|
|
Tandori Dezső
KARÓN VIRÁG
Fájó politikummal
(részlet)
Elsőül nyomban: a dolgozat nem azt mondja, hogy József Attila karón
virág lett volna. Netán szikárságon (ezt Babits érdemelte ki tőle, e
jelzőt) valami világok-kibomlása. A tőkés rend (a félfeudális világ)
kikarózottságán maga az élet. Nem. Tudjuk, hogy manapság nem is a
legnagyobb rossz, ami József Attilával (= költészetével) történhet,
hogy így-úgy korszerűsítik, mert a legnagyobb rossz, túl az örök
művész-sorson, a nem korszerű világ gépiesen végbevitt kisajátító
hadművelete volt, a "lobogónk", meg a kivoltnagyobbpetőfivagyarany
rémségei után, az ember vörös csillagával vonuló proletárköltő. Ma
kisebb rossz, ha "felfedező" kedvvel - becsületesen! én mon-
dom, - a mostani idők összevissza kapitalizációira az ember hasonlatául
hozzák, kánonná teszik a kizsákmányolást illető mondásait, és Thomas
Mann mellé Mandelát, netán Kofi Anant is felsorakoztatják üdvözöltjei
közt; és nem vagyunk messze tőle, már úgy elméletileg, mert akkor miért
nem hogy az iraki háború, a csecsenföldies robbantások, a túszdrámák,
az NDP és a PDS szavazócéduláinak német földön rettegett
megszaporodása, és még sok minden, tárgya J. A. költészetének,
vélekedésének?
Meghalt harminckétéves-lettem-énre. Virtuóz
versekre, legemberibb versekre, legalapvetőbb versekre. Meghalt.
Mindezt csak azért: hogy ne iskolai felmérések "szintjén" legyen
"minden aktuális". Borzalmasan mindenben. De hogy zsákbamacskát és
karónvarjat ne áruljanak, előrevetem ezt is: pár nagyon karakteres
"felvetését" (brr) nézem meg, hogyan értelmezhető még, ma, "azon is
túl", részemről. Itt-ott nem tudom majd visszavenni rajongásomból azt a
hányadot, amely... De hiteltelenné ettől aligha lesz dolgozatom.
Nem a legtermékenyebb vizsgálati mód, ha kész
fogalmakat kanyarítunk J. A. versjelenségei köré, s például ilyeneket
firtatunk: hányszor érkezik ő maga, a költői személy dinamikusan a
versbe, s nyit ajtót; vagy meglel valamit; vagy a karós ügy. Vagy hogy
ijessze meg őt isten, bukjon föl az árból hirtelen. S dinamikus "a
semmi sodra". Az eltűnés a "talán"-nal együtt is.
Nem kedvelem az ilyesmit. Szép Ernő az egyik
nagy versének elején kilép a kávéházból éppen, és Kosztolányi egy
másképp jeles költemény elején megszólítja a kávéházat, hanem aztán ott
is van ringás, biliárdgolyó-guru-lás, utcai handabanda, az Esti Kornél
lapjairól is ismeretes. Dinamikusan érkezik, letargikusan távozik,
mond-e szentenciát, említi-e kifejtetten a társadalmat, a hárommillió
koldus (szegény) országát, alliterálnak-e szavai, használ-e kancsal
rímet, ismétlem a szempontot, virtuóz-e, netán lapidáris, kő-egyszerű,
háborgó, felmutató, rámutató, analitikus, szintetizáló - hagyjuk ezt
mind. A "Karóval jöttél, nem virággal" kezdetű vers e látványos,
részben szikár képet követően, ugye, nagyobbat kanyarít a (bocsánat)
létezésből: "feleseltél a másvilággal", ezt mondja. Ám nemcsak ezt.
Költői eszköztárából magam a megszólítást érzem érvényesen fontosnak -
s verza. Feleselni a másvilággal. Nyilvánvaló az itteni legegyszerűbb
értelmezés(ek egyike, lehet másik is): a halott édesanya idézése.
Hagyván ezt az egyszerűségi fokot - ismertként! -, nem találgatva,
személyeket illetően mi illhet még ide, nézek valami mást.
Kosztolányi, akitől J. A. igen sokat tanult
(van néhány verse, s ez a magyar líra egyik legkülönösebb tüneménye,
úgy gondolom, melyet az idősebbik poéta művének is hihetnénk, magam
például - bűnösen - bizonytalankodom itt, hogy: "Tudod, hogy nincs
bocsánat", s ez Esti Kornél-hang, igen. A "Légy, ami lennél, férfi: / a
fű kinő utánad", ez még azért egy miccenésnyit J. A.-bb Kosztolányinál,
de a "Maradj fölöslegesnek, / a titkokat ne lesd meg. / S ezt az
emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg" - ez már kettős honosság);
Kosztolányi tehát félelem esetén javallja a másvilágra való
üzenetküldést, a halottak néma sírjának verését, hadd kongjon vissza,
hogy na, én kibírnám azért, ha a helyedben lennék - J. A. az atyai sírt
botoztatná mindenféle hiú reménycselekvés helyett a konkrét társadalmi
közegben -, a Csáth Géza-vers egyértelmű párbeszéd a halál országával,
és Szép Ernő magányos, éji csavargása során is elevenít ilyen
angyalok-kara-mint-balettpatkánylengedezéses jelenetet. A másvilág,
tehát.
A feleselés. Semmi köze egymáshoz a két szónak,
itt, de a "maradj fölöslegesnek" egyértelműen másvilágias indíttatás.
Feleslegesnek maradni itt, ha felesbe-vesszük a létet-nemlétet, azt
jelenti, hogy nem egészen itt élni, sőt. Különös, hogy a
feleslegesnek-maradás a titkok-meg-nem-lesésével van párban, valamint
az emberiség elvont szeretésével. Már hogy ezt én épp J. A.-nak
elhiggyem! Minden helyzetre és minden időre semmiképp se. És ahogy az
élet, élete égre-földre rémségein végigbillentyűzget (apa, isten,
romlott kölyök a pszichoanalízisben, megcsalás, rossz szeretés - és
hogy akkor mindent el kéne vetni), arra jut, hogy azért mégse, "hisz
mint a kutya hinnél / abban, ki bízna benned". Itt magam kénytelen
vagyok ma is szünetet tartani a megindultságtól, ahogy J. A.-ra
gondolok. Rá, aki mégis a "biztos, a fogható" dolgokat választotta - s
ebben is szakadékokig jutott.
|