MÁS-VILÁG

"Magyarország nem volt, vélhetőleg nem is lesz, de lehetne."
Pszeudo-Széchenyi

Politikai elemzők szerint példátlanul nagy támogatottságot kapott a 2006-os választások reformját követelő civil kezdeményezés, és a magyarok ezzel emlékezetes példát mutattak az Európai Unió más országaiban élőknek is. A szervezők, a magyar értelmiség kiemelkedő alakjai július 14-én, a Bastille ostromának évfordulóján jelentették be, hogy 2 644 827 aláírást gyűjtöttek össze országszerte a magyar választópolgároktól. Mint ismeretes, az aláírásgyűjtők azt követelik a magyar törvényhozástól, hogy a 2006-os választások előtti kampány időtartamát és költségeit radikálisan, legalább 90 százalékkal csökkentse, és a szavazócédulákon a bejegyzett politikai pártok nevei mellett egy üres rubrika is szerepeljen. Ezt azok a választópolgárok jelölhetnék meg, akik nem kívánnak lemondani alkotmányos jogukról, visszautasítják a felelőtlenség és érdektelenség vádját, de a politikai palettán található jelenlegi pártok közül eggyel sem tudnak azonosulni. Az aláírásgyűjtők szerint ezeket a szavazatokat is érvényesnek kell tekinteni, hiszen a magyar nép jogos véleményét fejezik ki.
    A közvéleménykutató cégek már másnap megkezdték széles körű felmérésüket, és hamarosan nyilvánosságra hozták az eredményeket: a Medián 49, a Szonda Ipsos 54, a Tárki 47, a Gallup pedig 56 százalékra teszi azon magyar választópolgárok számát, akik ha ma lenne a választás, biztosan szavaznának, és az üres rubrikát jelölnék be.
    Gyurcsány Ferenc miniszterelnök otthonában fogadta a kormányt és a parlamenti pártok vezetőit. Az MTV Híradójának nyilatkozva csak annyit árult el, hogy a találkozón pártfüggetlen válságstáb felállítását javasolta, amelytől számos biztos lépést és hirtelen javulást remél. A lépések pontos számát egyelőre nem tudta meghatározni. A miniszterelnök háza körül ólálkodó MTI-fotósnak sikerült egy megrendítő felvételt készítenie, amely bejárta az egész világot: a miniszterelnökné, Dobrev Klára konyhájában Orbán Viktor fél térdre rogyva Kuncze Gábor vállába próbál megkapaszkodni.
    Az Európai Parlament elnöke, Josep Borrell Fontelles a Magyar Parlamentnek küldött táviratban fejezte ki sajnálkozását a történtek miatt, ugyanakkor támogatásáról biztosította a magyar népet. Fontelles úgy véli, a magyarok mintegy ötven év után ismét az egész világot figyelmeztető példát mutattak, és reményét fejezte ki, hogy ez a békés, átgondolt és összehangolt fellépés jelentős hatást ér el.    
H. J.
*
Távozott az Operaház éléről Závecz Ferenc, mert belátta, hogy jóllehet az intézmény gazdálkodásának rendbetétele végett helyezték oda, a feladattal képtelen megbirkózni, ahogyan az elmúlt évek során nem hozta rendbe sem a tejipar, sem a filmgyártás, sem a Dunaholding, sem a közszolgálati rádiózás, sem a nemzeti és egyéb színházak ügyeit. Rövid közleményében megható őszinteséggel számolt be róla, hogy saját javadalmazásával és szolgálati gépjárműveivel mindvégig elégedett lehetett ugyan, de mert képzettsége és általános műveltsége nem bizonyult megfelelőnek az általa betöltött munkakörökhöz, egyszer csak rá kellett döbbennie: egész pályafutása során mást sem tett, csak kárt.
Z. G.
*

