MÁS-VILÁG

"Magyarország nem volt, vélhetőleg nem is lesz, de lehetne."
Pszeudo-Széchenyi

Ugyancsak régen adódott alkalom, hogy a Liget szerkesztői maradéktalanul rokonszenveztek közös írói kezdeményezéssel és lelkesen aláírták az országgyűlés elnökének s egyúttal a köztársaság elnökének is címzett folyamodványt. Ráadásul nem tudható biztosan, ki vagy kik voltak a javaslattevők és az első szervezők - bármily hihetetlen, senki sem kérkedik az ötletadással, és senki nem is tartja fontosnak az "eredetet" -, mert a legfontosabb, ahogy a levélben is olvasható, az együttes fellépés. "Úgy gondoljuk, a talán jelentéktelennek tűnő szakmai kérés... ma bármilyen ideiglenesen is, mégiscsak képes összehozni, közösen érdekeltté tenni merőben különböző világnézetű és ízlésű alkotókat, kiadókat, szerkesztőket; ez a konszenzus pedig önmagában is figyelemreméltó." A tömör, pontos levél voltaképpen jogi tiltást kér - a szabad sajtó és a cenzúramentes irodalom védelmében, a gondolkodás és kifejezés színvonalának védelmében. Áder János elborzasztó és köznevetség tárgyává lett állat-metaforái után (hogy a nyulat akarták kiugrasztani a bokorból, és erre vakondokok másztak ki a földből) írók és irodalmi orgánumok képviselői - különös tekintettel az elmúlt évszázad sok rosszemlékű állat-példálózására is - javasolják, hogy a parlamentben, a parlamenti tudósításokban, politikusok és politológusok nyilatkozataiban és elemzéseiben ne fordulhasson elő állat-hasonlat. Hogy senki emberfiát, tehát se egyes személyeket, se csoportokat ne nevezhessenek görénynek, tetűnek, féregnek, patkánynak, láncos kutyának, fenevadnak, dögkeselyűnek, alattomos rókának, kedveskedve még doromboló macskának se. Mert a nagyhagyományú állatmese-műfaj megcsúfolása, dilettáns előráncigálása nem csupán ízléspusztító, vélhetően jogilag sem tolerálható. A tiszteletteljes kérés azért is szólítja a hivatalba lépő köztársasági elnököt, mert az aláírók egyúttal segítséget kérnek a tapasztalt alkotmányjogásztól. Meggyőződésük - mondhatom: meggyőződésünk - szerint alkalmas kiindulópont lehet mindez a közbeszéd fegyelmezéséhez. A szöveg megemlíti, hogy az indiai Pancsatantra és a szintén ókori Aiszóposz-állatmesehősök nyomán kultúránk igen gazdag az antropomorf állat-példázatokban, s éppen La Fontaine, Lessing, Krilov, vagy a magyar Heltai Gáspár, Fáy András szellemi örökségének is tartozunk annyival, hogy ne engedjük torzítani, otrombán használni a képzeletünket formáló, erkölcsünket nevelő mesekincset.
    Lapzártáig nem érkezett hír arról, hogy a címzettek miképp fogadták az indítványt - a Liget készítői persze továbbra is remélik a mielőbbi jogi szabályozást, és örülnek, hogy a szellem területén van hely találkozni a szellem embereinek.
L. J.

Háttérmagyarázat a fönti hírhez

A petíció létrejöttét minden bizonnyal az a nyugati civil megmozdulás inspirálta, amit a világhálón is elterjedt híres Bush-ellenes "csimpánzos plakát" váltott ki. Mindez pedig összefüggésben van az állati jogok védelmének egyre gyakrabban tapasztalható megnyilvánulásaival. Mint köztudomású, az elhíresült plakát készítői a "texasi cowboy" világszerte ismert sajátos fintorait figurázták ki úgy, hogy mindegyik jellegzetes arckifejezés mellé egy-egy csimpánz hasonló mimikájáról készített fotót illesztettek analógiaként. Nos, amikor a különféle Amerika- és globalizáció-ellenes tüntetéseken már vagy huszadik alkalommal emelkedtek magasba ezek a transzparensek a demonstrálók nagy derültsége közepette, az állatbarátoknak betelt a pohár, és kimondták a végszót: "ebből elég volt". Egy kanadai állatvédő egyesület kezdeményezésére Európa és Észak-Amerika számos nagyvárosában tartottak mini ellendemonstrációt, s adták át írásos tiltakozásaikat a globalizáció-kritikai szervezetek együttműködését és azok akcióit koordináló bizottságok képviselőinek. Mi több, egyesek még perrel is fenyegetőztek. A derék állatvédők azon háborodtak föl, hogy ezzel a plakáttal a csimpánzokat, ezt a rendkívül intelligens és kedves fajt igazságtalanul gyalázzák és teszik nevetségessé. Az állatvédők a kollázson egyedül azt a képet tartották helyénvalónak, melyen egy játékmajom áll Bush mellett a maga kifejezéstelen gombszemével. "Ez ugyanis nem sérti a valódi, eleven majmok önérzetét" - mondták a petíció átadói az újságírók kérdésére. (Bár a kakukktojás mögött vélhetőleg nem annyira a plakát kiagyalóinak a csimpánzok iránti, hirtelenjében feltámadt lelkifurdalása keresendő, sokkal inkább, hogy nem találtak a valódi emberszabásúak között olyan egyedet, amelyiknek arckifejezése és tekintete hasonlított az elnökéhez.) Ez utóbbi kép ellen viszont az Egyesült Államokbeli, a játékállatok és különféle rajzfilmfigurák helyi kultuszát űző - főként többgyermekes családanyákat tömörítő - Arizonai Teddy Bear Egyesület matrónái emelték föl a szavukat.
F. A. M.


Képviselők nyilatkozata:

Tisztelt Írótársadalom!

