BETŰK A JUPITEREN
Glen A. Love
(részlet)

Tapasztalataim szerint a bölcsész-tudósok legtöbbje, engem is beleértve, kevéssé hajlamos a tudományos érdeklődésre. C. P. Snow már 40 évvel ezelőtt megjegyezte A két kultúra [The Two Cultures] című művében: az értelmiség, különös tekintettel az irodalomtudósokra, veleszületetten tudományellenes beállítódású. Snow "a természet ludditáinak" nevezte a bölcsészeket, és sürgette őket, hogy kapjanak észbe és szerezzenek tudományos ismereteket. Napjainkra a bölcsészek megtudtak ugyan egyet s mást a tudomány alkalmazásáról, a szakadék azonban még szélesebb. Talán mindez csak hozzáállás kérdése. A nem egzakt tudománnyal foglalkozók máshogy gondolkodnak, mint a tudományok emberei. Ezt jómagam is tanúsíthatom, hiszen középiskolás koromban és a főiskolán szent borzadállyal viseltettem a természettudományos órák iránt. Egy tudós (sőt, egy ökológus!) házastársaként azonban az elmúlt 41 évben hozzászoktam, hogy számon kérjenek rajtam minden gyenge vagy homályos érvet.
    Lássuk, mit mond a téma megkérdőjelezhetetlen szakértője, aki ugyan nem kiemelkedő tudós, de a legkedveltebb amerikai humorista: Dave Barry. Barry a következő tanácsokat adja a pályaválasztás előtt álló fiataloknak:

    Ha már egy-két évet lehúztatok a főiskolán, szakot kell választanotok, olyan tárgyat, amelyet a legtöbbet magoltok és amelyből a legtöbbet felejtitek majd el. Fontos tanács: győződj meg róla, hogy választott szakod nem tartalmaz egyértelmű tényeket és helyes válaszokat.
    Ez azt jelenti, hogy nem választhatod a következő szakokat: matematika, fizika, biológia, kémia, mert ezek a szakok valós tényekkel foglalkoznak. Tegyük fel, matematikát veszel fel. Ez esetben megtörténhet, hogy egy szép napon besétálsz az órára, és a prof a következő kérdést szegezi neked: definiálja egy romboid bináris tengely kvadránsának koszinusz integránsát, és extrapolálja az eredményt öt szignifikáns csúcsra. Amennyiben nem pontosan a professzor fejében lévő megoldással rukkolsz elő, megbuksz. Ugyanez a helyzet a kémiával: ha azt állítod, a szén és hidrogén elegye tölgyfa, biztosan megbuksz. Az oktató pontosan azt a választ várja, amiről már egyetemes megegyezés született. A tudósok fenemód finnyásak ezekben a dolgokban.
    Tehát inkább angolt, filozófiát, pszichológiát vagy szociológiát válassz - olyan tárgyakat, ahol senki nem érti igazán, miről beszélnek a többiek, és tulajdonképpen nem tényekkel dolgoznak. Minden egyes itt felsorolt tárgy óráira jártam, így kínálhatok némi összefoglalót.
    ANGOL. A tárgy lényege, hogy házi dolgozatokat írsz olyan, több száz oldalas könyvekről, melyeknek csak néhány lapját futottad át az óra elején. Néhány tipp az angol házi dolgozatok megírásához. Sose mondj olyat, ami józan ésszel rendelkező embernek a szövegről logikusan eszébe jutna. Tegyük fel például, a Moby Dicket veszitek. Bárki, akinek csöpp józan esze van, egyetértene, hogy Moby Dick hatalmas fehér bálna, hiszen a könyv szereplői körülbelül tizenegyezerszer utalnak rá hatalmas fehér bálnaként. Tehát a dolgozatodban mindenképpen állítsd azt, hogy Moby Dick valójában az Ír Köztársaság. A professzorod, aki már úgyis halálosan unja az esszék javítását és egyébként sem kedveli a Moby Dicket, azt gondolja majd, hogy hihetetlenül kreatív vagy. Amennyiben időről időre egyszerű történetek hibbant interpretációival tudsz előállni, válaszd az angolt.
    FILOZÓFIA. Alapjában e tárgy azt jelenti: egy szobában ülsz, és eldöntöd, hogy valóság mint olyan nem létezik, majd elmész ebédelni. Ha főiskolai éveid alatt szeretnél sokat drogozni, válaszd a filozófiát.

    Mindez milyen egyszerűnek hangzik - és mégis összerezzenünk tőle mi, bölcsészek. Úgy tűnik, fentiek prima facie bizonyítékul szolgálnak mindarra, amit angoltanárokként, filozófusokként, humanistákként és inhumanistákként művelünk, és amiért alsóéves korunkban a szakunk mellett döntöttünk. Szégyellem bevallani, de egy matematikai formulával nem tudok mit kezdeni, csak üveges tekintettel bámulok rá. Feltételezem, diákkorunkban a lehető legkevesebb matematikai és tudományos kurzust igyekeztünk felvenni, és amikor muszáj volt, a "higított" változatokat választottuk, mint például "A matematika és a növények", vagy "Fizika a ház körül". Ám még ha idegenkedem is a tudománytól, sokkal inkább idegenkedem attól, ahogy számos bölcsészkollégám támadja és rossz fényben tünteti fel a tudományosságot. Nekik azt tanácsolom, házasodjanak össze egy tudóssal, de legalábbis barátkozzanak össze eggyel. Hívják el ebédelni, vagy csak nézzenek a szemébe a kampuszon áthaladva.