Szentpály Miklós: Kút; Negatív
Kút
Lassan leereszti a vödröt,
lassan felhúzza a lánccal;
tompán koccan a kúthoz
a kék színű bádog,
aztán kielemzi a mintát,
s öntené ki a gyepre;
tompán csillan a vízben
a szokott színű Hold,
s látja a vízben az orrát,
s látja a vízben a száját
s húzza a kút tompán
felragyogó mélye.
Negatív
A híd az egyetlen valóság,
az alakok, akik a buszra várnak,
szinte bábok: kontúrjaikból
kockák és körvonalak nyerhetők,
lélegzetük lassú permet.
Legsötétebb arcuk a Nap:
sajátjaik teljesen elmosódtak,
tagjaik szinte mozdulatlan
tánclépések, rendezetlen
sorban állnak az éjszaka előtt.
Kapcsolódó írások:
“Ki fogjuk tépni mind egy szálig!” – A készülő 56-os emlékmű negatív visszhangja “Ki fogjuk tépni mind egy szálig!” A készülő 56-os...
Cimkék: Szentpály Miklós