A Mozgó Világ internetes változata. 2010 október. Harminchatodik évfolyam, tizedik szám

«Vissza

Gyurcsány Ferenc: Rendszerváltás kell az MSZP-ben is

Nem akarok csalódást okozni, de én nem szapulnám tovább az Orbán-kormányt. Na, nem azért, mintha nem férne rá, de az indokolt kritikát már elmondták az előttem szólók. Inkább arról beszéljünk, mit kellene most csinálnunk!

Kezdhetném azzal a nagyon egyszerű és kockázatmentes szöveggel, hogy egy dolgot tudok önöknek garantálni: Orbán meg fog bukni. Ugye, ez nem valami merész jóslat, hiszen aki a demokráciában nyer egyszer, az előbb-utóbb megbukik. A hallottak alapján azt gondolhatjuk, hogy az országnak az a legjobb, hogyha ez mihamarabb megtörténik. Nagyjából tudjuk, mire számíthatunk Orbán Viktortól és kormányától. Sokaknak az a legnagyobb problémájuk, hogy azt tudják ugyan, hogy Orbánra és világára nem akarnak szavazni, de tele vannak bizonytalansággal, hogy kire és mire adhatnák a voksukat. Van-e olyan politikai erő Magyarországon, amelyet a vállalhatónál nem több kompromiszszummal lehet megszavazniuk? Bonyolult és nehéz az a kérdés: mi lesz Orbán után? Kik lesznek, milyen politikával, milyen szemlélettel, akik remélhetően mihamarabb megszerzik a szükséges politikai és társadalmi többséget Orbán leváltásához?

Hogy válaszoljunk erre a kérdésre, először arra kell válaszolni: kik vagyunk mi? Itt, akik a teremben ülünk, meg akik nem ülnek itt, de velünk vannak, és nem kevesen ránk figyelnek. Gondolhatjuk, hogy hát könnyű a válasz. Mi természetesen magyar hazafiak vagyunk, európaiak és demokraták vagyunk. De ennél többet is mondhatunk: mi 89-es demokraták vagyunk, mi a 89-es új demokratikus jogállam talaján álló demokraták vagyunk. Azért kell ezt kimondani, mert úgy tűnik, hogy a 89-esekkel szemben állnak a 11-esek. Azok a 11-esek, akik a 2011-ben elfogadni szándékolt új alkotmány talaján állnak. Annak az alkotmánynak a talaján, amellyel le akarják váltani a 89-ben létrejött harmadik magyar köztársaságot. A következő évek küzdelme a 89-esek és a 11-esek küzdelme lesz.

Miről szól a 89-esek világa? Nem a mostani alkotmány betű szerinti védelméről. Dehogy. Én nem vagyok ugyan államjogász, de politikusként is el tudom fogadni, hogy a mai alkotmánynak ez vagy az a mondata, megfogalmazása pontosításra szorul. De van valami, ami nem szorul pontosításra. Szerintünk, 89-esek szerint egész közéleti-politikai-társadalmi létezésünk és meggyőződésünk a szabadság előfeltétel nélküli hitére épül. Igen, hiszünk a szabadságközpontú társadalmi, politikai és gazdasági rendszerben. Ebben hiszünk, ez a mi világunk. Ez nem a 11-esek világa.

Az ember akár szégyellheti is magát, mert olyan dolgokat kell mondania, amiről azt hittük, hogy evidens. Azt például, hogy a szabadság társadalmi rendjének alapja a szabad polgár, aki elsősorban azért szabad, mert szabadon válaszolhat arra a kérdésre, hogy ki is ő. Fellengzősen: szabadon választhatja meg politikai, kulturális, egyéb identitását. A szabad polgár szabadon szerveződik, szabadon szól a világról, szabadon kételkedik, és ha kell, kritizál. Miről szól a szabadság politikai rendje? A szabad polgárok által gyakorolt jogok sokaságára épülő liberális parlamentarizmusra, a jogállamra. Annak az elfogadására, hogy a társadalomban, a nemzetben, a hazában egymással versengő nézetek szerveződnek politikai akarattá, melyeknek tisztességes, átlátható, ellenőrizhető küzdelméből aztán születik egy felhatalmazás, amely felhatalmazás alapján korlátozott és ellenőrzött, intézményes garanciákkal, törvényekkel megtámasztott módon, időlegesen valakik kormányoznak helyben és országosan. A kormányzók természetesen nem Isten kegyelméből és hatalmából, hanem a választópolgárok bármikor viszszavonható akarata és mandátuma alapján időlegesen végzik a dolgukat, majd természetesen elzavarják őket – előbb-utóbb mindegyiküket –, amikor a polgárok többségének érzése szerint nem jól végezték a dolgukat. A szabadság gazdasági rendje a tulajdon tiszteletére, a tisztességes, szabályozott és ellenőrzött versenyre épülő szociális piacgazdaság. Ezt akartuk. Szabadságot akartunk. Aki szabadságot akart, az szabad polgárokat akart, az szabadon szerveződő üzletet és politikát akart, az piacgazdaságot akart. Nincs szabadság szociális piacgazdaság nélkül. Ha leánykori nevén akarom használni, akkor nincs szabadság kapitalizmus nélkül. Nem azért, mert a kapitalizmus jó. A kapitalizmus ronda, a kapitalizmust nem szeretjük, a kapitalizmust időnként utáljuk. A kapitalizmus igazságtalanságok sokaságát csinálja. De minden más rendszer ennél még rondább, még több igazságtalanságot termel, még sokkal jobban utáljuk, és még magasabb árat kér tőlünk: a legnagyobbat, szabadságunk elvesztését vagy korlátozását.

