A Mozgó Világ internetes változata. 2011 július. Harminchetedik évfolyam, hetedik szám

«Vissza

Podmaniczky Szilárd: A kis kavics

Apuról igazából csak azt tudnám mondani, hogy folyton szerelmes anyuba, fogja a csuklóját, mikor beszél hozzá, anyu meg törölgetné a tányért, és így rángatózik, hogy hagyjál már békén, Gergő, mert istenbizony nem tudom, hogy mit csinálok. Apu meg makacs, megy utána, bontja ki a fokhagymát, hogy neki már csak ez van, a fokhagyma, különben rég agyvérzést kapott volna anyunak a felelőtlen magatartásától.

A múltkor is hogy nézett rá a hentes! Úgy fogta a combot, mintha anyu combját fogná, meg is szagolta, hogy milyen friss, szinte el lehetne tőle élvezni, apu meg zavarában csak az akciós spagettik összetevőit olvasgatta, hogy tojással készült vagy durum.

Anyu szerint apu a hibás, hogy így viselkednek vele a férfiak, mert ha apu fizetne a húsért, és nem anyu, akkor biztos azt gondolnák, hogy rajta van a nadrág, és nem anyun.

Apu állandóan a génjei közé menekül, nem tehet róla, hogy ezt örökölte, és nem kurva nagy kastélyt hatszáz hold földdel és egy aranyból készült kabátot.

Apu az aranyból készült kabáton azt érti, hogy anyu kihívóan öltözködik, túl színesen, túl gyakran, túlságosan kiteszi az ablakba a csöcseit, a farát pedig úgy riszálja, mint aki ötezerért a kormiba is fölnyomja. Na, akkor kapott apu egy akkora pofont, hogy anyu kezén szétrepedt a mosókesztyű. Apu meg dühöngött, hogy nem azért vette a mosogatógépet, hogy anyu akkora műkörmöket építsen, mint egy tengeralattjáró, hanem azért, mert ha egy nő gumikesztyűben dolgozik, abban nem lehet megbízni.

Na, akkor anyunál betelt a pohár, és előhozta a tűsarkú cipőjét, és fölvetette apuval. Húzd föl, a kurva életbe, mondta neki, és próbálj meg úgy járni, hogy nem riszálod a segged. Apu azt mondta, hogy úgyse megy rá a lábára, kár is próbálkozni, mert a bütykei életveszélyesen nagyok így tavasszal, de anyu nem hagyta annyiban, elővett egy cipőkanalat, és föltuszkolta apu lábára a tűsarkúkat.

És most kelj fel, és járj, üvöltötte anyu, apu pedig elindult a fürdőszoba felé. Az első lépései bizonytalanok voltak, de a teraszon már meg is tudott fordulni.

És most nézd meg a segged az ablaküvegben, nagyokos, hogy te is riszálod. Apu ide-oda járkált a tűsarkúban a teraszon, és nézte magát az ablakban, ahogy riszálja a seggét. Odament anyuhoz, és bocsánatot kért, azt mondta, hogy ő marha bizalmatlan alak, de el fog menni tajcsizni, és kigyógyul belőle.

Apu három hétig tajcsizott, de azt mondta, képtelen a karmájára koncentrálni, miközben fogalma sincs, hogy hol lehet anyu. Egy dolgot azért megtanult, hogy majd a következő életében olyan nőt vesz el, akit nem akar mindenki megnézni, sőt látta, hogy a fodrásznő is megsimogatta a fülét.

Apa teljesen biztos volt benne, hogy az előző életében elkövetett bűnökért kell elviselnie anyu szexuális kicsapongásait, mire anyu azt válaszolta, hogy te megbolondultál, neked adtam a szüzességem, és csak veled kefélek, te barom, ha nem vetted volna észre, csak a nőgyógyász előtt mondtam azt, hogy ne keféljünk. És ha az előző életedben valamit elkövettél, akkor éppen te magad lehettél egy rohadt nagy disznó, aki fűvel-fával kettyintett, akinek nem volt elég egy asszony, hanem még a legyet is röptében. És ha az a baj, hogy nem szülöm halomra a gyerekeket, és nem vagyok hajlandó a konyhában letölteni az életemet, akkor dugd föl magadnak a rohadt plazmatévédet, mert ahelyett, hogy beszélgetnénk, ott ülsz, mint egy rakás szar, és nézed azokat a barmokat, ahelyett, hogy te csinálnál valamit.

Apu kiment a teraszra levegőzni, és azzal jött vissza, hogy elmegy biciklizni. Mire visszajött, belázasodtam.

A lázamért is anyu volt a felelős, mert nem kéne annyi helyre járni, ahonnan mindenféle bacilust összeszed. Erre anyu lezombizta aput, aki kivitte az erkélyre a biciklijét meg egy üveg pálinkát, és elkezdett grillezni.

