökre immár Európán kívül sincs kereslet, miután a magyar söripart elárasztották az öt földrészről érkező tömeges megrendelések. Csehország így minden sörét kénytelen az ország határain belül eladni (leszámítva a már említett, magyar technológiával és magyar alapanyagokkal gyártottakat), ami jelentős károkat okoz nem csupán a nemzetgazdaságnak, de a társadalom egészének is. Az egyetlen segítséget az jelenthetné, ha a Borsodi vagy a Kőbányai sörgyárak leányvállalatokat nyitnának a Cseh Köztársaság területén, erre azonban kevés az esély. "Egy ország nem élhet a múltjából, még ha sörgyártásról van is szó" - figyelmeztették a cseh érdeklődőket a magyar szakemberek, hozzátéve, hogy jóllehet egykor valóban minőségi sörök készültek az országban, ez azonban nem lehet hivatkozási alap, s nem jelenti azt, hogy a magyar serfőzdék automatikusan segítenének a romok helyreállításában...
    A csehek segélykiáltása azonban nem talált mindenütt süket fülekre: a cseh sör- és kocsmakultúra gyors hanyatlásán próbálnak segíteni azok a román és bolgár szakemberek, akik tucatjával érkeznek az ország nagyobb városaiba, hogy részt vegyenek a már-már tragikus helyzet megoldásában. De nem lesz könnyű dolguk: hivatalos elemzők szerint csak egy olyan, hosszú távú program kidolgozása segíthetne igazán, amilyen a magyarországi bor- és borozókultúra gyors fejlődését és felvirágzását tette lehetővé a kétezres évek elején. Mindez azonban jelen pillanatban nem érdekli a kétségbeesett cseh polgárokat, akik végeláthatatlan sorokban várakoznak a bevásárlóközpontok pénztárainál és a közértek előtt a magyar sörökre, míg a tehetősebbek az egyre népszerűbb magyarországi sörtúrákra fizetnek be, hogy legalább nyaralásuk idején élvezzék az aranysárga komlólé igazi varázsát.

