←Vissza

 

Horgas Béla

RÁFESTÉS: PAPUNDEKLIRE


Feldob valóban
Varga Zoltánnak


Különben is a papundekli kora.
Illúzió, hogy költőnk és a Cora
más-más rekeszbe csomagolva,
émelygő papírdobozban él,
        s hogy miként
nincs két egyforma levél...
Hagyjuk is talán,
        s meredjünk magunkba.
Külön, benn a főben járó munka
ma ez,
        s ha dekkolunk a deklin,
képzelhetjük múlás közben,
mint holt tyúkból a szem, remény
tekint ránk:
        kandi sorsesemény.
Beugrik egy ötlet és feldob
valóban: mind ott
ülünk ama hamari falóban mióta
már, az éjszaka meg, ez az ősi
hulla, rég kihűlt. Állunk kopik fel
(és le). Nem sikerült a csel.