 |
 |
|
Nagy András KIS ANGYALTAN - 6. RÉSZ (részlet) (angyali pillantás) A pravoszlávia számára elsősorban a "látással" van baj, vagyis a nyugati hagyomány földhözragadt, a materiális valóságnak behódoló, biológiai törvényszerűségeivel meghatározott szemléletmódjával, s éppen ez akadályozza a valóságos tekintetet, a tiszta lényeg szemléletét, hogy képen és vallásban megközelíthessék azoknak boldog tudását, "akik nem látnak és hisznek". Ha már az angyalokét nem lehet. Hiszen az angyalok "pillantásának" legfontosabb vonása éppen az, hogy szemléletük áthatol a jelenségvilág káprázatán, hogy számukra a látvány evidenciájává válik a - Platón által érzékelt - "ideák" jelenléte, szemben a halandókat elborító "kanti jelenségvilág"64 kusza fenomenológiájával, és hogy az égi lények nem tudnak nem a lényegre tekintve mozogni a világ - e világ és túlvilág - dolgai között. Ez persze bizonnyal ugyanannyira megnehezíti földi működésüket, amennyire megkönnyíti - feltétlenné teszi - cselekedeteik motivációját és hatásának átfogó szemléletét. Hiszen egykor hasonlónak tűnt a világ a kiválasztottak szeme előtt - átpillantva, bármivel járjon is ez, a látszaton. Ókeresztény mártírokról jegyzik fel, hogy haláluk előtti hasonlatosságuk az angyalokhoz megdöbbentő a szemtanúk számára65. Korai ábrázolásokon a vértanúság során megidézett angyalok szinte keretbe foglalják a szentet. Másféle analógia - de a transzcendens tájékozódás hasonló biztonsága - jelenik meg majd évszázadok múltán a judaizmuson belül, felvillantva a kiválasztottak égi optikáját: "azt hiszed, a tannaiták vannak a Paradicsomban? - idézi Buber. - Nem, a Paradicsom van a tannaitákban"66. Az, ami hihető, de mégsem tudható és az e világi látás számára visszaadhatatlan. Hiszen a lényegre irányuló pillantás, a jelenségvilágon keresztülhatoló tekintet létéről ugyan van tudomásunk, milyenségéről azonban nemigen, s konvenciói hiánya - illetve egyszemélyes érvényessége, revelatív ereje folytán szükségképpen kívül reked mindenféle ábrázoláson. Az érzékelés szűkössége, a megismerés korlátozottsága, számos - akár racionális - gondolkodói hagyomány alapvető élménye és több vallás feloldatlan dilemmája. Szent Tamás ezért véli meghatározónak az angyali tudást - és mindazt, ami annak sajátosságaiból következik -, mivel az eredendő, nem szerzett, hanem "velük született". Összemérhetetlen érzékeléssel, tapasztalattal, logikával. És mindazzal, amit számunkra a valóság jelent. A mennyben - írja Swedenborg - "mindenki a gondolkodásból beszél"67. Vagyis a skandináv misztikus szerint nemcsak a megismerésben tűnik el a jelenség káprázata, a látás elől a látszat, de a közlésből is kiiktathatóvá válik minden áttétel - így tehát a közlés konvenciói is, bizonnyal. Éppen így lehetnek az angyalok a lényegi kommunikáció letéteményesei, hogy sajátosságaikból adódóan megszüntetik a közvetítettséget. És ez nemcsak a Bábel előtti időket idézi meg, de elsősorban a teremtés hajnalát, azt a kort, amikor még nem kellett nevet adni a dolgoknak és élőlényeknek, amikor még minden "az volt, ami", és így a közlés áttételei előtt nem alakulhatott ki az értés, reflexió, félreértés, rejtőzés rendszere. Ennek a boldog és reflektálatlan egységnek archaikus teljessége még megsejthető misztikus extázisban, elmebetegségekben, gyerekkorban, vagy a közlés konvencióinak átszakításakor - a fájdalom, a gyönyör, a halandzsa, a költészet erejével. Mindez mintha a különös, angyali "percepcióból" következnék, ami számára - mint Ezdrás apokrif könyvében áll - "semmi sem marad rejtve"68. Sem a teremtésben - hiszen ők vezérlik a világ működését: égitestek, évszakok, időjárás, számok, hangok konszonanciáját -, sem a teremtményben, hiszen pontosan látják a halandókban működő törvényszerűségeket is: indítékok, szándékok, nedvek, tettek és szenvedélyek "mikrokozmoszában". Itt azonban már nincs szó harmóniáról, csak megteremtésének megújuló kísérleteiről, amelynek többnyire sugalmazói, szurkolói és jutalmazói az angyalok - tehát passzív szemlélői. A szabad akarat erősebb, mint a bolygókat vezérlő hatalom, ám ezért az öröm is nagyobb, ha jó irányban működik - Ágoston megrendítően ír az angyali boldogságról, amit a bűnösök megtérése nyomán élnek át69. Mert ilyenkor talán a halandók is képesek úgy látni, ahogy ők. És ennek tudását fogalmazza meg a judaizmus hagyományán belül a haszidizmus enigmatikus bölcsessége: "minden ember lajtorja" - jegyzi fel Martin Buber - és "az angyalok föl- és alájárása az én tetteimtől függ"70. Az angyalok látása csak megsejthető, remélhető, sajátos és kivételes jelenléte olykor azonban fizikailag, a testben is átélhető - például a misztikus judaizmus meghatározó gondolkodója, Abraham Abulafia XIII. századbeli saragossai rabbi szerint71. Efféle angyali jelenlét nem szükségképpen extázis eredménye, hanem akár egy meditatívabb, reflektívebb öntudatból és világszemléletből is fakadhat. A látás nyugalma és lényegre irányulása nyomán az imádkozó lelke - írja a Zohár - felemelkedhet az égi kert hét palotájába, s megnyílhatnak előtte az angyalok titkai72. Ahogy látni tudnak. Nem rejtelem és mágia, hanem minden e világitól megtisztított, tágra nyitott szem. Egyik legfőbb attribútumuk, ősi szinonimájuk: az Ezékiel által átélt rémület, amikor megjelent előtte a szárnyakkal borított, hatalmas, égi tekintet. |