←Vissza

 

Kováts Albert

A HOLD UTCA KÖRÜL

Lassan minden a borús alkonyatba vész, elhaló színek, fakó árnyak egymásba fonódnak. Minden elhomályosul, elvész maga a tér is, csak fogalommá válik az élet (s mi pezsgett, meg nem unva az örökké csapongó, léha szerelmet, most az is hallgat, az is nyugszik.)

Gulácsy Lajos

Aládúcolt házak a potyogó vakolat ellen. Még a gyönyörű Takarékpénztár előtt is ácsolat; igaz, pazar, pontos ácsmunka, nem afféle hevenyészett vacak. A dúcolatok hercege. Itt is van rangsor; legalul a 12 éves korelnök-állvány a Kálmán Imre utca sarkán, szemben a kultuszminisztérium régi épületével; immár megfeketedve, korhadóban, összedőlőben. Külön mulatság, hogy nemrég még bank volt alatta. A földszint e kis szakaszát rendbe hozták a kedvéért. Szép, amennyire látszik; kívül, a kirakat alatt a faragott, fehérre mázolt eklektikus faburkolat. Máshol nem láttál ilyet. Ám azt mondják, a kis bankot felfalta egy nagy, egy-két éves működés után kiköltözött, eltűnt. De te inkább azt gondolod, hogy a szörnyű ácsolat riasztotta el, vagy épp amiatt ment tönkre. Ezek a sötét alagutak vonzzák a szemetet, a kutyapiszkot, a lim-lomot. Reggelente láthatod az illetékes takarító reménytelen igyekezetének jeleit.
     A Lechner Ödön-féle Takarékpénztár épületét viszont már évekkel ezelőtt gyönyörűen felújították. Nézik is a japán turisták bédekkerrel a kézben. Csak az a baj, hogy mindjárt az első napokban szétpattant egy vagy két pirogránit dísz fenn a tetőn. Tudod, ez a Zsolnay-féle gyártmány, mázas kerámia. El kellett készíteni az idők során megkopott és a háborúban megsérült elemek mását. Valami nem sikerült, nem találták el a száz éves receptet, vagy mi; a pirogránit pirogránátként viselkedett. Akkor gyorsan zöld hálót húztak egynémely pártadíszre, fenn, a párkányon. Olyanok, mint hajcsavarós nacscságák. És építettek egy fedett fa-folyosót a ház elé, nehogy valakinek baja essék. Azóta persze hallgatnak a pirogránitok, de a deszkaácsolat, bármenynyire is ács-remek, évek óta takarja és rondítja az épületet.
     Valamire azért ez is jó. Az utcában naphosszat rendőrök lebzselnek, állnak egyik lábukról a másikra. Órák hosszat a pénzszállító autók revolveres személyzete. Egész délelőtt hozzák-viszik a pénzt, azt vigyázzák. A Nemzeti Bank két épülete egymással szemben; a műfaj klasszikusa, a Lechner-féle magyaros-szecessziós, és a modern, '94-ben épült új. Namost, ha esik az eső, rossz az idő, az őrzők és védők behúzódnak a deszkafolyosó alá. (A sofőr kivétel, tudod a krimikből, a sofőrnek sose szabad kiszállnia.) A hajléktalanok elkerülik ezt az előkelő búvóhelyet. A kívánatosnál nagyobb a forgalom, vadonatújra krampácsolt a kőlábazat, tisztaság. És rendőrök. Na és az új banképület? Csupa márvány és fém. Nem kellett lebontani semmit a kedvéért. Érdekes, hogy "emberemlékezet óta", már a háború előtt is üres telek tátongott a helyén; különös foghíj a történelmi stílusú házak közt. A régi térképek azonban beépítettnek mutatják. Emlékszel, régimódi fapalánk szegélyezte, alkalmas mindenféle plakát és magánhirdetmény felragasztására. Egy pecsétes irat keretben, üveg alatt, évekig tudatta, hogy a telek az Amerikai Egyesült Államok követségének a birtoka. Talán a háború után kapták meg az amerikaiak, jóvátételként, mint fent a Várban Kossuth és Táncsics börtönét. A palánk aztán egyre feketébb és rozzantabb lett, dróthálóval pótolták, mígnem eltűnt egy napon minden kerítés. Feltárult az odáig láthatatlan tér, néhány magánszorgalmú fácskával, láda-ronccsal, gazzal, némi szeméttel. Hátul tűzfalakkal, s valami rozoga bódéval. De az érdekes nem ez volt, hanem hogy mennyire lentebb van a telek szintje; vagy másfél méterrel a mostani járda alatt. Ez lehetett a járószint még a Hold utca előtt. Itt nagyon régen építkezhettek utoljára. Na, ide épült az új bank, vagyis a Nemzeti Bank új részlege. Rengeteg hely kellhet a Nemzeti Banknak, hiszen a Lechner-ház és a Bank utca sarkán álló főépület is az övé. Ráadásul az új hivatal áthidalta a háztömböt, egészen a Vadász utcáig terjeszkedett, s egy régi, romantikus stílusú nyomdaépületet is magához olvasztott. Gondold el, az újjápucolt, festett, ragyogó régiek, a Takarékpénztár, a romantikus ház, a legészakabbra nyomult klasszicista, meg a csoda-ház, a "gótikus ház", ami most született éppen újjá. Hozzájuk a Hold utcából csöppet kirívó, némiképp erődszerű, csillogó modern bankház. Szemben az aláállványozott, hulló vakolatú, piszkosszínű "bérpalotákkal", az elhanyagolt, jellegtelen lakóházakkal, a nyomasztó irodaépülettel, meg a régi rendelőintézet semleges eklektikájával. Nemcsak múlt és jelen között, de pangás és prosperitás között is, mintha ide-oda lengene, lebegne a Hold utca.