←Vissza

 
Rába György
LENKE NÉNI FÉRJHEZ MEGY

(részlet)

Nem lep meg, hogy emlékszel rá. Igazi egyéniség volt. Ha ránéztél, talán nem látszott, de egy emberből sugárzik, ha több van benne valamiből. Mindjárt megérted, mire gondolok.
     Anyám nagyon szerette Lenke nénit. Rá is szolgált a derék asszony!
     - Ne tessék a függönyt mosodába küldeni! Ott csak szétcincálják, egy halom rongyot adnak vissza. Én majd kimosom szépen itthon. Műszálas, megszárad egy-két óra alatt.
     Lenke néni a szekrények tetejét is letörölgette. Kicsit ezermester is volt. A három gyertyájú csillárt megjavította. Kikerekedett szemmel csodáltam, ahogy a bűzölgő, majd füstölgő vezetéket szigetelőszalaggal elkötötte, és a csillár újra teljes fénnyel világított, egyetlen gyertyája se vibrált, nem csapta ki a biztosítékot. Amikor anyám fejére szakadt a fregoli - szerencsére csak a húrozata -, Lenke néni maga ajánlkozott, hogy megjavítja, föl is szereli.
     - Mondtam én, hogy elkopott a kötele. Az ember azt hiszi, ötven évig tette kötelességét, jó lesz ez még holnap is, meg azután is. Most tessék… Még jó, hogy balesetet nem okozott. Kell venni háztartási boltban hat-nyolc méter kötelet, az se baj, ha hosszabb, és én fél óra alatt fölszerelem.
     A művelet elnyúlt egy órára is, de Lenke néni olyan gondos csomókkal rögzítette a kötelet a keresztdeszkákhoz, hogy egy tengerész se különben.
A húzózsinóron fél méterenként kötött bogot, hogy még a dél-amerikai indiánok is a maguk történetét olvashatták volna le ezekről a kipukról.
     - Így mindenki használhatja - mutatott alkotására büszkén. - A felnőtt így, ahogy most rögzítettem, a gyerek meg lejjebb engedheti.
     Érthető, hogy anyám szívén viselte Lenke néni sorsát.
     - Szegény, fiatalon maradt özvegy. Nézd meg a haját, csak mutatóban akad itt-ott ősz hajszála. Az arcbőre is sima. A szeme alatti szarkalábak? Ilyesmi huszonéves asszonyokon is látható. Ômaga éppen hogy negyven, az élet másik fele még előtte áll. Sajnos, vékony és hegyes orra zavaró. Intrikus orr.
     - Mama, mi az, hogy intrikus?
     - Arra mondjuk, aki előbb-utóbb bajt kavar.
     - De mama, Lenke néni nagyon is jóságos. Karácsonyra hozott nekem egy plüssmacit. Az volt a maci ingére írva angolul, hogy boldog karácsonyt. Te fordítottad le nekem.
     - Csakugyan. És a keze alatt ég a munka.
     Lenke néni otthonunkat is kedvelte. A konyhaablakból fölhangoló kilátás nyílt a ház kertjére. A szomszédba átnyúló, terebélyes akácfák, két korosodva tekintélyesedő diófa, rekettyék, egy tuja és városi kertekre jellemző módon oda nem illő fenyőfa. Balról, jobbról meg virágágyások, petúniák, büdöskék.
     - Szép ez a kert - sóhajtott egyszer Lenke néni. - Csak egy baja van...
     - Micsoda? - hökkent meg anyám.
     - Nem hasznosítják eléggé. Jól megteremne benne a káposzta, és a sárgarépát, gyökeret is hálásan fölnevelné.
     Anyám nem válaszolt. Mit is mondott volna? Hogy társasházban nem egyetlen család dönt a kertről? Hogy egy kert nem zöldségpiac?
     De felszínre került Lenke néni más furcsasága is. Az éléskamrában, porosodó szekrénybe rejtve nyugdíjas konyhai tárgyak lapultak. Lenke néni többször ajánlotta, hogy rendet csinál a szekrényben. Anyám egy napon beleegyezett. Ahogy egyre-másra előbújtak a leszázalékolt tárgyak, fölbukkant egy tetszetős, nem egészen ép porcelán teáskanna. Fedelének fogantyúja hiányzott, kézzel festett, kínai vagy japános jelenetek díszítették a hasát, a herendi gyár előde készítette. Lenke néni rácsodálkozott.
     - Ha nem használják, elvinném.
     Anyám egy mozdulattal odaajándékozta. Fölajánlott egy háncsból font gyümölcsöstálat is, de ezt Lenke néni elhárította, és a többi, lomtalanításra váró holmi közé száműzte. Ám legközelebb szóba hozta.
     - Mégis elvinném a gyümölcsöskosarat.
     Amikor újabb szerzeményével elvonult, anyám megjegyezte:
     - Erős a szerzési ösztöne. Ha megint bekötnék a fejét, tudná, hogyan gyarapítsa a háztartást. Boldoggá tenné az urát. Az a hegyes orr nem számít. Férjhez kell adnom.
     - Mama, mi történik azzal, akinek bekötik a fejét?
     Anyám csakhamar meg is találta e megfelelő jelöltet. Bagoly úr asztalosmester volt. Nálunk széklábat javított, vetemedett szekrényszárnyakat hozott rendbe. Jó munkát végzett. Anyám nem is állta meg, hogy személyes viszonyairól ki ne kérdezze. Bagoly úr is özvegy volt, akárcsak Lenke néni. Nála valamivel idősebb, de ugyan mit is oszt vagy szoroz az a nyolc-tíz esztendő, főként az ő korukban?
     Lenke néni nem húzódzkodott, amikor anyám bemutatta neki Bagoly urat. Néhány hét múltán, fejét szemérmesen leszegve tudatta, hogy Bagoly úr megkérte a kezét.
     - Igent mondtam neki. Dolgos iparos, soha sincs munka híján. Mert keze alól csak rendes munka kerül ki. Láttam én itt is a nyomát. Még a törött holmit is pásszentül összeilleszti. A kosztomért pedig odavan! A paprikás krumplimat éppúgy dicséri, mint a kolozsvári töltött káposztámat.
     Az esküvő után Bagoly úr Lenke néni lakásába költözött. Sikerült-e a házasság? Anyám akkor kezdett gyanakodni, amikor a lelkes beszámolók elapadtak. Végül nem habozott a családi élet alakulásáról kifaggatni Lenke nénit. A válasz hümmögésben merült ki. Egyszer aztán kifakadt.
     - Iszik a gazember! Nemcsak a hétvégén, hanem hétköznap is. Eszméletlenre issza le magát a bitang! Már pityókosan támolyog haza. És ez még semmi. Otthon folytatja, és velem hozatja haza az itókát! És még ez se minden. Pálinkáért a város egyik végébe küld, és az is csak egy bizonyos kocsmából jó neki, sörért a város másik végébe szalajt.
     - Miért nem hozza közelebbről, legalább egy helyről?
     - Megpróbáltam, kérem, de rájött az istenverte. Ordítozott, tört, zúzott. Erre van esze! Kitalálta, hogy nem onnan való az a pálinka, se a sör, ahonnan kívánta.
     Anyám együttérzőn sóhajtozott sopánkodott. Az események csakhamar fölülmúlták a szavakban kifakuló képet.
     - Tessék elképzelni, most már meg is üt a csirkefogó!
     Anyám elszörnyedt.
     - Miért tűri ezt a bánásmódot?
     - Tetszik tudni... - kezdte kissé messziről Lenke néni. - Tetszik tudni, kicsit öregecske. Hazudott, amikor azt mondta, hogy nemrég töltötte be az ötvenet. Elmúlt már hatvan is. És ha így iszik, akkor… Van egy kis háza vidéken. Az rám marad, ugye?