K. P.

*

Világhírű euroatlanti, indiai és neves hazai katonai tanácsadókat és városstratégiai szakértőket hívott meg 2005. szeptember 15-én tartott rendkívüli közgyűlésére a közelmúltban újjászerveződött Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A szervezők úgy érezték, hogy a 2001. szeptemberi New York-i, a 2004. márciusi madridi, valamint a 2005. júliusi londoni és egyiptomi "terrorista akciók" felelősebb átgondolásra kell késztessék a budapesti tömegközlekedés fejlesztésével kapcsolatos legalapvetőbb katonai és polgárvédelmi koncepciók elgondolóit és kivitelezőit.
    Mint ismeretes, az eredetileg sztálini mintájú, atomháborús tömegóvóhely céljára épített, a Deák (vagy újabban Erzsébet) tér alatt kereszteződő szocialista metróalagutak miatt a főváros tömegforgalmának majd 80%-a a Nagykörúton belüli 5 km2-es területen zajlik. Ráadásul a villamospályák felszedése lehetővé tette, hogy az országos főutak is ide vezessenek. Sajnos, a kiváltó, gyűrűszerkezetű fővárosi közlekedés kialakítását - az alkalmas területek építési területekként történő felparcellázásával és beépítésével - évtizedeken át következetesen megakadályozták. A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, mintha ez a központosítás is politikai és gazdasági (szocialista- vagy kapitalista-realista?) érdek volna: hogy nemcsak a főváros, de az egész ország forgalmának Budapest belvárosán keresztül "célszerű" bonyolódni. A nyilvánvalóan fullasztó környezetvédelmi és idegenforgalmi hátrányokon túl ez a (proletkult vagy profitkult?) centralizáció polgárvédelmi szempontból is életveszélyesen sérülékeny. Az 1990-es taxis blokád idején humorizálva jelentette ki az egyik személyfuvaros: ezt a várost öt pontján lezárva tökéletesen meg lehet bénítani!
    Egy stratégiai komputeres játékokon "iskolázott", elemi szinten sakkozó vagy go-játékos kisiskolás számára is pillanatok alatt belátható - hangsúlyozta a tanácskozáson Paul Virilio, a Tiszta háború és Az eltűnés esztétikája címen magyarul is olvasható művek szerzője -, hogy az euroatlanti katonai érdekszféra nagyvárosaiban (a közelmúltban lezajlott terrorcselekmények tapasztalatai is erre intenek), így Budapesten is a decentralizáltan szervezett tömegközlekedés minden szempontból szerencsésebb. Különösen nehezen indokolható a dél-budai metróbővítés, amely a még alig kihasznált budai termálvíz-forrás kellős közepén halad át, és geológiai törésvonalat is keresztez. Elgondolkodtató, hogy az agglomeráció elővárosi, felszíni gyorsvasútrendszerének decentralizációs terve, amely a pesti peremvárosok nagy részének problémáján túl mintegy 80 település tömegközlekedési gondját oldaná meg, nagyságrendnyivel kevesebb pénzből megvalósítható, mint a centralizációt fokozó dél-budai metróbővítés - summázta álláspontját az önmagát a háború gyermekének valló, világhírű francia urbanista.
    A Kárpát-medencei központosító, belső gyarmatosítás útvesztőiben még járatlan Földlakó számára talán lassabban felfogható, hogy a helyi "fővárosi közlekedési lobbi" miért "mondott le" az országos idegenforgalmi és környezetvédelmi előnyöket is biztosító, felszíni, peremvárosi körvasút építéséről, amikor az tekintélyes, vissza nem térítendő Európai Uniós ISPA-támogatással is járhatott volna. (ISPA - Instrument for Structural for Pre-Accession - előcsatlakozási eszköz a strukturális politika támogatásához.) A választott helyi képviselet miért nem szól bele a tennivalókba?
    A főváros ügyosztályainak tisztviselői kénytelenek magukba fojtani szakmai véleményüket, ha nem kívánnak repülni állásukból, a tervezőket pedig, ha nem a felülről sugalltakat írják le, egyszerűen nem fizetik ki - világosította fel a Fővárosi Közmunkák Tanácsa nagyhírű vendégszakértőit Miklóssy Endre, település-tervező egyetemi tanár, akinek Területi tervezés az államalapítástól napjainkig című könyve egyik ihletője volt e tanácsadói találkozó szervezésének.
    Az ENSZ legfrissebb korrupciós skáláján a félkolonialista Magyarország a legkorruptabb egyharmadba tartozik. El kellene dönteni a helyi államalkotó Tisztelt Háznak, hogy a bennszülött civil lakosság közérdekét vagy a közlekedésszerkezet centralizálásában érdekelt (a beruházás nagyságával arányosan motivált presztízsű és jövedelmű) "fővárosi közlekedési lobbi" által behálózott budapesti városvezetés közérdekét tekinti elsődlegesnek - hangzott el a tanácskozáson. (Nota bene, a "kulcsárattilás" brókerbotrány egyik vádlottja éppen a Fővárosi Betonútkezelő Rt. egyik főembere!) Az euroatlanti katonai és gazdasági érdekszféra metropoliszaiban sűrűsödő terrorista fenyegetések talán gondolkodóba ejthetnék az illetékeseket a decentralizált logisztika nagyobb túlélési eséllyel kecsegtető polgárvédelmi és városgyógyító stratégiájáról.
    Az ilyen állami óriásberuházások minden más fejlesztés elől elszívják a forrásokat; olyannyira, hogy még az uniós támogatások elnyeréséhez szükséges sajátrészt sem lehet előteremteni - jegyezte meg Miklóssy. - Nem kell hát annyira csodálkozni, hogy Bécs, Prága, Krakkó vagy München idegenforgalmi vonzereje miért is körözi le ennyire a mi Budapestünkét. Az igazi vetélytársunk ma már sokkal inkább Belgrád, Szófia és Bukarest...
    Ha továbbra is ez a centralizációs tendencia határozza meg Budapest fejlesztését - mondta Charles Correa indiai építész -, a város elszlömösödése Bombay helyzetéhez lesz hasonlatos, ahol a városlakók érdekeit elsődlegesen szem előtt tartó decentralizációs tömegközlekedési koncepciót hosszú évtizedek óta következetesen megakadályozza a központi telekspekuláció által motivált és a bombayi alvilágban korrumpálódott városvezető maffia. A peremkerületek legalapvetőbb higiénés feltételeket nélkülöző bádogváros-szerű növekedését csak tovább súlyosbítják az elszegényedett vidéki parasztság nap mint nap ide áramló, munkát remélő tízezrei. És ezt a problémát Budapest ma még megelőzhetné.
    Mivel a vendégszakértők kritikai megjegyzései csak a "jéghegy csúcsát" érintették, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa úgy határozott, hogy világhírű szakmai lapokban is megszellőztetett, professzionálisan megszerkesztett, részben meghívásos, nyílt, nemzetközi urbanisztikai tervpályázatot ír ki Budapest komplex, ökológiai, tömegközlekedési és turisztikai problémáinak orvoslására, minimum országos és európai összefüggéseket is tekintetbe véve. A pályázat meghívottjai közt - a hazai szaktekintélyek mellett - olyan világnagyságok is szerepelnek majd, mint Douglas Cardinal, Shigeru Ban, Tadao Ando, Daniel Libeskind és az ausztrál P.E.O.P.L. Group. A zsűriben - jelen tanácsadóinkon túl - helyet foglal majd Kenneth Frampton és Charles Jencks is. Csak dicsérni lehet az ülésen megjelent Fővárosi Közgyűlés tagjainak felelősségteljes, konstruktív hozzáállását. Jóllehet a vitatott metróbővítések javában zajló munkálatait fél évvel az országos politikai választások előtt leállítani vállalhatatlan presztízsveszteséggel járna, "sikerdíjaikat" - nevük elhallgatása mellett - felajánlották a Budapest túlélését nagy biztonsággal megalapozó nemzetközi tervpályázat költségeinek fedezésére.

M. P.

A rovatot készítették: KOCSIS PÉTER és MÚJDRICZA PÉTER