Hosszú évek óta kibeszélhetetlen gondolataink terhétől elnehezülve ültünk az Országházban, úgy hittük, végképp magunkra maradva, elszigetelődve választóinktól és egymástól is, mikor megérkezett hozzánk az Önök állat-hasonlatok alkalmazását ellenző felhívása, s hirtelen feltört belőlünk mindaz, amit eddig a kimondás legcsekélyebb esélye nélkül hordoztunk magunkban.
    A kiáltvány aláíróinak tiszteletet parancsoló névsora láttán néhányan úgy határoztunk, hogy ebédszünetünket a szöveg alaposabb megismerésének, majd megtárgyalásának szenteljük, éspedig olymódon, hogy először valaki felolvassa. Ez amúgy is túlfeszített idegállapotunkban bizonnyal helyes döntés volt: mikor ugyanis felolvasó képviselőtársunk, aki egyébként amatőr színészként kezdte vidéken, a nyúlról és a vakondról szóló bekezdéshez ért, ellenállhatatlan erővel tört fel belőlünk a zokogás. Magunk sem tudtuk, miért. Az utóbbi években, ha könnyekkel találkoztunk, azok mindig mások könnyei voltak. Nem értettük azt sem, miért épp az állat-hasonlatok megemlítése volt ránk ilyen hatással. Különböző pártállású képviselők, ültünk összeverődve a különteremben, és forgott velünk a világ. Volt, aki a "nyúl" szó hallatán heves izomfájdalmat, a "vakond" szó hallatán hányingerig fokozódó rosszullétet érzett. A "féreg" szó puszta említése pedig az elviselhetetlenségig fokozta volna kínjainkat.
    Ráeszméltünk, hogy egy megrendezett színjáték statisztáiként éltünk, szellemileg visszafejlődve, lapos ásítások és lapos viccek iszapos közegében, különféleképpen előnevelt napilapok híreibe kapaszkodva, mi, médiademokraták. Hogy más dolgunk se lehet, mint pártunk népszerűségének növelése érdekében más pártok népszerűségét csökkentő kijelentéseket tenni, súlyos tévedés volt. Súlyos tévedés volt azt hinnünk, hogy ennek a rettenetes kényszernek engedni kell, s nagy árat fizettünk érte. Az állat-hasonlatot ezúttal nem másra, hanem önmagunkra alkalmazva: üvegedényben kapálózó rovarokká váltunk, s azóta tűhegyre szúrva forgunk mindahányan. Azt éreztük az ülésteremben, hogy rettenetes emberek vesznek körül bennünket, s tudtuk, hogy mi is e rettenetes emberek közé tartozunk.
    Az úgynevezett nép, vagy, ahogy jobb híján, a szavakból újra meg újra kifogyva mondtuk, az "emberek" nem kevésbé rettenetesek, gondoltuk. Ülünk terméketlenül rengeteg munkánk előtt, mint egyforma homokzsákok. Oldalak százait olvassuk végig, melyek sehonnan sehová nem vezetnek. Ha egyáltalán tudunk valamin javítani, az a saját helyzetünk, s ezt megtenni senki nem is mulasztja el. Színpadon élünk, de valódi mozgástér híján marad a már unásig ismert gúlagyakorlat vagy a kötélhúzás. Az legalább a mozgás látszatát kelti. Odakinn - vagy odalenn - a közönség, az ezerfejű szörnyeteg, mely egyre kevésbé szenvedhet bennünket. Győzni is csak úgy tudunk, ha ellenfelünket valamiért jobban gyűlölik, mint bennünket. A parlamenti patkóban dagadó izmokkal vicsorítani kell: aki elengedi a kötelet, azonnal hanyatt bukik.
    A zokogás, mely a "nyúl" és a "vakond" szó hallatán feltört belőlünk, lassanként csillapulni kezdett, hogy átadja a helyét egyfajta döbbent szomorúságnak.
    Biztosak voltunk benne, hogy ha szűkre szabott ökológiai fülkénkben nem játsszuk végig az ellenszenv felkorbácsolójának szerepét, akkor végigjátssza más. Akit az úgynevezett népakarat nagy nehezen felemelt, bármikor visszaejtheti. A tömegdemokrácia parlamenti darwinizmusa nem ismer kegyelmet: népszerűnek, azaz kevésbé népszerűtlennek lenni kötelező.
    Mi a valóságot leváltó vízió, a média teremtményei vagyunk, mint a rajzfilmfigurák. Csak a magunk szurkolótáborához beszélünk: ők még nevetnek a vicceinken - és csak ők nevetnek, mert az ellentábort a retorikánk, a szellemességünk nem meggyőzte, hanem felingerelte. Leszoktunk a gondolkodásról, mint gyerekes foglalatosságról: feladatunk nem a játékmező kialakítása, hanem a küzdelem. Képviselőcsoportunk körbeölel, mint fát az erdő.
    A feladat adott. Nincsenek gondolataink, csak ötleteink. Az önérzetünk karbantartásához szükséges elismerést néhány egyszerű tréfával bezsebelhetjük: a gyűlölet szívesen bólogat.
    Egymásra néztünk: mélységesen elfáradtunk és kimerültünk. A tápszeren nevelt csoportfanatizmus a mindenre kiterjedő viszonylagosság érzetével keveredik bennünk - de egyik sem oldódik a másikban, s ez éppoly gyomorforgató, mint az olajos víz. Ó, mennyire unjuk már, hogy mindig számon kell kérnünk másokon a helyes viselkedést! Mennyire unjuk már, hogy habzó szájjal kell másokat minősítgetnünk! Mennyire megtör bennünket a feladat, hogy felneveljük, ápolgassuk és kövéren tartsuk magunkban a felháborodást! Mennyire átérezzük most saját elsorvadásunkat, komolytalanságunkat, súlytalanságunkat és jelentéktelenségünket! Hogy örökké azzal a négy-öt hamis fogalommal kell ugyanazt a két primitív műveletet elvégeznünk! Milyen erős bennünk a vágy, hogy valóban fontos dolgokról szóljunk, hogy, bocsánat a nagy szavakért, megtisztuljunk és végre elkezdjünk más nyelven beszélni, egy szebb, egyszerűbb és igazabb nyelven, még ha ezen a nyelven sokkal nehezebb és fájdalmasabb is megszólalni!
    De, tisztelt Írótársadalom, ez sajnos nem megy.
    Aiszóposz és La Fontaine meg fogják érteni helyzetünket: tűhegyre szúrva forgunk mindahányan. Botcsinálta bizottságunk mindenesetre úgy határozott, hogy felhívásuk keltette megrendülésében a mostani ülésszakon egységesen kihátrál: a hallgatásba.
Á. J.
*