Napokkal megválasztása után interjút készített az új és még hivatalba sem lépett magyar államfővel egy pozsonyi lap. Az interjút a hazai sajtó bő terjedelemben ismertette. Csak a Sólyom iránti köztiszteletnek köszönhető, hogy nem keltett nagyobb vihart az a kitétel, miszerint a jövő évi magyarországi választásokat várhatóan a nemzeti erők fogják megnyerni. Az újdonsült elnök viszont napokon belül helyesbített, és egyszer s mindenkorra leszögezte, hogy - természetesen - semelyik magyar parlamenti pártot nem tekinti se nemzetibbnek, se nemzetietlenebbnek a többinél. Ennyivel ez a dolog nyomban és közmegelégedésre le is zárult.
    A szlovák újság azon kérdésfeltevése viszont, miszerint nem kíván-e a Magyar Köztársaság bocsánatot kérni a szlovák néptől és az összes többi környező ország népeitől a magyarosítás erőszakossága miatt, arra indította Sólyom Lászlót, hogy alig néhány héttel a beszélgetés után, és még államfői mandátumának valóságos kezdete előtt konzultációkat kezdjen a magyar kulturális élet különféle személyiségeivel, kormányzati és ellenzékben lévő politikusokkal, valamint önkormányzati vezetőkkel arról, hogyan fejezhetnők ki sajnálkozásunkat a szlovákok, németek, horvátok, szlovének, szerbek, románok felé. Mármint mi, ma élő magyar emberek, mindnyájan, tekintet nélkül arra, hogy leszármazásunk szerint kötődünk-e németekhez, szlovákokhoz stb. Hiszen - mint ebben minden tárgyalópartnere megerősítette az elnököt - a más nyelvek és kultúrák elleni mintegy két évszázadon át, szinte a mai napig tartó fellépést csak magyarázza, de nem menti, hogy a magyar nyelv fennmaradásáért érzett aggodalom, melyet a magyarosítás legfőbb okának tekinthetünk, valóban nem volt egészen ok nélküli.
    Bizony nem könnyű egyik pillanatról a másikra rossznak tekintenünk, amit oly sokáig a legfőbb jónak tanultunk meg látni! Így például Budapest hajdan volt német kultúrájának lelkes megsemmisítését.
    A főpolgármester, miután megköszönte, hogy Sólyom László fölhívta a figyelmét erre a hiányosságra, szükségesnek mondta az egykori pesti és budai német intézmények helyének megtisztelését emléktáblákkal, szobrokkal, valamint legalább egy belvárosi utca régi német nevének feltüntetését - a mostani mellett. Ferencváros polgármestere máris a kerületi közgyűlés elé terjesztette a városrész hajdani nevének, a "Franzstadtnak" újbóli, részleges használatba vételét. De mostanra nyilvánvaló, hogy a vidéki városok sem akarnak kimaradni a színes programokkal járó eseménysorozatból, mindenhol szorgosan bújják a könyv- és oklevéltárakat, kutatják a régi helyneveket.
Z. G.
*

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 2005. június 27-i ülésén vendégül látta a budapesti kerületek civil városszépítő szervezeteinek képviselőit is. Javaslat hangzott el, hogy írók, költők, filmesek, képzőművészek osszák fel egymás között városrészüket, és ki-ki vállalja egy-egy utca, egy-egy tér építészeti, esztétikai felügyeletét. Hasonlatosan ahhoz, ahogyan például Dante is tette Firenzében, az itáliai reneszánsz kibontakozásakor. Az esztétikai felügyelet nemcsak az újonnan emelt épületek, műemlék-felújítások, köztéri bútorok és játszóterek minőségére, de a különböző reklámfelületek, óriásplakátok megjelenésére és egyéb vizuális környezetszennyezésre is kiterjedne. A civil körök képviselői rákérdeztek, ki garantálja az egyes önkéntesek és közvetlen hozzátartozóik fizikai biztonságát, ha észrevételeik és intézkedéseik maffiaérdekeket sértenének. A megnyugtató válasz elmaradása ellenére számos felajánlás érkezett.
M. P.
*

