Szőllősi Mátyás: Állapotok
(42.)
Infirmitas
Kinyitják az ajtót és te betódulsz,
akár egy sereg, megállíthatatlanul.
Látom a sótlan,
indulatot, erőt nélkülöző
terem eddigi hiábavaló,
kimért és egyenletes lüktetését,
s ahogy feloldódik jöttödre és
átszellemül, akár az arc, a test
minden nagy megrázkódtatás után.
Lehetnél olyan, akár a korábbiak.
A hallgatás azonban figyelemmé
lényegül, ahol a várakozás
kivételesen nem oldódik semmivé.
A tehetetlenség okozza mindig
az igazi nyugtalanságot, és
ami igazán fontos, az csak egyszer jön el.
A későn ébredés, akár a bűntudat,
valami éppen akkor
jóleső lustaság nyomorult törmeléke.
Kinyitják az ajtót és te kitódulsz.
(43.)
Modus
Szinte készültem a szomorúságra,
már amennyire készülni lehet rá.
Hogy tanácstalanul állok majd akkor is,
miközben pár tucatnyi szempár alakít
szándékot, lassan, mozdulattá.
Alattunk műanyag. Nagy, szürke föld.
És tapad, mintha mozdulni se kéne.
Mindenhol hatalmas nagy ablakok
merednek tiszta szemmel rá az égre.
A térközök, a hasadékok, kint az udvar
félkört leíró műköves határa.
Az első mozdulat bizonytalanít,
ahogy egy testrész másodpercekig
lappang – sehogy sem talál önmagára.
A gyermeki tagok egy pillanatra
nagyon is megzavarnak, ahogy
egy görbe hát szinte természetellenes
módon zár be tompa szöget a fallal.
A kéz esendő, mint a gravitáló
tárgyak és visszatérő részletek.
A néma csönd nem részvét, nem közöny –
pusztán csak alkalom, hogy észrevedd.
Akár néha az ébredés, bizonytalan
a mozdulat – a tárgy már lent a földön.
Gyermeki, mégis büszkeség. Magány.
(A próbálkozás önmagában börtön.)
A szinte vízszintes vonal
végül emelkedik, szeme talán a szárnya,
melyen keresztül megmutatkozik,
ha pislog,
az ártatlanságra mért védtelen test
belső lényege, tiszta anatómiája.
Kapcsolódó írások:
Szöllősi Mátyás: Állapotok Lemásztam rólad. Nem érzem a tested. Utcára lépek – megkönnyebbülés....
Szöllősi Mátyás: Állapotok (28.) Állapotok (28.) Exigentia Ahogyan néha figyelem magunkat, mikor eszünk; olyan,...
Szöllősi Mátyás: Állapotok Csak három év. Csupán csak három év. Egy filmen nézem...
Szöllősi Mátyás: Állapotok Igen, aznap is fölkeltem talán, s ha fölkeltem, egészen biztosan...
Szöllősi Mátyás: Önkívület Szöllősi Mátyás Önkívület ?Elkapni most a kézzelfoghatót!” – mondják,...
Cimkék: Szöllősi Mátyás