A miniszterelnök, az országgyűlés elnöke, számos műfajban dolgozó művész, egyházi méltóság és országgyűlési képviselő, feltűnően sok író és nagyszámú más érdeklődő jelenlétében nyitotta meg a kulturális miniszter a Magyar Festők Társasága jubileumi kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában.
    A miniszter beszédében kiemelte, hogy az elmúlt tíz évben végzett művészetnépszerűsítő és értékmentő munkájával a festők legnagyobb létszámú országos egyesülete a magyar művelődés egyik legjelesebb építője volt, társadalmi tevékenységként állami feladatot teljesített, amikor kiállításaival a magyar művészet jó hírét gyarapította itthon és külföldön. A minisztérium költségén megrendezett jubileumi tárlaton túl a kormányzat ezt a munkát fokozottabb éves dotációval kívánja honorálni. A miniszter után a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója beszélt, aki szakmai szempontból elemezte az egyesület munkáját. Hangsúlyozta, hogy kezdeti alaptalan bizalmatlanságuk eloszlása után a művészettörténészeknek is értékelniük és tanulmányozniuk kell a festők művészetszervezői és kutatói munkáját. Részletesen szólt egyes kiállításokról, különösen a 2004-es győri Magyar Kollázs című tárlatról, amelyet példaértékűnek ítélt, és sajnálatát fejezte ki, miszerint "megrendezésére nem itt, a Nemzeti Galériában került sor", de ezt a hibát a jelenlegi tárlat befogadásával és gondos kivitelezésével óhajtották helyrehozni. Komoly művészi eredményként könyvelte el, hogy az egyesület kiállításain számos kiváló alkotás bukkant fel; ennek bizonyításaként mindjárt megjelölt tizenegy művet, melyekre a Nemzeti Galéria festészeti osztálya igényt tart, feltéve, hogy alkotóikkal az ár dolgában meg tudnak egyezni. A továbbiakban állandósítani kívánják eddigi ritka jelenlétüket az egyesület rendezvényein, és rendszeresen óhajtanak vásárolni. Céljuk az, hogy "a sokszínű magyar kortárs művészet minden árnyalata képviselve legyen" gyűjteményükben. A bejelentést hosszan tartó, lelkes taps és zajos helyeslés követte.
    Az ünnepséget követő szokatlanul bő kínálatot felvonultató fogadáson a termeket zsúfolásig megtöltő jelenlévők között heves eszmecsere, nemegyszer vita folyt a kiállítás képeiről. Egy kínos incidensre is sor került, amikor V. D. festőművész műterembelsőt ábrázoló festményén összekapott Á. J. és R. A. országgyűlési képviselő. Mindketten maguknak kívánták megszerezni a képet, és sajnálatos módon durva kijelentésekre is sor került. A helyzetet a művész oldotta meg, aki a "vesztes félnek" a kérdéses kép párdarabját ajánlotta fel. A nap végére egyébként a kiállított művek csaknem mindegyike gazdára talált. Magánszemélyeken kívül vételi szándékukkal különösen az állami intézmények, a politikai pártok helyi irodái, valamint a sportegyesületek tűntek ki.
    A rendkívüli érdeklődés abban is kifejeződött, hogy sokan csak az épületen kívül, kivetítőkön tudták követni az eseményeket, s a megnyitó után még órák múlva sem fogyott a kíváncsiak száma. Ezért a Nemzeti Galéria igazgatósága meghosszabbított nyitva tartás mellett döntött. Eszerint a Magyar Festők Társasága jubileumi tárlata reggel 8-tól éjfélig lesz megtekinthető a hét minden napján. Egyelőre csak a jubileumi év folyamán.
K. A.
*

Elvi állásfoglalást tett ma közzé a Közbeszerzési Tanács a műemlékek védelmében. Véleményük szerint az eddigi gyakorlattal ellentétben a továbbiakban a szakrestaurátori feladatokat ki kellene emelni a műemlék épületeket érintő tenderekből. "Súlyos visszaélések történtek. Fővállalkozók árajánlatot kértek diplomás restaurátoroktól, majd a tendert megnyerve olcsó kontárokkal végeztették el a munkát. Az általunk javasolt módosítással az ilyen típusú visszásságok nem fordulhatnak többé elő. Ez az eljárás nemcsak a restaurátorok, hanem a megrendelők érdekeit is védi, a kivitelezés jóval olcsóbb lesz azáltal, hogy a fővállalkozó haszna nem kerül rá a restaurátori költségekre. Természetesen ismerjük azokat az ellenvetéseket, amelyek szerint csak nagy cégektől várható komoly garancia, tapasztalataink szerint azonban a restaurátorok elemi érdeke, hogy jó hírük védelmében, a garanciális hibákat a legrövidebb időn belül kijavítsák, míg a nagy cégek gyakran jogi útra terelik a vitás kérdéseket. A Közbeszerzési Tanács mindent elkövet, hogy a javaslat mielőbb a Tisztelt Ház elé kerüljön, és törvényerőre emelkedjen!" - nyilatkozta lapunknak a soros elnök.
    Kíváncsiak voltunk az állásfoglalás visszhangjára, ezért megkérdeztük Szentkirályi Miklóst, a Magyar Restaurátor Kamara elnökét, mi a véleménye a dokumentumról. "Természetesen nagyon örülünk a fejleményeknek. Nem titok, hogy mi kezdeményeztünk, és hogy hosszú évek szívós munkájába került, amíg idáig eljutottunk. Én egyébként a törvényjavaslat másik szakmai előnyére hívnám fel a figyelmet. A fővállalkozónak dolgozó restaurátor sokszor került alárendelt helyzetbe, szakmai elképzeléseit nem tudta megvalósítani, mert irreális határidők szorították. Remélhetőleg eztán a közvetlenül a megrendelőnek dolgozó restaurátor a fővállalkozóval egyenrangú lesz, s az sem fordulhat elő, hogy a fővállalkozó időben megkapja a teljes összeget a megrendelőtől, de nem továbbítja a restaurátornak."
V. Z. Zs.