Örömmel tudatjuk a Liget barátaival, hogy a Nemzeti Kulturális Alap megreformálásáért vívott, sokéves küzdelmünk végül mégsem volt hiábavaló. Bozóki András kulturális miniszter felkérésére Harsányi László, az NKA elnöke július 11-én 10 órakor sajtótalálkozó keretében tájékoztatta a kulturális szakterületek nagy számban megjelent képviselőit és a sajtó munkatársait az utóbbi években mind hatalmasabbá növekvő intézmény-monstrum jelentős átalakításáról. A feleslegesen szövevényes pályáztatási rendszerrel mesterségesen felduzzasztott adminisztrációs munkatársak nyolcvan százalékának áthelyezésével, a korrupciós ügyekben bizonyítottan érintett ügyintézők eltávolításával, az így felszabadított épületrészek bérbeadásával, a vezetőség javadalmaztatásának csökkentésével az NKA 540 millió forintot takarított meg, így még ebben az évben lehetőség nyílik egy soron kívüli, kompenzációs pénzosztásra, amelyben a méltánytalanul kis támogatást kapott szervezetek részesülnek.
    Harsányi László az egybegyűlteknek bemutatta az NKA honlapján is olvasható, rövid, közérthető, ám rendkívül szigorú szabályzatot, amely minden kurátor számára kötelező érvényű. Az általános szabályzat szerint a döntéshozóknak kötelességük megfelelően tájékozódni minden egyes gondjukra bízott pályázatról, el kell olvasniuk a mellékelt anyagokat, és amennyiben ezt sem találják elegendőnek, munkatársaik segítségével további háttérinformációkat kell szerezniük a pályázóktól. A jövőben nem utasíthatnak viszsza pályázatot formai okokból: amennyiben a lényegesen egyszerűsített pályázatból mégis hiányozna valamilyen dokumentum, az NKA adminisztrációs munkatársainak feladata, hogy a hiányosságra időben figyelmeztessék a pályázót. A megítélt támogatásokat az NKA-nak a döntéstől számított 15 munkanapon belül át kell utalnia, késedelem esetén a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kell kifizetnie.
    Az általános szabályzat mellett minden szakkollégium számára elkészült a döntéshozatali elvekről szóló szabályzat. A folyóirat-kollégium kurátorainak például a jövőben figyelembe kell venniük, hogy a támogatott lap hányszor, milyen terjedelemben jelenik meg, majd ezek és egyéb, kontrollálható mutatók alapján kategóriákat kell felállítaniuk. Azonos kategóriába tartozó lapok nem kaphatnak eltérő nagyságú támogatást, így elkerülhető az a tarthatatlan gyakorlat, hogy negyedévente megjelenő folyóirat kétszer akkora állami szponzorálásban részesüljön, mint egy havilap. Az NKA elnöke külön kiemelte: plusz támogatásban részesítenek minden olyan szervezetet, amelynél bizonyíthatóan a költségek lefaragására és önmérsékletre törekednek, mert ezzel is a Bozóki András vezette kulturális tárcában látványosan megmutatkozó ökológiai szemléletet akarják érvényre juttatni.
H. J.
*

