Bujtor László
FÖLD-KÉPEK
Történeti földtanról, globális felmelegedésről és a kyotói egyezményről
(részlet)

Mi fán terem a történeti földtan?

Jelen sorok írója geológus, s ekként megtanulta: a geológia tudománya a természettudományok egyetlen történeti-, és a történettudományok egyetlen természettudományi diszciplínája. A történeti földtan ugyanis a Földünk történetét dokumentáló kőzetek történeti szemszögű természettudományos kutatása. Az emberi történelem kutatásához hasonlóan kedveli tárgyát szakaszokra, korszakokra bontani, és a határokat - jellegzetessége szerint - a krízisekkel, katasztrófákkal jelölni. A történeti földtan számos ténnyel bizonyította már, hogy a bioszférát ért sokkokat Földünk csak óriási áldozatok árán, évmilliók alatt vészeli át, s minden krízis visszafordíthatatlanul alakítja a bioszféra összetételét. Magyarországon a középfokon iskolázott, érdeklődő és környezetére érzékeny olvasó tanulmányai során nem hallott sem a történeti földtanról, sem az imént említett bizonyítékokról.
    Hazánkban nemcsak az alap- de a középfokú oktatásban sincs önálló tárgya a földtudományoknak; az ásványtan, őslénytan, kőzettan, lemeztektonika, földtörténet, rétegtan stb. említésre sem kerül a tantervekben. A számos statisztikai paraméter alapján Magyarországnál fejletlenebbnek tekinthető Romániában a gimnáziumi tantervben önálló tárgy a földtan. Nálunk a középfokú földtani oktatás a földrajz tárgyba bújtatott néhány oldal csupán, pedig létérdek, hogy a felnövekvő generációk megértsék és világszemléletük, világérzékelésük alapjaiba építsék: napjaink környezeti folyamatai és klimatikus változásai hova vezethetnek. Ezek a folyamatok egyirányúak, és rövid távon (értsd: az emberi történelem léptékében) többnyire visszafordíthatatlanok. A sokat emlegetett, de meg nem gondolt, át nem élt közhely, hogy egyetlen Földünk van, ami nem kísérleti eszköz - szorongatóan, mindennapi értelemben valóságos. Ezért van szükség önmérsékletre (az ember szinte fél a szintén elkoptatott szótól), az elemi következtetés elfogadására, hogy az ember nem függetlenítheti magát a bioszférától. Ha a történeti földtan tudománya által feltárt tényeket nem ismerjük széles körben, akkor az ember a tudatlanok bátorságával élve, a politikusok felelőtlenségével játszik kockajátékot saját jövőjével.
    Megpróbálom hát korunk talán legnagyobb gondját, a sok oldalról meggyőzően bizonyított globális felmelegedést és klímaváltozást történeti
- földtörténeti - szempontból bemutatni, felvonultatva néhány olyan példát, amely az óvatosság, a nagyobb megfontoltság, vagyis az új gondolkodásmód szükségességét dokumentálja.

