Kürti Emese: Cseh Lili munkáiról

 

 

Amikor először láttam Cseh Lili szobrait, azon tűnődtem, honnan tudnám név nélkül is, hogy nő készítette őket. Onnan, hogy nem túl nagyok, és hogy biztos nem kellett szekercét emelgetnie senkinek? Hogy semmiképp nem állhatott mellettük egy nagydarab, joviális férfi, akinek márványportól kemény szemöldöke alatt huncutul csillog a szeme, mert ezúttal is vidáman tört elő belőle a teremtő zsenialitás? Igazából a kérdések rég nem aktuálisak már, még akkor sem, ha a szobrász tanszéket még mindig úgy hívják, mint a 20. század közepén, és nem mondjuk installációs objekt tanszéknek, ahová lassan több női hallgató jár, mint férfi.

Ezek a fölvetések tehát elveszítették az érvényességüket, mert nem csupán a művészet szociográfiája alakult át az utóbbi nyolcvan évben, attól kezdve, hogy a harmincas években Vaszary János egy sor női hallgatót fölvett az osztályába, hanem a szobrászat fogalma is, ahogy Cseh Lili is összefoglalta doktori dolgozatában. Ebből pedig az következik, hogy ha van a szobrászatnak „női” természete, akkor az többé nem alapulhat semmi olyan különbségtételen, amelynek negativitás vagy hiány az alapja. Valahogy úgy van, mint a pszichoanalízissel: nem kell kidobnunk az egész Freudot csak azért, mert a péniszirigységet illetően tévedett.

Akkor tehát melyek az „emancipált női szobrászat” jegyei? Lássunk példákat. Az Egem című tárgy inkább installáció, mint hagyományos szobor, mert úgy néz ki, mint egy rozsdamentesített vidéki buszmegálló, csak éppenséggel nem véd az esőtől, mert a teteje lyukas. Pontosabban egy kivágat van ott, ahol a tetőnek kéne lennie, és ez a szabálytalan geometrikus forma, melynek egyik sarkából mintha egy picike hajó indulna el, körberajzol egy darab eget. A címben szereplö birtokos alak jól kifejezi a szobrász szándékát: a nagy egész túlságosan absztrakt és megfoghatatlan ahhoz képest, amit a kicsiny, birtokolható világ tud. Csak a kicsinyítésben van személyesség, csak a közeli dolgoknak van értelmük.

Van ebben a szemléletmódban valami azonosulási hajlam a gyermeki látásmóddal. Nem tudom, van-e összefüggés, hogy Cseh Lili próbált-e igazodni kisgyerekének apró tárgyakhoz való vonzódásához, minden gyerek kihagyhatatlan szellemi fejlődési fázisához. Amikor hirtelen megvilágosodásból szinte az orrukig emelnek egy látszólag karakter nélküli tárgyat, kis cafatot, és bandzsítva merülnek el benne, a szemlélődés felnőtt mechanizmusa számára elképzelhetetlen szakszerűséggel.

De valahogy így kell nézni Cseh Lili felnagyított, fémtölcsérjét is, a peremére illesztett kis lófigurával. Bele kell hajolni egészen, mint egy kaleidoszkópba, hogy a tölcsér hosszú csövének falára vetülő táncoló, forgó árnyékok, a fényben álló lovacska árnyai egy kis részvilágot hozhassanak létre. Muszáj egészen közel menni a Tekercs-tájhoz is, hogy a dróthálón lévő piszokpöttyökről kiderüljön, hogy valójában pici kis fák, egy imaginárius táj elemei, lábakon álló fémszerkezetre fölfüggesztve. A Szobaliba úgy néz ki, mint egy lámpaernyő, és megint csak az orrunk előtt derül ki, hogy a nyaktagon egy kis állat negatívja és pozitívja látszik.

Cseh Lili szemléletmódja a természettől már jó rég elszakadt városi emberé, akinek újra kell alkotnia ezt a viszonyt. Mivel az egész túlságosan régen történt, és a természetről való fogalmaink egyre absztrahálódnak, minden, ami maradt, elfér egy befőttesüvegben is. Vagyis két, szájával összetapadó befőttesüvegben (Tejesember), melynek sajátos mikoklímájában fölül egy emberke üldögél, alul pedig, mintha a homokóra alsó szárnya volna, apró kis fák nőnek, az emberke számára elérhetetlenül. Ugyanennek a homokóra-mikrovilágnak más variánsaiban békaember úszik a steril, veszélytelennek látszó térben, csak a cím iróniája (Egyedül bátor) jelzi, hogy a túlcivilizált társadalom látszatbiztonsága milyen érzelmi kiürüléshez vezet, hogy az egész olyan törékeny, mint a tojásvivő versenyen a tojás. Ez a szemléletmód a korábbiaknál sokkal tudatosabb generációé, amely érzi, mekkora felelősséget visel azért is, ami nem az ő felelőssége volna, és bár a megoldásai egyelőre individuálisak, megteszi az első lépést.

Kapcsolódó írások:

Kürti Emese: Borsos Lőrinc munkáiról Néhány nappal ezelőtt az Országház kupoladobja egészen beomlott a lanterna...

Kürti Emese: Halász Péter Tamás munkáiról Kevéssé ismert tény, hogy valamikor az 1950-es években föltalálták az...

Kürti Emese: Michaël Borremans munkáiról Michaël Borremans negyvennyolc éves belga festő harmincvalahány éves koráig...

Kürti Emese: Szabó Eszter munkáiról Szabó Eszter legújabb sorozatán azt a szociológiai játékot játszotta, hogy...

Kürti Emese: Barabás Márton munkáiról Előre elhatároztam, mélyen hallgatok majd Barabás Márton erdélyi gyökereiről mint...

 

 

Cimkék: Cseh Lili, Kürti Emese