A Mozgó Világ internetes változata. 2011 július. Harminchetedik évfolyam, hetedik szám

«Vissza

Tatár Sándor: Tévedtél volna??; Elnyűhetetlen d…mat elcserélném

Tévedtél volna??

 

 

Tedd félre magad formalinban, vagy csak

egy kis szalicillal befőttesüvegbe. Lényeg, hogy

félre, s zárjon magába valami szökni nem hagyó

edény. S most fakassz lírát: indíts el, engedj

útjára egy verset.

Ha önfejű a vers, s azt hiszi, van dolga azzal a

bizonyos üvegbe-zárt énnel,

akár körül is nyaldoshatja a jól lezárt edényt;

ha egyenesen megátalkodott, megpróbálhatja

az előrelátón elrekkentettet

még kicsalogatni (ellopni) is.

Bár persze egészségesebb és természetesebb,

ha fölfelé, a félreeső polcra nem kapaszkodik.

Beszélni mindegy, hogy miről beszél;

te magad (addig el se kezdted, míg nem

gondoskodtál erről) nem folyhatsz bele

nem szolgáltatod ki magad, nincs

kínos közvetlenség lelki sztriptíz; nem juthat eszébe

senkinek alanyi költőként fitymálni.

 

 

Évek múlva azután, ha korszerűségedért

a homlokodra fonatott már a babér, lehet

hogy úgy fogod érezni egy óvatlan percben:

Nem voltam gyenge, nem csábultam el,

külön tartottam, amit vegyíteni nem comme il faut.

Nincsenek megtagadnivaló zsengéim,

pokolba-kívánt (bűnjel-)én-nyomokkal.

Rég megsemmisítettem azt a párat,

amely lebuktathatott volna nyugton alhatom.

De

voltaképpen ezt akartam? Ennyit?

Elállni (ha összetöppedten is kissé) laurus

és szalicil alatt? Mért érzem úgy,

hogy de szívesen összetörném azt az

edényt, mely a magamról-fecsegéstől

oly biztosan óvott?!

Honnan a nyugtalanító mulasztás-képzet?

Mért hajtogatom szinte eszelősen: „Késő…

De egészen biztos, hogy késő?!”

 

 

 

Elnyűhetetlen d…mat elcserélném

 

 

Bár lenne világfájdalom vagy mélabú

vagy spleen vagy bármely divatnyavalya.

A líra úgyis ilyen: Én s a bú

Bah! tele van a kirakat vele.

 

 

„Kissé” unalmas, ámde bekajolják;

a derűs költő hisz mindig gyanús

kaparja jajszó és bánat a torkát,

mint kit a világ gyötör és deresre húz.

 

 

De nem. Ő démon, belül lesben álló;

föllélegzel s rád hull megint a háló

bármit bevethetsz, balga, ellene,

 

 

hisz azt sem tudni: ő őriz, te őrzöd?

Azt tudhatod csak, játékszer: vagy győzöd

türelemmel vagy meggebedsz bele.

 

Kapcsolódó írások:

Várady Szabolcs: Ha Ady Endre írta volna; Fűzfasípon eldalolva (Babits Mihály: Cigány a siralomházban); Hófehérke rímbe szedve; sms az űrbe Sorsom ezerszer is elátkoz, Bús magyar csigasággal ver meg. És...

Jászberényi Sándor: Olcsó vagy Jászberényi Sándor Olcsó vagy Olcsó vagy, mint bármelyik mosópor....

 

 

Cimkék: Tatár Sándor

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2011 | Tervezte a PEJK