Csengery Kristóf
DIÓDAL

Éjszaka van. Dióéj.
Körbeölelsz, dióhéj.
Élet előtti énem
úszik a csend tejében.

Cellasötét nap és hold.
Vak ragyogású égbolt
görbül az álmodóra,
s nincs, ami ütne, óra.

Álmodom azt, hogy élek.
Nem, ne szülessek én meg!
Sors-negatív - maradjak
titka a gondolatnak.

Burkot a kéz, ha törne,
engem is elgyötörve:
vissza sosem találnék
többet a tiszta, szándék

nélküli létbe. Sírnék.
Jó nekem itt, amíg még
körbeölelsz, dióhéj,
s éjszaka van, dióéj.