|
|
Lackfi János
HARMINC
Julinak, a harmincadikra
XIV. TÖRÜLKÖZŐ-CSERE
Arcot mos a folyó.
A szélben
megtörülközik.
Arcot mos a szél.
A folyóban
megtörülközik.
XV. A CÉGÉR
Egy ember áll a küszöbön
az egyik lába odakinn
a másik lába odabenn
zokni cipő az egyiken
de mezítláb a másika
a füstöt fújja kifelé
fényt dobál a nap befelé
árnyékot oszlat odabenn
egy sárga lámpa betegen
bentről sovány kopácsolás
ott áll a lába felemás
cégéren: "cipőjavítás"
XVI. SZALADÓ ECSET
Felhők szaladó puha ecsete
ahogy a dombokat festegeti be
futó árnyéktól belilul a fa
haragoszöld a zsenge kukorica
a száraz okker föld őzgida színű lesz
a nedves szántás bordós veres
sarjadó vetés közt könnyed őzikenyomok
páros datolyamagja s ahogy nőni fog
a búza eltűnik a pata helye
feledésbe forgatja be jövőre az eke
XVII. UGRABUGRA
Az útburkolaton mindig
ugrabugra tánc van,
üres terméstokok
szöcske-szárnyfedője villog,
forognak csupa-erezet levelek,
kipergett belőlük
a levélhús mozaikja,
Idelenn nyárpelyhek
földet érni képtelen
kusza nyája
odafenn felhők
földet érni képtelen
suta nyája
XVIII. A KISLÁNY
Asztali lámpám alá egy bögrét
tart, egyet kattint, megtölti fénnyel,
s le is kapcsolja rögtön,
ne pazarolja
Vigyázva hozza,
ki ne ömöljön
|