Estére lement a lázam, de mondtam, hogy nincs kedvem szénné égett húst enni, mire apu falhoz vágta az egész tányért, és azt mondta, egyszerűen nem érti, mi az anyám picsája van itt.

Anyu szerint káromkodással nem lehet semmit megoldani, viszont holnap elviszed a Borit az orvoshoz, mert nekem kilenckor értekezletem van, és ha nem tudok rendesen fordítani a hongkongi befektetőknek, akkor ágyúra kötnek és föllőnek a Holdra.

Apu úgy röhögött, hogy beesett az asztal alá, és elaludt. Anyu párnát tett a feje alá, leterítette egy pokróccal, és bevitt a szobába, hogy ne lássam tovább ezt az állatot.

Másnap mégis anyu vitt el az orvoshoz, mert apu olyan másnapos volt, hogy a zokniját nem bírta fölhúzni, anyu pedig kénytelen volt azt hazudni, hogy lehet, hogy gégerákja van.

Vettek tőlem vért meg ilyeneket, de csak két hét múlvára ígérték az eredményt, mert annyira le volt terhelve a labor. Anyu hazavitt, csinált egy rántottát, aztán fölhívta a főnökét, hogy elcserélték a leleteket, és nincs semmi baja, már be tud ugrani tolmácsolni.

Én egyre rosszabbul éreztem magam, fájt a fejem, vérzett az orrom, és ahhoz is alig volt erőm, hogy pisilni kimenjek. Volt nekem is babám, mackóm, meg elefántom, mint a többieknek, de mindegyik közül nekem az a kavics volt a kedvencem, amit a Dunai Petitől kaptam, hogy mutassam meg, milyen meszszire tudok dobni, de nem dobtam el, hanem mondtam neki, lopjunk cseresznyét. Azóta van nálam a kavics, és most, hogy nem érzem jól magam, egészen megszoktam, hogy a kezemben van. Meleg, amikor lázas vagyok, és ha fáj a fejem, nekiszorítom a homlokomnak.

Apu azzal jött haza, hogy még jó, hogy nem ment anyu a hongkongiakhoz, mert apu újságja kiderítette, hogy ezek csak falból akarnak házakat vásárolni, tök más a céljuk, például a drog.

Anyuban fölment a pumpa, hogy értetek ti ehhez egyáltalán, a múltkor is megírtátok, hogy meghalt a Benedek Marcell titkárnője, közben meg tök szupin él, ti meg minden vízihullából hasznot akartok húzni.

Az orvosok úgy döntöttek, hogy be kell feküdnöm a kórházba, mert lesz egy hosszabb kezelés. Anyuék majdnem mindennap bejöttek meglátogatni, onnan tudom, hogy apu mostanában követi anyut, és fölveszi magnóra, amit lát, mert szerinte az évszázad regényét fogja megírni a megcsalt férjről és a kurvapecér feleségről, és ha már a házassága romokban, legalább milliomos hadd legyen már.

Az orvosok nem tudtak biztosat mondani anyuéknak, csak azt, hogy leukémia, de szerencse, hogy még idejében elkapták, és a kemóval meg fogják csiklandozni a talpát.

Egyre rosszabbul éreztem magam, főleg a kezelés után, hánytam és szédültem, anyu meg hozta befelé a csokikat, már tele volt a szekrény. Pár hónap alatt teljesen lefogytam, és egy éjjel nem bírta tovább a szervezetem. Anyuéknak csak reggel szóltak, bejöttek megnézni, mert nem akarták elhinni, hogy mi történt velem. Anyu sírt, apu meg feljelentéssel fenyegetőzött, hogy megírja az újságban, hogy megölték a gyerekét. Aztán lehajolt, fölvette a kavicsomat a földről, és kihajította az ablakon.

 

Kapcsolódó írások:

Podmaniczky Szilárd: Az olasz szerelem Az én szüleim úgy ismerték meg egymást, hogy egyszerre voltak...

Podmaniczky Szilárd: Halott beszéd Apukám 27 éves korában halt meg, amikor hátulról beleszaladt egy...

Podmaniczky Szilárd: Ülsz, ülünk Podmaniczky Szilárd Ülsz, ülünk Ülsz mélán és elmerengve vonaton...

Podmaniczky Szilárd: Rétes, kutyafuttában Podmaniczky Szilárd Rétes, kutyafuttában Fut a férfi az agárral...

Podmaniczky Szilárd: A tenger Nem is értem, hogy történhetett ez velem, pedig mindig jó...

 

 

Cimkék: Podmaniczky Szilárd

 

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2011 | Tervezte a PEJK