A klímaváltozást alátámasztó néhány bizonyítékról és tényről

Az ember az ipari forradalommal, a földi élet 3,8 milliárd éves fejlődésének legkülönösebb "lényeit" hozta létre: az önálló "anyagcserére" képes gépeket: gőzgépek, robbanómotorok és turbinák hajtotta gép-lényeket. Ám a növényekkel (bioszféránk elsődleges termelőivel) ellentétben ezek a kreatúrák oxigént égetnek, s termékük a szén-dioxid. Az ember hybrise (önhittsége) a technológiára támaszkodik, és arra késztet, hogy nevetségessé tegye Malthus igazságát.1 Balogh János ökológus húsz évvel ezelőtti szavait idézem: "Az embert megmételyezte elfojthatatlan növekedési vágya, hogy leigázzon, maga alá gyűrjön mindent, hogy sokasodjon, az, hogy mindenáron növekedjen a gazdaság. A túlélésnek, a Föld fennmaradásnak azonban nem ez a záloga, hanem a zéró növekedés - az emberiség létszámát tekintve mindenképpen" - mondta néhai professzorom. A jelenlegi exponenciális népességnövekedésnek és a korlátlan energiafogyasztásnak előbb-utóbb meg kell állnia. Malthusnak mindenképpen igaza lesz. Az ember a monokultúrás mezőgazdasággal, a tengeri ketreces haltenyésztéssel vagy a génmanipulált növény-gépekkel még kivédhette ezt az igazságot, és ma is sokan gondolják, hogy a technológia majd mindent megold. Ma nem hír, hogy a Föld teljes lakossága 5, 6 vagy 7 milliárd fő, és az sem ráz majd meg senkit, amikor az ENSZ bejelenti: a Föld népessége elérte a 10 milliárd főt. A technológia és a gazdaság lokomotívja gyorsulva dübörög - tudom: ez is agyonkoptatott közhely! -, a gép-lények soha nem látott ütemben termelnek élelmiszert, autót, számítógépet, mobiltelefont, Barbie-babát, mindent, ami eladható,
s eközben okádják a levegőbe anyagcsere-terméküket, a szén-dioxidot. Ma már évente 35 milliárd tonnát. És nem látjuk, nem érezzük. Ezért el sem hisszük, hogy hat a klímára.
    Közvetlen és tágabb környezetünkben csak a szélsőséges időjárási eseményekre figyelünk fel: a Duna évtizedek óta nem fagy be, a tavasz mint önálló évszak eltűnőben, Közép-Amerikát hurrikánok, Ázsiát tájfunok döntik romba, idehaza özönvízszerű felhőszakadások tarolnak le falvakat. De azért nincs semmi baj! Február közepén mínusz négy fok volt, és mindent vastag hótakaró borított. Az évszaknak megfelelő tehát az időjárás, sőt, talán annál szigorúbb, talán szélsőségesebb - mondhatnánk. Szubjektív tapasztalataink alapján nem nyilvánvaló és nem egyértelmű a változás. Nézzük a kutatások eredményeit.
    A Föld felszínének átlaghőmérséklete a NASA Goddard Intézete által végzett kutatások szerint az utóbbi ötven évben (1950-2000 között) 0,5 °C-kal emelkedett, és a korábbi 13,9 °C-ról 14,4 °C-ra melegedett. Más források ugyanerre az időszakra 0,4 °C-os melegedést mutattak. A tudósok vitatkoznak a felmelegedés pontos mértékéről, de teljesen egyetértenek, hogy a globális felmelegedés tény, és üteme erősödik. Az ENSZ Környezet Programja (UNEP) és a Világ Meteorológiai Szervezete (WMO) által 1988-ban alapított másik meghatározó szervezet (Intergovernmental Panel on Climate Change) szerint ugyan az 1950-2000 között mért átlaghőmérséklet-emelkedés "csak" 0,4 °C volt, ám hosszabb távon, tehát az elmúlt 120 év adatsorait vizsgálva azt találták, hogy az 1880-2000 közötti időszakban a felmelegedés 0,7 °C-ot tett ki. A légkör összetétele szignifikánsan megváltozott. A legfélelmetesebb két üvegházhatású gáz légköri koncentrációja ugyanebben az időszakban veszélyes módon megnőtt. A CO2 28,5%-os növekedése mellett a metán (CH4) növekedése 116,7%-os. A felmelegedés másik közvetlen és egyértelmű bizonyítéka a sarki jégsapkák és magashegységi gleccserek olvadása miatt bekövetkező tengerszint-emelkedés. Ugyancsak az IPCC tanulmánya közli, hogy az elmúlt 300 évben a tengerek szintje átlagosan 15 cm-t emelkedett. Mi ez? Igazán semmiség. Igen ám, de 15 cm tengervízszint-emelkedés a partvonal 15 méternyi visszahúzódását jelenti. Ma még ez sem sok, mondhatnánk, hiszen a napi rendszerességgel érkező árapály nagyobb amplitúdójú változást hoz a tengerszintben és a partvonal helyzetében. Ez igaz. Csakhogy az ember antropomorf lény, képtelen földtani léptékekben gondolkodni. Márpedig az imént jelzett folyamatok földtani léptékű változásokhoz vezetnek, melyek alapja a technológiánk melléktermékeként képződő szén-dioxid.
    A szén-dioxid azonban nemcsak szén- és szénhidrogén-alapú társadalmunk, hanem a bioszféra működése szempontjából is fontos. Földtörténeti visszapillantásunkat kezdjük egy olyan példa bemutatásával, amikor a CO2-szint csökkenése kis híján végzetes következményekkel járt a földi élővilág fejlődésére.