*

A Reuter hírügynökség jelentése beszámolt arról a tüntetésről, amely Brazília két nagyvárosában, a főváros Brazíliában és Rio de Janeiróban folyt le ugyanabban az időben. A tiltakozó tüntetés az ország állattenyésztői és a multinacionális McDonald?s hamburger-sütő vállalat közös szervezésében zajlott le, mindössze mintegy háromszáz tüntető és kilencezer felvonultatott szarvasmarha részvételével. A jelentés megemlíti, hogy a felvonulók ingyen-fasírtokat osztogattak az utcai járókelőknek, ám a többség a kezükbe nyomott húsgombócokat szemétkosarakba és kanálisokba hajította.
    A megmozdulás mögött a brazil törvényhozás ama intézkedése áll, amely az Amazonas folyó térségében fekvő területek őserdősítését célozza. A kormány ezt megelőzően, két tankhadosztály és három gyalogezred bevetésével sikeresen letörte a fegyveres bandákba tömörült fakitermelő vállalatok rohamosztagait, akik a térség őserdő-állománya felett rendelkeztek. A kormány a területek újra-fásításával igyekszik csökkenteni a szarvasmarhák részére legelővé tarolt területeket, összhangban a Nemzetközi Egészségügyi Alap figyelmeztetésével, hogy a népesség nagy hányadát kóros elhízás fenyegeti.
    A tüntetés alkalmából a Brazil TV meginterjúvolta Jambus di Stefanót, a Brazil Őserdőirtók Közösségének (BÖK) főtitkárát, aki a maga egyéni stílusában közölte felháborodását a - szerinte - értelmetlen természetvédelem ellen: "Unom már, hogy az El Ninót is a nyakamba sózzák! Állítólag a szárazságok, az árvizek, a hurrikánok, a szökőár: minden miattam van. És úgy látszik, a vádaskodásokban nincs megállás: a Föld elpusztításával vádolnak, amiért ?mérhetetlen luxus-kigőzölgésemmel? rontom a levegőt, azaz például szenet égetek, hogy felgyújthassam a villanyt, hogy borotvahabot lövök reggelenként a pofámra, meg hamburgert eszem, és ezáltal táplálék marháimmal lelegeltetem a világ amúgy járhatatlan őserdeit, autóm kipufogócsövéből mérgező gázokat eregetek az ionoszférába... Hát nem mondom, jó lett volna, ha előbb szólnak, mondjuk két-háromszáz évvel. Akkor nem vetemedtem volna odáig, hogy bevezettessem szalmakunyhómba az elektromosságot és legfeljebb gyertyalángnál néztem volna a televíziót... Beretválkozás nélkül is meglettem volna egy ideig szakállal, aztán száz-százötven év múlva borotvaszappannal. Hamburger helyett pedig a babfőzelék is megtette volna, nem igaz? Lóháton ügettem volna látogatóba - de álljunk csak meg! A sok lónak kevés a legelő, ki kell vágni az őserdőből! Ha nincs elég zab - ló lovon nem marad!" Így fejezte be majdnem támadhatatlan logikájú okfejtését a BÖK szóvivője.
    A Reuter jelentése mindehhez hozzátette, hogy a már újrafásított területek egyes részeibe visszatért az egzotikus, színes madárvilág és néhány páviáncsapat is feltűnt, de a még gyenge palánták termése egyelőre nem fedezi kielégítően táplálkozási igényeiket. Ezért a környéken bujkáló, mára már nyolcvan feletti második világháborús bűnösök jóvoltából banán-adományokkal pótolják a természet megerősödésének folyamatát.
H. P.


A rovatot készítették: ÁCS JÓZSEF, FARKAS ATTILA MÁRTON, HANDI PÉTER, KOVÁTS ALBERT, LEVENDEL JÚLIA, VARGA ZOLTÁN ZSOLT