Faltól falig - az Operaház -
ÁCS IRÉN fotóival    

Haj, regő rejtem,
hová, hová rejtsem...
Hol volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj, mit jelent,
Urak, asszonyságok?
    1918-ban, A fából faragott királyfi sikerének engedve az Operaház igazgatósága végre műsorra tűzi A kékszakállú herceg várát, és a színpadon először csendül fel a kérdés: Judit, jössz-e még utánam?
    Megyek, megyek.
    1869-ben határozat születik a drámai színjátszás és az opera szétválasztásáról, aztán néhány éves halogatás és habozás, no meg pénzgyűjtés után Podmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt végre pályázatot hirdetnek, a zsűri a hat építész közül egyértelműen Ybl Miklós tervét ítéli a legjobbnak. 1875-ben megindulnak a földmunkálatok, az alap három láb vastagságú betonréteg, a falak vízhatlan cementből készülnek, az épület olasz reneszánsz stílusú, de kétmillió helyett végül 3,3 millióba kerül, tündököljön a te várad. 1881-ben a Ringtheaterben tűz üt ki, 400 halálos áldozat, az esetből okulva Ybl a világon elsőként alkalmazza egy bécsi társaság színpadi gépezetét, a kor legmodernebb berendezései szigorú biztonsági előírásokat követnek, a kizárólag vasból készült szerkezetet víznyomással működtetik, az izzó nyárs és tűzpalást csak illúzió.
    1884. szeptember 27-én az ünnepélyes megnyitón majdnem botrány tör ki, mert a kíváncsi tömeg megrohamozza az épületet, bejut az előcsarnokba és elsöpri a kordont álló rendőröket. Liszt az alkalomra megírja a Király-dalt, a kuruc dallammotívumokkal valamiféle ?zenei kiegyezést" akar megteremteni, a bécsi udvar megtiltja, hogy a Rákóczi-nóta elemeit tartalmazó mű elhangozzék, Podmaniczky Frigyes, az egykori 48-as honvéd ezredesi egyenruhában jelenik meg, hogy kedveskedjen a császári és királyi udvarnak és az eseményt jelenlétével megtisztelő Ferenc Józsefnek. A te várad fala véres?
    A bécsi társaság gépein és a Mainzban készített, 30 mázsás nézőtéri bronzcsilláron kívül csak magyar művészek, mesterek, cégek vesznek részt az épület kialakításában, a célszerűséget és művészi megjelenést ötvöző dalszínház legapróbb részletének is a közönség esztétikai nevelését kell szolgálnia, ez egy igazi ?műház": Ybl még a csillárok mintáit, a rézkilincseket és réztáblákat is megtervezi. A klasszikus kézművesség egyik utolsó, nagy teljesítményében összefognak a kor legjobbjai. Szép és nagy a te országod.
    Az Operaház hamarosan fényes bálok, farsangi mulatságok kedvelt helyszínévé válik, az elegáns Keglevich István gróf, az intendáns különös figyelmet fordít a részletekre, külföldről maga szerzi be a megfelelő anyagokat a fényűző jelmezekhez, kavarognak a selymek, villognak a gyémánt tiarák, ez a tapasztalt dámák és az elsőbálozó leányok vadászterülete, meg a frakkos úriembereké; 1894-ben Jókai tiszteletére rendeznek bált, narancs- és tujafák között fehérlik a mester mellszobra, alatta a főrangú bálanyák emelvénye, aranypénz és drága gyémánt, bélagyönggyel fényes ékszer, koronák és dús palástok; az író éjfélig marad, láthatóan jól érzi magát.
    Sanyarúbb idők jönnek, ilyenkor Weidinger tata, aki elismert intézménynek számít, kiáll az utcasarokra és ingyen osztogatja a jegyeket; érdemes jóban lenni vele, mert a klakkfőnök egyetlen intésére taps vagy fütty szólal meg: számos szépreményű művésznőt intéz el így féltékeny vetélytársa; jaj, szebb nálam, dúsabb nálam; mások pedig a csúcsra emelkednek, a potyajegyesek lelkesedése olykor határtalan és sztárokban sosincs hiány, meg persze igazi tehetségekben sem, szépek, szépek, százszor szépek, mindig voltak, mindig éltek.
    A háború többé-kevésbé megkíméli az épületet, az idő nem: 1981 szeptemberében bezárják az Operaházat és megkezdik a három éven át tartó, teljes rekonstrukciót. A korszerűsítés mellett a dolgozók és a közönség kényelmét szolgáló változtatások sem odázhatók tovább, a javítások és kiegészítések szigorúan Ybl szellemében, az eredeti tervek figyelembevételével készülnek, vigyázz, vigyázz a váramra, a munkálatok közben a karzat fölött második világháborús, fel nem robbant aknát találnak, eltávolítják, minden ajtót ki kell nyitni, felkutatják a már alig létező szakmák mestereit, hogy minden régi fényében csillogjon, Lotz Károly hatalmas mennyezetképeinek aprólékos restaurálása hat hónapig tart, a harmadik emeleten újra megnyitják a régi cukrászdát, megnagyobbítják a zenekari árkot, kicserélik a széksorokat, felújítják az aranyozást; áldott a te kezed, áldott. A száz éves évfordulóra el is készülnek, és lesz ismét előadás meg bál, sztárok és tehetségek, mint mindig.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese, ki róla jár.
Tik is hallgassátok.                                 

HORGAS JUDIT

Köszönjük László Zsuzsa és Kálózi Erika segítségét.