Az ELTE Bölcsészkar Olasz Intézete Umberto Eco termékeny ötletét honosítva bevezette az önfinanszírozó képzést.
    Kiszámították, mennyibe kerül, amíg egy diák eljut a diplomáig, majd az összeget megszorozták öttel. A kurzust "Diploma XXL" címen hirdették meg. A fölvételi vizsgán gondosan kiszűrték az amúgy is tehetséges jelentkezőket. A beválogatott és előre fizető kevesek tetszésük szerinti időközönként (lehetőleg havonta) teszik le félévi vizsgáikat: ekkor megismerkednek és kellemesen elbeszélgetnek az illetékes oktatóval, aki igényüknek megfelelő érdemjegyet ír be indexükbe. A szigorlatok hasonló módon zajlanak, természetesen az államvizsga is. Utóbbit azonban több beszélgetés készíti elő, melyeknek nehéz, de nem elérhetetlen célja az irodalom, az írók iránti jóindulat fölkeltése.
    A végzett önfinanszírozó piros (kérésre zöld) szattyánbőrbe kötött, mélynyomott aranybetűs, merített papírra kézzel írott leckekönyvet kap, valamint a tanulmányok sikeres elvégzését tanúsító kétféle diplomát. A "kézi" az indexhez hasonlóan kivitelezett, 15˘20 cm méretű kétlapos könyv. A "kódex" 50˘100 cm méretű, a legfinomabb kecskebőrre kalligrafikus által latinul (magyar fordítás külön mellékelve) írott oklevél pácolt tölgyfa (kérésre kék metál) keretben, kettő darab arannyal futtatott nemes méhviasz pecséttel, a fölfüggesztéshez szükséges megbízható acélszerelvényekkel.
    A képzési modellt a dékán kísérleti jelleggel engedélyezte. A bevételt a tanszék közakarattal a szemináriumok létszámának csökkentésére és az oktatói létszám emelésére fordítja,1 ily módon lehetővé téve például a közepesen tehetséges, de szorgalmas hallgatók íráskészségének javításához szükséges "tutori" munkát.
M. M.
*

ANTI-MÁS-VILÁG

E világnál jobb is elképzelhető, de tudni kell, hogy van rosszabb.

