Mesterházi Márton
SÁNDOR PAR LUI-MÉME

    Beszélgetnek sajkámmal
a fecsegő habok (1);
    Nem messze tőlem három ladik,
benne hat ember,
mostan a hálót éppen kivetik.
Az egyik idenéz,
engem bámul.(2)
    De a róna távolábul
csatára iramlik a fergeteg; (3)
S a csalárd folyó egykedvüleg
ragad magával.(4)
    Hajóm összetört,
messze sodródik egyetlen deszkaszála
- Emlékezet! -
mit a hullám s a szél viszálya
a partra vet.(5)
    Agyamban egymást szülik a gondolatok;(6)
Úgy rángatózik, úgy ugrándozik szívem,
vajon mi ér? vajon mi történik velem?(7)
    - Halászok! - sikoltom elfúlón - Halászok!
Az egyik visszakurjant:(8)
- Mi is.
    Míg elnyelnek a habok, lelkem felsóhajt:
Mit gondolhat? hogy én...(9)
        magyarul hibásan beszélek?
Mit gondolhat? hogy én...
        "elrontom az igét"?
(miként barátom, Jean d?Or mondja majd.)
Oh, fáj nekem, oh nagyon fáj az élet.(10)



Par lui-m?me (francia): önmaga által meghatározva; francia könyvsorozat címe, a klasszikusokat bemutató kötetekben minden író saját idézetekkel szerepel.
  1  Vízen, 1844.
  2  Itt állok a rónaközépen, 1846, Felhők.
  3  Oda nézzetek! - Felhők.
  4  Viseld egyformán... - Felhők.
  5  Emlékezet... - Felhők.
  6  Fejemben éj van - Felhők.
  7  Vajon mi ér? - Felhők.
  8  Tájnyelvi változat: "kurgyant".
  9  Itt állok a rónaközépen.
10  Nem sírok én - Felhők.