G. István László: Huszonötödik védőbeszéd; Huszonhetedik védőbeszéd

Huszonötödik védőbeszéd

 

Szétszakítani egy játékmackó

arcát, ilyesmi Kandinak ritkán

jutott eszébe. A játékmackó nézésű

nőket már annál inkább. Akik

könyörgőre fogják, holott még bele

se kezdtek a beszédbe. Ölelésre

termett karja Kandit sokszor hagyta

cserbe. Mit hagyta? Nem nőtt fel

hozzá a karja, hogy öleljen. Ott állt

tehát lógó karral a Kandi, mint afféle

rongyzsák. Madárijesztőnek túl intellektuális

a képe. Leengedett vállára ültek képzelt

galambok. Az is milyen szentferenci. El-

elnézte, ahogy a szél borzolta maradék

haját. Véletlenül se női kéz.

 

 

Huszonhetedik védőbeszéd

 

Fogadkozhat Kandi, mint akinek fogat húznak,

hogy majd ő feltalálja magát, lesz mit találnia

magában, amit felmutat. Matat csak. Azt hiszi,

ezt a vázát is odatette az asztalra, pedig csak

teszegeti. Nem tud tenni semmit. Nem bírt születgetni,

hát éleget, aztán halogat. Mennyiszer hallotta

ezt is, el magában

soha semmit nem rendezett – nem is volt itt annyi

holmi. Vegyük csak sorra, miket élt, na tessék,

már kezd is visszakozni. Pedig még hozzá se

nyúltunk. Fogjuk szoros marokra. Szép az

ártatlanság, de a tiszta lap, mint mikor befutja

a tükör színét a pára, nem vakít és nem

boldogít. Kandi sosem gondolt magára,

úristen, sosem gondolt magára.

Kapcsolódó írások:

  1. G. István László: Hetedik védőbeszéd; Nyolcadik védőbeszéd Megtalálhatod bennem a hülyét, mert az vagyok, ha kell, és...
  2. G. István László; Első védőbeszéd Nem történt meg, holott elkövettem. Dülöngélek, mint a tangóharmónika potroha....
  3. G. István László: Közös fúga G. István László Közös fúga Baj nélkül lehet a...
  4. G. István László: Kínai oltár Hetente épül két újabb emelet. A felhő- karcolók ablaksíkja domború,...
  5. G. István László: Forgó oltár A lemezjátszó forgását figyelve hányinger fogta el. Egy füstkéz a...
Cimkék: G. István László