A Mozgó Világ internetes változata. 2011 június. Harminchetedik évfolyam, hatodik szám

«Vissza

Szőllősi Mátyás: Állapotok

 

 

(42.)

Infirmitas

 

 

Kinyitják az ajtót és te betódulsz,

akár egy sereg, megállíthatatlanul.

Látom a sótlan,

indulatot, erőt nélkülöző

terem eddigi hiábavaló,

kimért és egyenletes lüktetését,

s ahogy feloldódik jöttödre és

átszellemül, akár az arc, a test

minden nagy megrázkódtatás után.

Lehetnél olyan, akár a korábbiak.

A hallgatás azonban figyelemmé

lényegül, ahol a várakozás

kivételesen nem oldódik semmivé.

A tehetetlenség okozza mindig

az igazi nyugtalanságot, és

ami igazán fontos, az csak egyszer jön el.

A későn ébredés, akár a bűntudat,

valami éppen akkor

jóleső lustaság nyomorult törmeléke.

Kinyitják az ajtót és te kitódulsz.

 

 

 

(43.)

Modus

 

 

Szinte készültem a szomorúságra,

már amennyire készülni lehet rá.

Hogy tanácstalanul állok majd akkor is,

miközben pár tucatnyi szempár alakít

szándékot, lassan, mozdulattá.

Alattunk műanyag. Nagy, szürke föld.

És tapad, mintha mozdulni se kéne.

Mindenhol hatalmas nagy ablakok

merednek tiszta szemmel rá az égre.

A térközök, a hasadékok, kint az udvar

félkört leíró műköves határa.

Az első mozdulat bizonytalanít,

ahogy egy testrész másodpercekig

lappang – sehogy sem talál önmagára.

A gyermeki tagok egy pillanatra

nagyon is megzavarnak, ahogy

egy görbe hát szinte természetellenes

módon zár be tompa szöget a fallal.

A kéz esendő, mint a gravitáló

tárgyak és visszatérő részletek.

A néma csönd nem részvét, nem közöny –

pusztán csak alkalom, hogy észrevedd.

Akár néha az ébredés, bizonytalan

a mozdulat – a tárgy már lent a földön.

Gyermeki, mégis büszkeség. Magány.

(A próbálkozás önmagában börtön.)

 

 

A szinte vízszintes vonal

végül emelkedik, szeme talán a szárnya,

melyen keresztül megmutatkozik,

ha pislog,

az ártatlanságra mért védtelen test

belső lényege, tiszta anatómiája.

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Szöllősi Mátyás: Állapotok Lemásztam rólad. Nem érzem a tested. Utcára lépek – megkönnyebbülés....

Szöllősi Mátyás: Állapotok (28.) Állapotok (28.) Exigentia Ahogyan néha figyelem magunkat, mikor eszünk; olyan,...

Szöllősi Mátyás: Állapotok Csak három év. Csupán csak három év. Egy filmen nézem...

Szöllősi Mátyás: Állapotok Igen, aznap is fölkeltem talán, s ha fölkeltem, egészen biztosan...

Szöllősi Mátyás: Önkívület Szöllősi Mátyás Önkívület ?Elkapni most a kézzelfoghatót!” – mondják,...

 

 

Cimkék: Szöllősi Mátyás

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2011 | Tervezte a PEJK