A Mozgó Világ internetes változata. 2011 július. Harminchetedik évfolyam, hetedik szám

«Vissza

Horváth László Imre: Hé exó thalassa

Hé exó thalassa

 

 

Arra emlékszem, hogy uszodába jártunk sokat,

előtte körbefutottuk néhányszor azt a kis

tavat is a parkban, de az már túl közel volt a halálához,

így utána inkább úszni jártunk,

mintha csak ketten lettünk volna mindig

a négysávos nagy medencében

olykor lejött az egyik barátnőd is,

nem kellett már visszajárni a kórházba,

a feladatok áttelepültek az elhagyott házba

ahonnan először ki kellett költöztetni az élettársát

nagy botrány volt, én olyan voltam végig,

mint valami nehezék, könyvtámasz vagy

díszes papírvágó kés egy íróasztal fiókjában,

jó hogy ott van, de elég haszontalan, július, augusztus,

közben elolvastam az Iliászt, ha nem vagyok

ott persze már akkor vége lett volna köztünk,

még névnapomra adott egy üveg tihanyi bort

címkétlen palackban, tudom hogy finom,

adott már régebben is, ezt mégsem bírom megbontani,

ki kell találnom még hogyan igyam meg,

mert olyan a spájzban mint egy fölösleges ereklye,

mint például ahogy a szívemben már

fölösleges világegyetem vagy te, talán

úgy lesz, mint a mobiltelefonom sinkártyájával,

amikor ellopták, kiszedték a körömnyi

műanyagot belőle rögtön és egy közeli

kukába dobták, gondolom, a számom a régi,

új készülékem van, valahol egy kukában

körömnyi műanyag, némi fém, az üzeneteink,

fényképek rólad, híváslista, aznap éjjel feküdtem

le először mással, így igyam meg a bort,

így felejtselek el, ültünk a garázsban, tele volt

még vele, a kedves tárgyai, mindenféle szerszám és

különleges ital, már pár nap eltelt, arról beszéltünk,

azt mondtam neked, megdöbbentett, mennyire ostobán

és szimplán megtörténik ahogy meghal valaki, olyan

simán és egyszer csak kész volt a dolog, egyetértettél,

mítosz nélküli az egész, ez a legborzasztóbb benne,

még csak az előszelét érezted a következőknek

én már a kórházban, az erkélyen, mikor rágyújtottunk,

te éppen megnézted apád holttestét a szobában

a nagybátyád támogatott, ennek meg kell lennie,

most már ugye soha nem hagysz el, mondtad nekem bőgve,

mikor rágyújtottunk, olyan érzésem volt, mintha velünk lenne,

sokat cigiztünk együtt, laza fickó volt, a korlátnak támaszkodott

és azt mondta, most már te vigyázol a …-ra, utána

az ölembe ültél, néztem négy emelet magasból

a kórházudvart, szemben a másik épület betegeit,

vajon ők is rettegnek, aztán éreztem nincs más már hátra,

és nagyjából fél év múlva lesz vége, január körül,

persze elhúzódik majd, április, május, végül is

mire nyár lesz, tényleg végleg nem leszünk már együtt,

a következő pillanatban ez is messze volt, de ezt sem

felejtettem el, azt sem hogy vigyáznom kéne rád,

amikor megírtad, ne keresselek, tudtam hogy csak eddig

tervezhettem még az irracionális ragaszkodást is, április eleje

volt, a gyors hetes buszon, a Gellért környékén

abban a nagy kanyarban kezet fogtam vele, elbúcsúztunk békében,

hát nem jött össze, én megtettem mindent, azért nincs harag,

mindig kedves kísértet volt, jó lett volna berúgni még

vele, mint mikor élt, nagyon szerettem, bár többet

látogathatott volna téged az első időkben,

szedje össze magát, mondogattam neki, nyugtasson meg

álmodban vagy valami, de ha meg is jelent, csak nézett

szomorúan, azt mesélted, bosszankodtam, unatkozott

a másvilágon, téblábolt a külső tengerben,

hé exó thalassa, a régi görögök így hívták az Atlanti-óceánt,

a külső tenger ami körbeveszi az egész

földet, így képzelték, hé exó thalassa

olyan mint egy köszönés, vidám mondat,

na mi a helyzet, végül is milyen a végtelen,

itt erre elég furcsa, biztos hogy

nem lehet úszni benne

vagy körbefutni vagy meginni.

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Horváth László Imre: Lenni vagy nem Megtörtént az átváltozás. Ültem melletted, és azon gondolkodtam, melyikünk nem...

Horváth László Imre: A színésznő Talán ő volt az utolsó, akivel még gyerekként találkoztam, vagy...

Rainer M. János: Otthontalanság, emlék, mű (Molnár Imre-Szarka László (szerk.): Otthontalan emlékezet. Emlékkönyv a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára. Komárom, 2007, MTA Kisebbségkutató Intézet-Kecskés László Társaság, 234 oldal, ár nélkül. ) Rainer M. János Otthontalanság, emlék, mű Vannak könyvek, amelyek...

Horváth Ferenc: Őszi szonett Horváth Ferenc Őszi szonett Eső szitál és forr a...

Horváth Ferenc: Egy szonettkedvelő költő műhelytitkaiból Horváth Ferenc Egy szonettkedvelő költő műhelytitkaiból A lenge jambusok...

 

 

Cimkék: Horváth László Imre

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2011 | Tervezte a PEJK