A Mozgó Világ internetes változata. 2010 december. Harminchatodik évfolyam, tizenkettedik szám

«Vissza

Sándor Erzsi: Celebalkalmatlanok (Ezek megőrültek – TV2. Beugró – Cool tv és http://beugro.tv/.)

Egyszer csak, évekkel ezelőtt, a TV2 megszüntette a Beugrót. Nem kellett neki a négyfős színészcsapat, Novák Péterrel gazdagítva. Osztott-szorzott, nézőszámot mért, és megállapította, hogy röhögés ide, viccelődés oda, nem kell nekik a Beugró. Attól tartok, értem, miért. Rudolf Péter, Pokorny Lia, Kálloy-Molnár Péter, Szabó Győző és Novák Péter nem nagyon sok mindentől riadnak vissza, ha röhögtetniük kell, ám a személyiségüket, emberi arcukat, tehetségüket minden körülmények között megőrzik. Gyűrhetők, moshatók, gőzölhetők, de bizonyos foltjaik csak az anyag megsértése árán távolíthatók el, és arra nem hajlandók. Ha azok lennének, törhetnének nyerstojást a saját fejükön, kiköthetnék őket gumikötélen, hogy aztán megpróbáljanak a szájukkal elkapni egy vitatható színvilágú elébük lógatott zselés taknyot, azt nyelhetnék győztesen, és pontokat gyűjthetnének a csapatuknak. Nem tudok kellő alapossággal beszámolni a TV2 Ezek megőrültek produkciójáról, mert nem bírtam megnézni. Ó, nem a gálám fordult ki, hanem pokolian eluntam. A habostorta-dobálást, a Grätzer-féle Siccből kilopkodott találós kérdéseket és a pohárban kimért, lótenyésztésben megszokott örökítőanyagra hajazó folyadék futás közbeni felszippantását. Néztem őket egy ideig, aztán úgy döntöttem, megérdemlik. A sorozatszínésznőként maga után porfelhőt sem hagyó Szorcsik (nemjutazeszembemiamásikneve), a súlyosan személyiségzavarosnak tűnő mesterfodrász Hajas László és Kiszel Tünde, aki kiszeltünde. Láttam még két, határozottan személyiségjegyet hordozó képződményt, akik nem annyira ellenszenvesek, hogy ne akarnék rajtuk elidőzni, ezért is, hogy percekig néztem a műsort. Ganxsta Zolee az egyik, és az irigyhónaljmirigyes Varga György a másik. Állóképesebbnek tűnnek, mint a többiek, nem marjult ki teljesen az arcuk az állandó használatban. Még egy kicsit sajnálom is őket, hogy milyen nehéz munkából kell baromira jól keresniük, de már nem szerez örömet elviccelgetni azon, miként kapnak majd szilikózist a kertévék sminkszobáiban szállongó púderfelhőtől. Élethalál-küzdelmet vívnak a fennmaradásukért, és ez már-már tiszteletet érdemel. Hiszen micsoda teljesítmény, hogy egy semmihez sem értő, nem nagyon mutatós, Brezsnyev-szemöldökű, szőkére hidrogénezett háztartási alkalmazott kultúrikonná váljék a puszta ostobaságánál fogva. Ne áltassuk egymást, mi igenis tudjuk, kicsoda Kiszel Tünde. Nem szeretjük tudni, nem örülünk neki, hogy tudjuk, de nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, mert nem lennénk korhitelesek.

Az Ezek megőrültek egyébként egy verseny, és a csapatok biztosan kapnak pontokat is, de ezt nem vártam meg, mert az, akin a néző röhög, nyilván nem eshet ki. Tehát a tét nem az, hogy a tiszta-élő-kínai lasztexban ugráló, ezáltal előnytelen domborulataikat és horpaszaikat hangsúlyozó celebek nyerjenek valamit. Nem is akarnak. Ők a két kertévében és bármely írott-online csatolmányaikban lévő életük fenntarthatóságáért küzdenek utolsó lélegzetükig, és ezért nekik semmi sem túl drága.

Ide, ebbe a TV2-be nem kellett a Beugró. Teljesen jogosan, hiszen Rudolf Péter és csapata saját jogon van. A hazai médiatörténetben – amúgy – először fordult elő, hogy a kereskedelmi tévé által körberajzolt néző felkelt rabágya kőpárnáiról, és ekképp öntudatra ébredt. Addig úgy tudtuk, hogy a szellemtelen, otromba, megalázó, unalmas, lesújtó tévéműsorok nem azért készülnek, mert a készítőik és a megrendelőik olyanok, amilyenek, hanem azért, mert nem tehetnek mást! Ők a csatornák áldozatai, nekik a Nézőt kell szolgálniuk, az pedig ezt a színvonalat várja el tőlük. Ezt akarja látni, tehát ezt kapja. A csatornaigazgatók mindenkinél jobban ismerik a Nézőt, a szokásait, tulajdonságait, várható reakcióit. Igazuk is van. A Néző szinte minden esetben pontosan úgy viselkedik, ahogyan azt médiafakultásokon tanítják Amerikától Budapestig.

Szinte. Mert néha nem. Néha öntudatra ébred, megcsöki magát, és elszabadul, mint hajóágyú. Ilyenkor az a kényszerképzete támad, hogy rosszul ismerik, és ő nem az a vidéki családi házban lakó, aluliskolázott, középkorú, másfélgyerekes, tescogazdaságos fogyasztó, akinek a legjobb barátja a mosópora, hanem olyan emberi lény, aki néha szereti értelmesen eltölteni az idejét, dacára annak, hogy a televíziója előtt ül. Az öntudatra ébredt Néző nem érti, miért veszik el tőle ritkaságszámba menő kis értelmes szórakozását, és viszsza akarja kapni. Tollat, e-mailt ragad tehát, beadványokat ír, internetes kiáltványt fogalmaz, mert mindig van utolsó csöpp, és az mindig túlcsorog.