Mi, 89-esek ezen a bázison állunk. Persze miközben a szabadságról beszélek, és a szabadságot tekintem Magyarország jelenlegi és jövőbeli létezése szempontjából legszükségesebb értéknek, ezenközben tudom, hogy nem ez az egyetlen érték, amely köré szerveződik az ország. Csak példaként: az emberi méltóság védelme, a nemzeti közösség megerősítése és védelme vagy az ember-, polgárjogi és szociális szolidaritás kiterjesztése. Ezek az értékek a szabadság értékével kéz a kézben járnak. Én egy szolidáris, humánus szabad világról beszélek, de – sok tekintetben vitatkozva a 20. századi baloldal jelentős részével, vitatkozva a mai jobboldal jelentős részével – azt gondolom, hogy mi, 89-esek alapvetően a szabadság központi értéke köré akarjuk megszervezni ezt a világot.

 

89-esnek lenni egyet jelent a nyugatos polgári civilizáció hagyományainak elfogadásával. Igen. Egy nyugatos polgári világot szeretnénk. Olyan világot, amelyet Ady, Kassák, Márai, Bibó, Jászi vagy éppen József Attila testesített meg. Vagy, hogy ne csak régiekről beszéljek, hiszen időnként a maiak is küzdelemben állnak, olyan nyugatos, polgári Magyarországról beszélek, amelyet Esterházy, Spiró, Kertész, Nádas vagy Konrád testesít meg. Ez az a világ, amely egyszerre hazafias, nyitott, európai, szabadságközpontú, és amely tartja bennünk a lelket, hogy létezik egy másik Magyarország is, nemcsak az a Fidesz-Magyarország, amelyet olyan szépen és pontosan leírtak az előttem szólók.

A 89-esek természetesen nem alkotnak egységes tábort. Igaza van Vitányi Ivánnak. A 89-esek között vannak jobbközéphez tartozó konzervatívak, nemzeti liberálisok, vannak szociáldemokraták, szocialisták, vannak nyugatos liberálisok, vagy ha úgy tetszik, szabad demokraták. Ebből következően teljesen természetes, hogy miközben a ’89-es alkotmányosság oltalmának szükségességében egyetértünk, egy sor más kérdésben vitát folytatnánk.

Orbán és a 2011-esek elvetik a szabadság 89-es alkotmányosságát, és a harmadik köztársaság felszámolására törekednek. Orbán a szabadság helyett saját személyének, erkölcsének, politikai meggyőződésének, vallásos hitének és pártjának az uralmát ajánlja nekünk. Ahol mi Kertész Imrét látjuk, ő ott Wass Albertet. A mi politikánk lényegét az ember, az övét a teremtő Isten nagyszerűségéhez vezető út megtalálására való törekvés jelenti. Lényeges különbségek ezek. Mindezek alapján teljesen világos számomra, hogy a 89-esek a 11-esek elvi ellenzékét alkotják, és fordítva. A mai politikai életnek ez a legerősebb, legmarkánsabb választóvonala.

