←Vissza

 
Takács Zsuzsa
FOSZLÓ KÖTÉL

Amíg a levert pohár földet ér,
egy tornacsarnok közönsége előtt,
álmod tágas, belső terében foszló
kötélen lengsz, mint egy alpinista
meredek fal előtt. Porlepett, laza
polcokról életed lim-lomjait szedegeted
össze, szórványosan tapsot hallasz közben
a levegőben szertegurulni. Kezedben üveg
csecsebecsék gyűlnek, s bár szabadulásod
tőlük életed mentené meg, görcsösen
markolod őket. Hintád foszló kötele
már-már leszakad mikor (húsz éve halott)
apád egyetlen mozdulattal messzire
lendíti. Eldobod törékeny verseidet,
sértetlen földet érnek. Életed
tartókötele kiegyenesedik, erős lesz
megint. A levert pohár a cementpadlón
szétrobban szilánkokra.