Bíró Béla
E-MAIL

-- Original Message --
From: Biro Bela
To: Liget Mühely Alapitvány
Sent: Monday, July 25, 2005 10:20 AM
Subject: Re: dio

Kedves Csilla!
A Gézuka gépiről írok. Rettenetesen sok a dolgom. Ezétt csak röviden: Tennap eltemettük a Papit (ahogy te híttad). Biztoson nem haraguszol, hogy csak utólag írom meg, de, gondolom, neked is rengeteg vót a dógod, nem akartalak még ezzel is megzsúfolni. A temetés 140 millóba van. A koporsó 50, a legszebbet kértük, elvégre az apánk, utólag ki kellett fizetni az egyházi adót is, mert a sepsiverebesi pap különben nem temette volna el. Az is jól megnyomta a ceruzát, mert (a szomszédoktól hallottam vissza) ilyen megátalkodott istentagadót nálunk felé még nem nyelt el a föld. (Mondtam én eleget, hogy ne járassa a száját heába!) Igazad van, Papi tényleg kikötötte, hogy nem akar egyházi temetést, de mű mégis úgy döntöttük, hogy "meggyalázzuk az ateizmussát" (emlékezel, így szokta mondani). Megértheted, a főnökünk bigott, nem kockáztathattam, hogy azt higgye eppen mű rugaszkodtunk vóna el az Istenitől. (E van, eszt kell szeretni!). A tor is belékerült 40 millióba. A sok részeg disznyót másnap délbe is alig bírtam kitaszigálni a
kapun.
    Ami az örögséget illeti, hát a nincs. Tudod, a Papi a végin már nálunk lakott. A házat eladta. A bútorokot széjjelharácsolták a rókonyok. Nekem is alig maradt ez-az. A pénzt - ha hiszed, ha nem - az utolsó lejig elitta, (vagy elverte a kurváival, mit tudom én. Igaz, a végin már inni se tudott!). Nem jött hogy higgyek a szememnek, amikor a szalmazsákot felbontottuk. Az erdők s a kaszáló, ami megmaradt. De az is csak gondnak. Nekünk nincs időnk foglalkozni vele. A férjemet s engem is teljesen lefoglal a szekondhend. A rétet a szomszédoknak adjuk ki, azok pedig terménybe fizetnének. De tavaly a szárazság ölt meg mindent, idén a víz. Nem kaptunk szinte semmit. Az adót, azt persze fizetni kellett. Legalább a felit kifizethetnéd, nálunk nehéz a megélhetőség, ott nálatok magyarban azétt csak könnyebb.
    Nekünk itt vannak a gyerekek is! Gézuka dizájnra készül. Tavaly Berlinben volt exhibíciója. Egy vagyonba került. A férjem intézte el neki. A főnök egyik üzleti partnerinek a felesége olyan kultúrház félinek az intendantja (assziszem: igazgató). Kellett nekik valami román művészet, mert most, ha mán felvesznek, a dajcsok meg akarnak münköt is ismertetni magikkal (tudod drágám, az integráció!), így aztán kitalálták, hogy Gézuka esetleg ott is kiállíthatna. Csak nihány napig tartott, de lett egy csomó plakát, valami programheft, újságcikkek, meg minden. Kellenek majd a szivibe, mert Gézukám éppen ösztöndíjra pályázik, s ott az ilyen nyugati izék nagyon mennek.
    Emőnek is összejött a sora. Berlinben megfogott egy fiút, csupa gyűrű meg gombostű a képe, de a faternak üzletmicsodája van, tudod, az amikor sok egyforma üzletet nyit az ember, ja igen, üzletlánc. Úgy néz ki, mi is reatérünk a házi gépekre (hűttő, vasaló, televízijó), ideje, mert a turkálószag már a bőrömbe is beléitta magát. Szeptember 5.-én lesz az esküvő. Várunk.
    A temetésről küldöm a fényképeket. Mindenki azt mondta, hogy szebb temetést még nem látott! A sírt is gyönyörűn megcsináltattuk. Fekete márvány! A költségekbe ti is beszállhatnátok, elvégre a te apád is.
    Hát e volna. Dióhéjba.
    Puszi.
    Tűndike.