Ahogy korábban mondtam, nem az a kérdés, hogy megbukik-e a Fidesz, hanem az, hogy milyen ellenzéke kívánunk és tudunk lenni a Fidesznek, illetve hogy később milyen alapon kívánunk kormányozni. Azt, hogy a Fidesz szavazókat fog veszíteni, holtbiztos. Hogy ki fog szavazókat nyerni, az bizonytalan. Hogy bennünk lássa Magyarország egyre növekvő része a jövőt, ahhoz a korábbiaknál világosabban kell beszélni. Szeretném egy könnyen belátható, de nagyon nehezen elfogadtatható egyszerű igazsággal kezdeni. Az emberek érdeke, a választók érdeke nem mindig esik egybe a haza érdekével. Van, amikor igen, van, amikor nem. Az ember hajlamos a maga fájdalmát többre tartani, jobban átélni, mint a nemzeti közösség egészének gondjait, bajait. Hajlamosak vagyunk csak holnapig, esetleg holnaputánig látni, és nemigen törődünk azzal, hogy mi fog történni egy-két-három vagy négy év múlva. Jó, hogyha messzebb látunk városunk szélénél, esetleg az országhatárokig, de hát kár lenne tagadni, legtöbbünk keveset lát Európából, és keveset lát az azon kívüli világból. Ha pedig az emberek érdekei nem mindig azonosak a haza érdekeivel, akkor a politikusok számára van itt egy alig feloldható konfliktus. Mit teszel, ha az emberek érdekei konfliktusba kerülnek a haza érdekeivel?

Úgy látom, hogy kormányozzon bárki is az elmúlt időszakban, egyvalamiben közösek voltunk, mi is, szocialisták, 2002-ben és 2006-ban, és igaz ez a mostani kormányra. Hajlamosak voltunk és hajlamosak vagyunk jobban meghallani az emberek hangját, mint a vele sokszor ellentétben álló haza hangját. Ennek van egy súlyos következménye. Minden kormányzó párt azzal szembesül, hogy amikor már kormányzati felelőssége van, a haza érdeke felülírja a választók azzal sokszor ellentétes akaratát. Mi voltunk a legelsők, akik 2006-ban megpróbáltunk szembenézni ezzel, és azt mondtuk, hogy kérem szépen, hazugság, amit önöknek mondunk. Hazugság, hogy kielégíthető mindaz az igény, amelyet megfogalmaznak az emberek.

Ha többre szeretnénk jutni, mint amire az elmúlt húsz évben jutottunk, olyan ellenzéknek kell lennünk, amely szakít ezzel a nemtelen, gyenge és gyáva hagyománnyal. Ellenzékben lenni látszólag sokkal könnyebb, mint kormányozni. Úgy tűnhet, hogy ellenzékben az ember azt mond, amit akar. Így volt ez húsz éven keresztül. És tegyük hozzá, az elmúlt húsz évben az ellenzéki pártok legnagyobb része élt is ezzel a lehetőséggel. Azt mondta ellenzékként, amit az emberek hallani akartak. Csak akkor volt baj, és most is azért van, mert időnként az ellenzéki pártok kormányra jutnak, és nem tudják, hogyan mondják meg az embereknek, hogy amit önök hallani akartak és tőlem hallottak is, az sajnos több ponton ellentétes a haza, ha úgy tetszik, a nemzet érdekével. Orbán legnagyobb csapdája ugyanaz, mint a mi csapdánk volt 2006-ban. Nekünk erőnk és tehetségünk ahhoz volt, hogy legalább magunk közt tisztázzuk a dolgot. Úgy látom, hogy neki még ehhez sincs.

Arra szeretném rávenni Magyarország 89-es demokratáit, hogy másfajta ellenzéke legyen ennek a kormánynak. Az ország legnagyobb gondja, hogy mi, magyar választók, magyar polgárok sokasága, miközben nyilvánvalóan szeretjük hazánkat, hatalmas terheket rakunk a haza vállára. Annyi számlát nyújtunk be a hazának, a haza képviseletében eljáró kormánynak, amennyit egyetlen kormány sem képes kiegyenlíteni. Meg kell állapodnunk nekünk, 89-eseknek, aztán reményeink szerint meg kell állapodnia a többségnek is, hogy polgár és polgár, polgár és a haza, vagy ha bürokratikusan mondom, választók és az államháztartás viszonyában kinek mi a dolga. A magyar költségvetésnek egyensúlyban vagy legalább egyensúlyhoz közeli állapotban kell lennie akkor is, ha ennek az az ára, hogy nagyon sok – egyébként jogos – igényt nem lehet kielégíteni. A kormánynak elsősorban nem egyes embereknek és egyes csoportoknak az érdekeire, hanem legelső sorban az ország egészére kell tekintettel lennie. Az ország érdeke pedig azt kívánja, hogy egy olyan nyitott gazdaságnak, mint a mienk, amelynek nagyon alacsony a belső megtakarítási képessége, alapvetően egyensúlyban legyen a költségvetése. Semmit nem von le ennek az állításnak az erejéből, és igazából az, hogy mi is, én is azok között voltunk, akik a 2001 és 2003 közötti időszak különösen erős költekezése után még 2004 és 2006 közt is azt hitték, hogy itt nagyobb a mozgástér, mint valójában. Nem nagyobb. Olyan ellenzéknek kell lenni, amely abban támogatja a mindenkori kormányt, hogy a költségvetést egyensúlyban tartsa. Nem azt kell számon kérni a kormányon, hogyha egyensúlyt akar csinálni, hanem azzal lehet vitatkozni, hogy jól akarja-e csinálni, vagy rosszul. Akkor kell szólni a kormánynak, ha hozzányúl azokhoz az alapvető viszonyokhoz – polgár és polgár, polgár és állam viszonyához –, amelyek újra és újra fenntarthatatlan állapotot hoznak létre a költségvetésben. Nem kell bántani a kormányt, hogyha hozzányúl egészségügyhöz, oktatáshoz, szociális rendszerhez avégből, hogy igazságosan és hatékonyan működjön, és újraossza a terheket. Ha ilyet tesz a kormány, abban támogatni kell. És nem kell megdicsérni, ha jól kerüli a konfliktusokat, ügyesen nem csinál semmit. Az Orbán-kormány rengeteg törvényt fogadtatott el az első száz napban, csak éppen azt nem tette, ami a legalapvetőbb dolga.