A nézői akarat vitte vissza a Beugrót – egy időre – a képernyőre. Akkorát nem nyertek, mint akkor, amikor nem engedték meghalni a Szabó család Kárpáti Zoltánját, és visszakövetelték a rádióműsorba, de abban az időben, 1956 után, ez volt a legtöbb, amit a nép reklamálhatott. Mégis van abban valami megindító, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után az átmenetileg öntudatra ébredt Néző megmozdul, és visszaviteti a képernyőre a Beugrót. Holott csak négy színész, Novák Péter vidám, részt vevő műsorvezető, négy tonettszék, néhány kamera, reflektorok, semmi show-elem, semmi sztárvendég, sehol egy sorokba beültetett klakker. Igaz, az a szellem, amely az M1 közszolgálati kezét vezette, amikor nézői nyomásra aláírta a Beugró átszerződtetését, az írta alá a felmondásukat is. Ily módon a világ megbicsaklott egyensúlya azonnal viszszabillent, és nem adott okot további találgatásra. Lehet, hogy a Nézőnek kell, de a köz szolgálatára szerződött megrendelőnek nem. Nehogy már a Néző akarata tartson bármit a képernyőn a saját adófizetői pénzén! A Néző tehát Beugrótlanul maradt, illetve kulloghatott a stáb próbálkozásainak nyomába. Ám a Beugró-csapat addigra már akkora internetes tábort tudhatott maga mögött, hogy kezdetben az ismétléseikkel, később már a bemutatóikkal betörhettek a kies Cool tv azonosítatlan koncepciójába. Bár az valami olyasmi lehet, hogy jöhet bármi, ami a reklámok között elfér, és nem produkál zuhanórepülést a nézőszámban. Így aztán a Beugrósoknak hétről hétre produkálniuk kell, amit kéthetente kétnapos felvétellel összehoznak az őket okos mérlegeléssel befogadó Centrál Színházban. Nem tudok ingyenreklámot csinálni nekik, mert a honlapokból tudható, az összes felvételi napra minden jegy réges-régen elkelt. Holott nem történik semmi különös. Négy ember – foglalkozásukat tekintve színész – játszik, gondolkozik, bohóckodik, ripacskodik, improvizál. A szakmaiság legmagasabb iskolájában fityiszt mutatnak a súlyos színházművészetnek. Kiröhögik a kulturális szigort. Halálosan komolyan komolytalanok. Zsonglőrködnek, és estéről estére eljátsszák a porond magasában kihúzott kötélen a hegedűnégyesüket. Nincsen alattuk háló, ami megfoghatná őket. Csak egymásba kapaszkodhatnak. Nincs trükk. A nézők valódiak előttük, a színpad igazi deszka alattuk, ha kamuznak, lebuknak azonnal. De még a lebukásaik is szórakoztatók, mert a műsorba nem kerülő videókat is fölteszik a honlapjukra. Ínséges időkben jól jön az ilyesmi. Innen tudom, hogy Debreczeny Csaba és Kovács Patrícia is méltó társuk az őrületben.

Az improvizáció többnyire a lusta színész kedvence. Annak, aki szeret gyorsan sikert aratni, és ehhez nem feltétlenül a Hamletté válás rendezővel súlyosbított útjára vágyik. Ám miközben szívesen megúszná a művészetbe befektetett munkát, hétről hétre vagy két hétre kizsigereli az agyvelejét, és a háromórás felvételben leszívja az utolsó energiáit is. Az improvizáció adottság, kicsit tanulható és sokat gyakorolható. Tévedés, hogy színiiskolákban sajátítható el. Ha így lenne, tanítanák, miképpen számos helyén a világnak megteszik. Olyan helyeken, ahol fontosnak ítélik a személyiség fejlesztését, ahol méltányolják a kreativitást, és ahol nem félnek a váratlanság szabadságától. Rudolf Péter, Pokorny Lia, Kálloy-Molnár Péter, Szabó Győző és időnkénti beugróik a szakma nyelvét anyanyelvi szinten beszélik. Önálló gondolataik vannak, ötleteik, humoruk, személyiségük. Celebképtelenek minden ízükben, hálaistennek.

 

 

 

 

 

Ezek megőrültek – TV2. Beugró – Cool tv és http://beugro.tv/.

 

 

Kapcsolódó írások:

Sándor Erzsi: Irén, a nő (Psota a férfiak hálójában. RTL Klub, XXI. század. Szerkesztő Lázs Sándor. 2010. április 7.) Az RTL Klub XXI. század című műsorának internetes önmeghatározása szerint...

Sándor Erzsi: Cuppanós ödipuszi (ÖsszeEsküvők. Reality show, TV2.) Amikor Hajdú Péter megkereste a TV2-t, és felajánlotta nekik, hogy...

Sándor Erzsi: A rablomata (Kvízműsorok az ATV-n és a Spektrumon.) Az egésszel nyilván az a bajom, hogy nem nekem jutott...

Sándor Erzsi: Stohlbúcsú Egyszer talán Stohl András is megtudja majd, hogy kicsoda is...

Sándor Erzsi: Szerencsétlen játék (Casino 1., 2., 3. Televíziós sorozat, RTL Klub, 2011. február. Rendező Szurdi Miklós.) Rémlik valami hackerekről szóló RTL-es sorozatpróbálkozás, amelyben Hujber Ferencnek kellett...

 

 

Cimkék: Sándor Erzsi

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK