A Mozgó Világ internetes változata. 2010 szeptember. Harminchatodik évfolyam, kilencedik szám

«Vissza

Tallér Edina: Egy perccel tovább – Játék a szerelemmel egy felvonásban

Személyek

FÉRFI

Díszlet: asztal, székek, állótükör, polcok.

 

 

1

 

A Nő egyedül tesz-vesz, pakolászik, „nem találja a helyét”, végül leül az asztalhoz, piszkálgatja a terítő szélét. Vár valakit.

NŐ Legyen úgy, hogy most jössz meg, egy kicsit lihegsz, zavarban vagy, nem tudod, hogy sírni fogok vagy nevetni. Nem szeretsz így látni, inkább rám sem nézel, leülsz mellém, megkérdezed, mi a helyzet, és majd ahhoz tartod magad.

A Férfi belép, próbál mindent úgy csinálni és mondani, ahogy a Nő kitalálta.

FÉRFI Szia. Na, mi a helyzet?

NŐ (Még mindig a terítő szélével játszik, mosolyog.) Semmi. Taxival jöttél?

FÉRFI (Bólint.) Nagyon szép vagy.

NŐ Hülyén érzem magam… Rosszul érzem magam.

FÉRFI Hagyjuk? Nem akarom, hogy rossz legyen.

NŐ Nem, nem rossz, csak rosszul érzem magam… Kicsit várjunk… Egy kis időt kérek.

FÉRFI Jó…

Csendben ülnek. A Férfi arra vár, hogy a Nő kitalálja, mit és hogyan csináljanak.

NŐ Így nem jó. Kezdjük el még egyszer.

FÉRFI Akkor most menjek ki?

NŐ Igen.

A Férfi kimegy.

NŐ Legyen úgy, hogy bejössz, lihegsz, zavarban vagy. Leülsz mellém. (A Férfi bejön, mindent úgy csinál, ahogy a Nő mondta. Leül.) Most mondd azt, hogy: Szia, na, mi a helyzet?

FÉRFI (pontosan olyan hangsúllyal, mint a Nő az imént) Szia, na, mi a helyzet?

NŐ Ne így! Így: Szia, na, mi a helyzet?

FÉRFI (Utánozza.) Szia, na, mi a helyzet?

NŐ Nem jó, ne így!… Mindegy… Hagyjuk… Taxival jöttél?

FÉRFI Szép vagy.

NŐ Hülyén érzem magam… Rosszul érzem magam.

FÉRFI Hagyjuk? Nem akarom, hogy rossz legyen.

NŐ Nem, nem rossz, csak rosszul érzem magam… Kicsit várjunk… Egy kis időt kérek.

FÉRFI Jó… Kimenjek? Jöjjek be megint?

NŐ Nem. Így az egész nem jó… Inkább úgy legyen, hogy az öledben ülök… És legyünk inkább itthon, nálam. Sohasem tudnék nyilvános helyen találkozni veled, nem akarom, hogy mindenki lásson. Ülök az öledben, kézzel-lábbal ölellek, zavarban vagy, nem tudod, hányadán állunk, nálam elég nehéz eldönteni, boldog vagyok vagy boldogtalan, mindent ugyanúgy csinálok.

FÉRFI Megeszlek, te!

NŐ Szeretsz?

FÉRFI Igen.

NŐ Miért?

FÉRFI Mit miért?

NŐ Miért szeretsz?

FÉRFI Nem tudom… Csak… Nagyon szép vagy.

NŐ Csak azért szeretsz?

FÉRFI Nem, nem csak azért.

NŐ Hát még miért?

FÉRFI Ne kezdd már megint! Ugyanazért, amiért tegnap, meg tavaly, meg azelőtt, meg azelőtt.

NŐ Mondd el még egyszer! Miért szeretsz?

FÉRFI Mindenért. Mert szép is vagy és okos és jó és kedves és vidám…

NŐ És ha majd öreg leszek, rosszkedvű és csúnya?

FÉRFI Te sohasem leszel csúnya.

