|
|
|
Mesterházi Márton
A KICSI DIÓ HÉJA
Coda a székely népmeséhez - optimista változat
Jó reggel a két szent próféta azt mondja a gazdának:
- No, házigazda, te szegényember-korodban egy
kicsi dióért odaígérted az ördögnek azt, amit a te házadnál nem tudtál,
vagyis a terhes feleséged gyermekét. A kicsi dió neked, a feleségednek
s a gyermekeidnek megadott fáin ételeket, szép kőházat, szép kerteket,
kaszálókat s szántóföldeket, mindenféle marhákat, majorságokat - gazdag
ember lett belőled.
- Minthogy mi, szent próféták, jól tudtuk,
mikor jő el az ördög, hogy a most született gyermekedet elvigye,
szállást kértünk tőled éjszakára. Te adtál örömmel, mi pedig addig
beszéltettük, addig panaszolkodtattuk az asztalodra kitett egész
kenyeret, amíg a beszéd végével meg nem szólalt a kakas, s az ördög -
azontúl az emberek között hatalma nem lévén - elfutott a maga országába.
- Mi tehát az ártatlan fiúcskátokat megmentettük az ördög kezétől. Ezért a kicsi dióból rész jár nekünk.
A gazda erre a kicsi diót előhozta. Kicsi
bicskával felnyitották: a két szent prófétának jutott a béle, a
gazdának a héja - a dolog így lévén igazságos.
A próféták avval tovább utaztak. Hanem a kicsi
dió belének oly édes volt az illata, hogy a két próféta - akármilyen
szentek lettek légyen is - idő múltán nem állhatta tovább, s bekapta:
egyik az egyik felét, másik a másikat.
A kicsi dió két fele héja szép töretlenül
megmaradott, de már annak a gazda hiába parancsolt: csak avval
bírhatott, amiért a maga emberségéből megdolgozik.
El is ihatta volna mérgében-keserűségében a
szép kőházat, szép kerteket, kaszálókat s szántóföldeket, mindenféle
marhákat, majorságokat, de székely ember lévén megtanult ésszel élni:
megfogta a dolog végét, s derekasan folytatta a gazdaságot.
A kicsi dió héját pedig bearanyoztatván karácsonyonként a fa legszebbik ágára akasztották.
(Forrás: Kriza János: Székely népköltési gyűjtemény, II. kötet - Magvető, Budapest, 1956. 331-335. lap)
(Forrás a pesszimista változathoz: a 20. századi magyar történelem.)
|