←Vissza

 
 
 
 
 
 

Lackfi János
HARMINC

Julinak, a harmincadikra

XIV. TÖRÜLKÖZŐ-CSERE

Arcot mos a folyó.
A szélben
megtörülközik.

Arcot mos a szél.
A folyóban
megtörülközik.


XV. A CÉGÉR

Egy ember áll a küszöbön
az egyik lába odakinn
a másik lába odabenn
zokni cipő az egyiken
de mezítláb a másika
a füstöt fújja kifelé
fényt dobál a nap befelé
árnyékot oszlat odabenn
egy sárga lámpa betegen
bentről sovány kopácsolás
ott áll a lába felemás
cégéren: "cipőjavítás"

XVI. SZALADÓ ECSET

Felhők szaladó puha ecsete
    ahogy a dombokat festegeti be
futó árnyéktól belilul a fa
    haragoszöld a zsenge kukorica
a száraz okker föld őzgida színű lesz
    a nedves szántás bordós veres
sarjadó vetés közt könnyed őzikenyomok
    páros datolyamagja s ahogy nőni fog
a búza eltűnik a pata helye
    feledésbe forgatja be jövőre az eke


XVII. UGRABUGRA

Az útburkolaton mindig
ugrabugra tánc van,
üres terméstokok
szöcske-szárnyfedője villog,
forognak csupa-erezet levelek,
kipergett belőlük
a levélhús mozaikja,
Idelenn nyárpelyhek
földet érni képtelen
kusza nyája
odafenn felhők
földet érni képtelen
suta nyája


XVIII. A KISLÁNY

Asztali lámpám alá egy bögrét
tart, egyet kattint, megtölti fénnyel,
s le is kapcsolja rögtön,
ne pazarolja
Vigyázva hozza,
ki ne ömöljön