A román kormány néhány hete kihirdette a Székelyföld Autonómiáját. Az esemény senkit nem lepett meg, hiszen közismert, hogy az erdélyi románság a 19. század közepe óta az állam föderalizálásának, az etnikai autonómiák kialakításának elkötelezett híve. Az 1848-as forradalmak óta tervezetek egész sora született a Monarchia és benne Magyarország föderalizására. A megálmodott föderatív államon belül nemcsak az erdélyi románság hozhatta volna létre a többi erdélyi nemzetiséggel szövetségben a maga többnemzetiségű államát, de távlatilag a másik két román fejedelemség, Havasalföld és Moldva is megtalálta volna helyét az új államszövetségben.
    A legismertebb és legalaposabban kidolgozott tervezet közvetlenül az első világháború kirobbanását megelőző időszakban (pontosan 1906-ban) jelent meg Lipcsében, német nyelven, Aurel C. Popovici tollából Die Vereinigten Staaten der Gross-Österreich, azaz A Nagy Ausztriai Egyesült Államok címen. E tervezet szerint a történelmi Erdély nagyobbik része román államalakulatként tagolódik az államszövetségbe. Az akkor még kizárólag magyarok (székelyek) lakta Székelyföld lett volna az új államszövetség 12. állama. A román államalakulaton belül természetesen a kisebbségek, főként a németek is autonómiához jutottak. Az elgondolást Ferenc Ferdinánd főherceg is felkarolta. Popovici tervezetének olvastán kijelentette: "Ő az én emberem, a jövőben mindenekelőtt az ő tanácsaira kell hallgatnom". Sajnos, az első világháborút megelőző háborús propaganda a tervezet ellen dolgozott. A fasizmus, majd a kommunista diktatúra idején senki sem beszélt róla. A kommunizmus bukása után és az uniós integráció folyamatában azonban szükségszerűen, és kényszerítően is, újból időszerűvé vált.
    Az intézkedés tehát senkit nem lepett meg.
    Mégis óriási kavarodást keltett. A történelmi székely megyék, Udvarhely, Csík, Háromszék és Maros megye vezetői rögtön tiltakoztak az úgymond átgondolatlan kormányzati döntés ellen. A Székelyföldi Autonómia létrehozása következtében ugyanis a területet máig igazgató három megyei apparátus helyett egyetlenegyet kellett volna fölállítani. (Azért csak három, mert Udvarhely és Csík a korábbi területi felosztás szerint együtt alkották az ún. Hargita megyét.) Ez nemcsak azért bizonyult lehetetlennek, mert az apparátus kétharmada, legjobb esetben is fele állás nélkül marad, hanem azért is, mert a négy virtuális székhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely sehogyan sem tudott megegyezni, melyik legyen a székváros. A hagyományok, a lélekszám, a gazdasági súly Marosvásárhely mellett szólt. Az erőteljesen magyar nemzetiségi összetétel, a lendületes kulturális és gazdasági fejlődés Udvarhely, illetve Csíkszereda javára billentette a serpenyőt. Sepsiszentgyörgy igényét a töretlen székely önérzet, a derekas ragaszkodás a középkori autonómiákhoz alapozta meg.
    Mivel egyik város vezető hivatalnokai sem voltak hajlandóak engedni, a tárgyalások rövidesen kölcsönös vádaskodásokba, gyalázkodásba, sőt tettlegességekbe torkolltak. A média mind a négy városban a másik három képviselőinek primitív agresszivitását állította előtérbe. A helyiek mindhárom esetben pusztán visszaütöttek. S azt is csak akkor, amikor már végképp nem mutatkozott egyéb kiút. A székelyföldi románok kétségbeesetten próbáltak békíteni. Egyrészt-másrészt típusú érveik azonban csak tovább élezték az ellentéteket.
    A történészek előásták a levéltárakból a múlt hasonló konfliktusainak emlékeit, s a politikusok és értelmiségi hangadók ezeket (csúfolódó énekeket, rigmusokat, legendákat, megfutásokról és árulásokról szóló feljegyzéseket) is a küzdelem szolgálatába állították.
    A fejlemények természetesen a magyarországi politikai életet sem hagyták érintetlenül. Az MSZP Marosvásárhely, a FIDESZ Székelyudvarhely, az MDF Csíkszereda, a MIÉP Sepsiszentgyörgy mellett kampányolt. A pártok kampányanyagai valósággal elárasztották a Székelyföldet. Végül is a FIDESZ és MIÉP kiegyezésével Marosvásárhely igényét sikerült levétetni a napirendről. Logikus volt: az egyesült Európában egy felerészt románok lakta város nem lehet a Székely Autonómia székvárosa! A vásárhelyiek meghátrálása azonban semmit nem oldott meg. Csak Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy vetélkedését tette még ádázabbá. S amikor az ún. "háromszéki jogok" érvényesítése érdekében tartott sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen Le Pen mellett a román C. V. Tudor és a szlovák Meciar is felszólalt, Csíkszerda, illetve Udvarhely vezetőségét és kulturális intézményeit azzal vádolva, hogy szeretnék eladni a Székelyföldet a zsidó nagytőkének, az SZDSZ is felemelte a szavát.
    A román kormány jó ideig ellenállt a nemzetközi nyomásnak, egy darabig makacsul ragaszkodott az ország teljes föderalizálását előkészíteni hivatott terv kivételezéséhez, végül azonban az antiszemitizmus további térhódításától való indokolt félelmében kénytelen volt meghátrálni és a statútum életbeléptetését a bizonytalan jövőre halasztani.
    A merész lépés lecsendesítette a kedélyeket, a székelyek rögvest megbékéltek egymással, és ismét kórusban szidták a "románokat", akik soha semmit nem csinálnak tisztességesen végig, s akik miatt ebben az országban soha nem lesz igazi demokrácia. Érveik a nyugati sajtó képviselőit sem hagyták érintetlenül. A Frankfurther Allgemeine Zeitung egy állítólag Markó Bélától származó mondással zárta székelyföldi tudósítását: Románia Európa leggyönyörűbb országa, egyetlen szépséghibája, hogy lakott.
B. B.

A rovatot készítették: BÍRÓ BÉLA, HORGAS JUDIT, MESTERHÁZI MÁRTON, MÚJDRICZA PÉTER, ZOLTÁN GÁBOR