NŐ Szóval csak azért szeretsz, mert szép vagyok.

FÉRFI Jaj, ne!

NŐ Ha öreg leszek, akkor már nem fogsz szeretni?

FÉRFI Dehogynem, akkor is.

NŐ Nem. Akkor nem fogsz szeretni.

FÉRFI Te döntöd el, hogy én kit fogok szeretni, ha öreg leszel?

NŐ Igen. Ha öreg leszek, nem kellek már neked. Sajnálni fogsz… Tudom, hogy csak azért szeretsz, mert szép vagyok…Valld be!

FÉRFI Nem, nem azért szeretlek.

NŐ Miért, nem vagyok elég szép?

FÉRFI Hagyd már abba! Gyönyörű vagy, de nem azért szeretlek.

NŐ Akkor miért?

FÉRFI Elmondtam százszor. Ne kérdezd. Ilyet csak frusztrált kiscsajok kérdeznek dugás előtt vagy után.

NŐ Aha. Szóval én egy frusztrált kiscsaj vagyok szerinted.

FÉRFI Nem. Szerinted vagy az. Én inkább érdekesnek talállak. És igen, szépnek is, bocsánat, bocsánat, de igen, ezért is szeretlek. És kíváncsi vagyok arra is, hogy milyen vagy öregen.

NŐ Na, azt biztos nem játsszuk el most!

FÉRFI Minden lehetséges módon megnézlek. (viccesen) Elszánt vagyok! Rajtam múlik, milyen leszel.

NŐ Ne érdekeljen. Elég, ha én tudom, milyen vagyok.

FÉRFI Én tudom, milyen lehetsz.

 

2

 

NŐ (Kiszáll a Férfi öléből.) Van úgy, hogy semmit sem teszek magamért, csak annyit, hogy lemosom és átlakkozom a körmöm, és máris jobban vagyok. Gyerekkoromban harmincnégy babám volt, mind alvós baba. (Behoz egy halom alvós babát, leteszi. Leül a tükör elé, sminkelni kezdi magát.) Nem tetszettek eléggé, hát fogtam magam, kifestettem őket, szemhéjakat és körmöket, színes filctollal. Nem nagyon sikerült, rondák lettek a gumifejükbe ivódott festéktől. Mit lehet játszani egy babával, ha csúnya? Elégettem mind, bedobtam a kályhába.

FÉRFI (A Nőhöz lép.) A nők sosem tudják, hol kell abbahagyni a szépítkezést.

NŐ Állítólag mindenkinek csak egyfajta arcfestés áll jól, például barna árnyalatok vagy rózsaszín. Ezt egy sminkes könyvben olvastam, én is benne vagyok. Én voltam a fotómodell. Mégis van olyan arc, amivel bármit lehet, ezért soroltak engem a vadsminkekhez. Egyik képen piros a szemhéjam, lila a szám, másikon sárgához arany vagy vastag fekete satír a szememen és vérvörös a száj. Úgy nézek ki, mintha mindig másvalaki volnék.

FÉRFI Átalakítógép.

NŐ Gyerekkoromban sokszor játszottam azt, hogy a forgótárcsás mosógépnek varázsereje van. Bámultam bele a tölcsér alakú örvénybe, forogtak a ruhák, néha felszínre került egy bugyi vagy zokni, aztán eltűnt, a következő körnél előjött valami más. Amit bedobok, elmerül, visszajön, és másmilyen lesz.

FÉRFI Nem érdekelnek a kiszínezett történeteid. Te érdekelsz.

NŐ Én vagyok a történet.

FÉRFI A sztori hidegen hagy.

NŐ Ennek a történetnek úgy lesz vége, hogy szerelmeskedünk a folyóparton.

FÉRFI Na, ennek viszont örülök. Fülig ér a szám.

NŐ Ülünk majd a parton, éppen most hagytuk abba a szerelmeskedést, a válladra hajtom a fejem, te pedig egy akácfa ágáról tépkeded a leveleket, szeret, nem szeret, szeret, nem szeret.

FÉRFI Így lesz vége?

