A Mozgó Világ internetes változata. 2010 november. Harminchatodik évfolyam, tizenegyedik szám

«Vissza

Hajdu Tibor: Lackó Miklós halálára

Szeptember tizedikén, 90 éves korában csendben, ahogy élt, elhunyt Lackó Miklós, a magyar történettudomány és művelődéstörténet kiváló művelője. Fél évszázadon át volt az Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, 1970-től 1991-ig Legújabbkori Osztályának vezetője. Az egyetem elvégzése után még egy évtizeden át csak tanult, érett elmével kezdett publikálni. Sokoldalú érdeklődésének megfelelően sokat és sokfélét, de mindig csak akkor, ha már kiforrott véleménnyel, kellő ismeretekkel rendelkezett.

Első kutatási területe a magyar ipari munkásság története, szerkezetének alakulása 1867 és 1949 között, ebből a tárgyból publikálta első tanulmányait és védte meg kandidátusi disszertációját 1960-ban. Ezután főleg a két háború közti szélsőjobboldali mozgalmakkal foglalkozott, 1966-ban jelent meg Nyilasok, nemzetiszocialisták 1935–1944 c. könyve. 1970-ben közzétett A fasizmus Kelet-Közép-Európában c. tanulmánya az elsők között törte át az előző évtizedek kötelező fasizmusdefiníciójának (amely többek között a Horthy-rendszert fasisztaként jellemezte) korlátait. Az áttörést még éles viták követték, így a 10 kötetes Magyarország Története megfelelő, 8. kötetének (1976) előkészítése során. (Ebbe a kötetbe Lackó a két háború közti művészetről, társadalomtudományokról, ideológiákról szóló fejezeteket írta.) E viták során Lackó egyéniségétől idegen, kemény állásfoglalásra is kényszerült; lemondott a Történelmi Szemle szerkesztéséről, mert megtiltották egy ellenzéki filozófusnak a hagyományos fasizmusdefiníciót élesen elutasító tanulmánya közlését.

Első témáihoz vissza-visszatért, de érdeklődése – miközben 1978-ban elnyerte a történettudomány doktora tudományos fokozatot – mindinkább az eszmetörténet, művelődéstörténet felé fordult, ilyen tárgyú írásai kezdettől nagy figyelmet, vitákat váltottak ki. Legjobb tanulmányait kötetekben is összegyűjtötte: Válságok – választások (1975), Szerep és mű (1981), Korszellem és tudomány 1910–1945 (1988), Sziget és külvilág (1996). Ezekben különösen sokat foglalkozik irodalmi, művészeti, ideológia-történeti problémákkal. A teljesség igénye nélkül: nagy tanulmányokat írt az „új szellemi frontról”, Kerényi Károlyról, Lukács Györgyről és Révairól, Németh Lászlóról, a Nyugatról, a népiekről és Illyésről, Prohászka Lajos és mások nemzetkarakterológiájáról.

Ezek a munkái máig sem veszítettek jelentőségükből, ellenkezőleg, megkerülhetetlen kiindulási pontok napjaink eszmei vitáiban. Utolsó nagy tanulmányai: Válságkorszak – válságelméletek (Múltunk, 2007/3. sz.), Hamvas Béláról, az Elsodort faluról, Szekfű Három nemzedékéről és Magyar Szemléjéről, Horváth Jánosról – és befejezetlen Molnár Erik-elemzésének első része (Századunk, 2008/6. sz.).

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Hajdu Tibor: Károlyi Mihály és akiknek nem kell Jött a parancsolat, Kövér László, a kormánypárt vezető politikusa megüzente:...

Hajdu Tibor: Kosáry Domokos (1913-2007) Kosáry Domokos (1913-2007) Kosáry Domokos halálával a 20. század...

Hajdu Tibor: A 20. század ébresztője Az alig másfél éve elhunyt Litván György életműsorozata indul...

Molnár Gál Péter: Lift nincs (Játékszín – Neil Simon: Mezítláb a parkban. Fordította Vajda Miklós, díszlet Menczel Róbert, jelmez Berzsenyi Krisztina, rendező Balázsovits Lajos. Szereplők Balázsovits Edit, Hajdú István, Kiss Mari, Reviczky Gábor, Kuti László, Harcsik Róbert. ) Molnár Gál Péter Lift nincs Hátul, a szín fenekén...

 

 

Cimkék: Hajdu Tibor, Lackó Miklós

 

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK