←Vissza
Miró Kiss Ida
A TÁNCOS
Kiperdül az űrbe. Részekre hasítja
kinyújtott karjával: lent-re, fönt-re.
Tág ugrásaival méri a végtelent,
s ha végre földet ér, időt teremt.
Az a pont, hová pörögve ledobban,
egy villanásra a világ köldöke lesz.