Aczél Géza: (szino)líra

(szino)líra

torzószótár

 

adott

 

a képlet lassacskán adott csakhogy sosem fedi egymást két jól

sikerült olykor megelégedést is keltő fogalom mivel képzetedben

a beszéd merev akár a börtön rácsa s ha készülődsz valami

rendhagyó rácsodálkozásra rögvest rád dörren az oszlopos szabály

a képernyő szorongásokat keltve pirosít s már ugrasz is riadtan

mindenféle mogorva szótárak után s hagyományok szép

tiszteletével bután konstatálod hogy nyelvi leleményed csak röpke álom mivel sehol korrekt hivatkozása hiszen lényegében a tenger van tudóskodón bezárva egy nagy virtuális köcsögbe

melynek szerencsésebb peremén a kor friss szelleme pörögne tovább ugyanakkor azt is tudod valahol kordába kell szorítani a sok ostobát ne suksüköljön öntelten a hígított magasból míg néhány megszállott alant görbén barangol a világot valahogy artikuláltan helyre tenni váratlan ritmusokon különös jelzőkön meghökkentő szintagmákon elmerengni mint új építőköveken melyeken egykor majd tényleg növekedhet tovább az értelem a bedőlt világokat egy kis időre sötét anakronisztikus verembe döntve s élvezni csöndes sarokban mily határtalan anyanyelved

 

 

 

adottság

 

viszi orrán a labdát a gyermek aztán mint a fóka hátra dobja sarokkal úgy tekerget hogy nincs az a világsztár aki utána csinálja pedig ennek száz év keresetét nyomja naponta bukszába víg

labdatologató dizőzünk s ha kissé a könnyűzenében időzünk süket hallással is sejtettem már gyönyörűséges hangokat a kopott palánkok mögül miközben agyonkurt lenge bugyis lányok

nyávogó macskaként a rivaldafényben izzadtak legelül gerjesztve sikerüket némi kócos banda lopva kisandítva valami szánalmas kapcsolatra a gengszterek közül ha meg a pöfeteg a napi politikával is csókokat válthat pereputtyostól ő lesz a király egy nagyobbacska szemétdombon honnan meggörnyedve ezernyi gondon lefelé

kullognak a hozzáértők mivel az érdes hatalom jogocskája a maradóknak van kitalálva utólag fröcsögve hozzá némi szerény adottságot s míg a zsarnok korábban a képből legalább többnyire kimászott a díszlet mögül adva a gonoszat ma a szerencsétlen

folyton szerepelne mert hogy a diskurzust tudományos rangra emelte az elme s ha elfáradt a korrupció édes melegágyába

belefekszik a romlás virágai felé emerről törekszik

 

 

 

adózás

 

egyre gyakrabban úgy érzi elég volt tarkóján zsibbadt lövés lába dagad gyomrában teljesedni vágyik a gyötrelem szíve kihagy

bonyolult érzelmi hálózatban riogatja vele a másikat s dugná

vissza palackjába a holnapot az elme is már csak visszafelé köszön néhány halkuló jó napot bizonytalan tartalmakkal ha egykor ritkásan találkozott szerény alkalmakkal és átmenetileg úgy sétált

a korzón mint egy polgár egyszer-kétszer még a borostás hordár is cipekedett utána bár ez szűkösen fért a nyári délutánba mert nem így volt szocializálva és sose ismerte a kódot melynek feltörésével mindig fölül lehet maradni jelképesen csoszogott hát hátra egy nagyapa szerű lomos kamrába kacérkodni a halállal s míg a kert végét telehintette a madárdal kereste a rozsdás ásót és a nagy szenes lapátot hátul virtuálisan egy nagy gödröt ásott szélén kupacban nőtt a hantja míg csak el nem kedvetlenedett hisz a munka nincs bevallva tehát meglehetősen fekete s mielőtt az adózás miatt rácsapott volna izgatott fináncok serege eleresztette gyáván a spekulatív gondolatot egy jó hideg sörért mindent otthagyott várjon még keveset az a halott

Kapcsolódó írások:

  1. Aczél Géza: (szino)líra lennék csak körülményesen érzelgős autós most aztán zuhognának rám a...
  2. Aczél Géza: (búcsú)galopp – tétova utószinkron – 16. a fű eső után élénk zölden nő a kecske potyogtatja...
  3. Aczél Géza: profán lesem a vibráló masina sarkában a digitális órát érdemes-e még...
  4. Aczél Géza: (búcsú)galopp tudom a vég még érthetetlenebb a tudat feketén billeg a...
  5. Aczél Géza: (kontra)galopp Aczél Géza (kontra)galopp javított utószinkron 7. kis diákból nagy...
Cimkék: Aczél Géza