Ellenzéki magatartásunknak tehát énszerintem két pillére van. Az első a 89-esek és 11-esek alkotmányos meggyőződésére visszautalva: elvi ellenzéki szerepnek kell lenni. Az ország működéséről, gazdálkodásáról, közösen működtetett rendszereinek ügyéről szólva pedig azt kell mondani, hogy felelős ellenzéki magatartást kell folytatni. Nem populistát, nem népszerűséghajhászt, nem rövid távút, illúziókat ébresztőt, hanem felelőset. Csakis elvi és felelős ellenzékből lehet később a haza ügyét szolgáló felelős kormány. Felelőtlen ellenzékből felelőtlen kormányok lesznek. Felelős ellenzékből felelős kormány lesz. Mi pedig ezt az országot inkább előbb, mint utóbb – de előbb felkészülve, és csak utána megküzdve – kormányozni akarjuk.

Mindebből szerintem három dolog következik.

Az első, hogy fel kell készülni a 89-es alkotmányosság, a szabadság Magyarországának megőrzésére. A népnek van alkotmánya. Ha a népnek van alkotmánya, akkor a nép kéri, követeli a jogot, hogy a végső igent majd ő mondhassa az alkotmányra. Ez a kormány fél a néptől alkotmányügyben. A miniszterelnök és kormánya gyáva, ha nem meri népszavazásra bocsátani az alkotmányt.

A második: ahhoz, hogy a 89-es alkotmányosságot megvédhessük, meg kell teremteni a 89-es demokraták társadalmi és politikai koalícióját, és ehhez természetesen meg kell szervezni az erős, elvi és felelős ellenzéki mozgalmat.

A harmadik teendő pedig az, hogy annak érdekében, hogy a 89-es demokraták megakadályozhassák a harmadik Magyar Köztársaságot leváltó rendszerváltást, és azért, hogy a párt, amelyet Magyar Szocialista Pártnak hívunk, erős és tiszteletre méltó szereplője lehessen majd a 89-esek társadalmi és politikai koalíciójának, rendszerváltás kell az MSZP-ben is. Ha ott nem lesz rendszerváltás, akkor félő, hogy az fog bekövetkezni, ami mindnyájunkat aggaszt, és amit úgy fogalmazott meg Bauer Tamás, hogy sokan érzik azt, hogy nincs ma olyan politikai erő, amelyre kevés kompromisszummal, meggyőződéssel tudnak szavazni azok, akik a harmadik köztársaság eszmei alapján állnak. Azt szeretnénk, hogy legyen olyan pártja Magyarországnak, amelyre a 89-es demokraták többsége büszkén, kompromisszumok nélkül szavazhat. Ezért kell tennünk a választások után.

 

 

Kapcsolódó írások:

: “Ragaszkodni kell a rendszerváltás alapértékeihez” “Ragaszkodni kell a rendszerváltás alapértékeihez” Fodor Gáborral beszélget Pikó...

Debreczeni József: Gyurcsány Ferenc Debreczeni József Gyurcsány Ferenc Pápa, család, iskola A...

Gyurcsány Ferenc a Fapados Szalonban: Kádár és korunk Gyurcsány Ferenc a Fapados Szalonban Kádár és korunk Moderátor...

Rainer M. János: Rendszerváltás, nagy felbontású képen (Ripp Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon 1987-1990. Budapest, 2006, Napvilág, 588 oldal, 4600 forint. ) Rainer M. János Rendszerváltás, nagy felbontású képen A magyarországi...

Pannónia és Hunnia dilemmája – Gyurcsány Ferenccel beszélget Pikó András a Fapados Szalonban – Ellenzéki alternatívák – ezt a címet szántuk ennek a...

 

 

Cimkék: Fapados Szalon, Gyurcsány Ferenc

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK