 |
 |
|
Mújdricza Péter MIRE FÖL...?...DET ÉR... "Egy szemet egy szemért, egy fogat egy fogért... ... egy várost egy városért." (Teller) Miközben a 2004. március 11-i reggeli madridi robbantás-szekvenciák talált tárgyait, élő és elhalt rekvizitumait néztem a képdobáló televízió kép mutatásai nyomán, újfent eszembe jutottak a Corvin- láncos késő újkori nagy magyar látnoki szentenciái. Na persze, az áruló ellenség soha nem akkora csalódás, mint az áruló vértárs. És hát - spanyol közvetítéssel - mennyi mindent köszönhet az európai az ősarab kultúrának, zene, irodalom, filozófia, matematika, képzőművészet és építészet hadd ne ... Paco de Lucia gitár-sírása, Carme Pinós igualadai temetője, a vadkatalán, spanyolul még megszólalni sem hajlandó klasszikus-szecessziós térszobrász Gaudí. - Hogy már Európánkban is? - sápítozunk amúgy fásultan tudomásul véve Afganisztán, Irak stb. több ezernyi vétlen civil áldozatát. Ámbár Madridban román és romániai magyar építőipari vendégmunkások és jó néhány arab is, vagy az ominózus szeptember 11-e legnagyobb részt színes bőrű halottai sem képesek nem felidézni bennünk a Reichstag égését, Kassa bombázását, Pearl Harbor potemkin- akcióit. Mire föl...? det ér egy-egy globálháztáji háborús kormány, nem mindegy? Budapesten mind a három földalatti vasút az Erzsébet tér alatt találkozik. Zöldteát iszom, kerékpárral és gyalog mászkálok és mire föl... a hegyekbe vágyakozom. Nem bosszankodom, hogy tavalyi nagy munkám - részben az egész - máig nem fizette az önös kormányzat. Óh szívatástudat! képembe röhögnek irigy mandarinok. |