NŐ Így.

FÉRFI Hogy nem szeret?

NŐ Igen.

FÉRFI Nem!

NŐ De!

FÉRFI De nem!

NŐ De igen!

FÉRFI Ennek a történetnek úgy lesz vége, hogy szerelmeskedünk a folyóparton, aztán gyereket szülsz nekem, kettőt vagy hármat, és minden szombaton borsólevest főzöl, finomabbat, mint az anyám.

 

 

3

 

NŐ (A közönségnek beszél, a Férfi mint mostohaapa hátrébb, az asztalnál ül, húst eszik.) Gyerekkoromban tele voltam sebekkel. Mindenhol. Térd, könyök, arc, minden. (Énekli.) Fejem, vállam, térdem, bokám, térdem, bokám, térdem, bokám. Fejem, vállam, térdem, bokám, szemem, fülem, orrom, szám. Ez egy játék. Mondod, érinted. Ha azt mondod, száj, akkor megfogod a szád. Ennyi. Ha nem mozog a szám, nem beszélek, ez egyszerű. Akkor nem kell érinteni semmit.

Visszasétál, leül az asztalhoz. A kislány ül le. Szemben vele a mostohaapja zabál. A kislány himbálja a lábát, és gyerekdalt dúdol. Csámcsogás, dúdolás.

KISLÁNY Mikor jön haza anya?

Csámcsogás.

KISLÁNY Anya mikor jön haza?

Csámcsogás.

KISLÁNY Éhes vagyok.

Csámcsogás.

KISLÁNY Kérek enni.

MOSTOHAAPA (Csámcsog.) Ott a leves.

KISLÁNY Nem kell leves. Húst kérek.

MOSTOHAAPA (Csámcsog.) Nincs hús. Kussoljál. Ott a leves.

KISLÁNY Mikor jön haza anya?

MOSTOHAAPA Majd… Mosd föl a padlót!

KISLÁNY Már felmostam.

MOSTOHAAPA A szobában is moss föl!

KISLÁNY Ott is felmostam.

MOSTOHAAPA Akkor moss föl még egyszer!

KISLÁNY De most hagytam abba. Mindent feltakarítottam.

MOSTOHAAPA (Nyakon ragadja a lányt, és a fejét a padlóra nyomja.) Ez neked takarítás? Nézd meg, tiszta kosz! Addig nem hagyod abba, amíg én nem mondom!

A kislány súrolja a padlót, aztán feláll.

NŐ Apa rendszerető ember volt. Különben nem ő az apám, de úgy kellett mondanom, mintha ő lenne. Apám helyett apám helyén volt, azért. Mindennek megvolt a helye. A cipőknek például a küszöbnél, az enyém volt a bal sarok, ha nem odatettem, nem volt bocsánat. Ha megzavarod a rendet, büntetés jár, ezt nagyon megtanultam.

MOSTOHAAPA (Megint elkapja a lány nyakát, lenyomja a padlóig a fejét.) Belenyomjam az orrod, mint a kutyáknak a szarba? Akkor megérted? Itt a helye a cipődnek, látod? Kérj bocsánatot! (A kislány megpróbál felállni, de a férfi nem hagyja.) Kérj bocsánatot!

 

KISLÁNY Nem.

MOSTOHAAPA De!

KISLÁNY Nem!

MOSTOHAAPA (Elengedi a lány nyakát.) Akkor estig csinálod. Mosd föl a padlót!

 

4

 

NŐ (Feláll az asztaltól, előrelép.) Kormos a szemem, mossam meg, ezzel fárasztottak vicces felnőttek kislánykoromban, meg azzal, hogy hátrakötik a sarkam. Elképzeltem, ha rossz leszek, lyukat fúrnak a bokámba, tengerészkötéllel átfűzik, és összekötik a két lábam.

FÉRFI Na, most azért túlzol egy kicsit, szerintem.

NŐ Hé, ha nem játszol rendesen, megkötözlek!

FÉRFI Hú, de komoly! (Átölelné a Nő derekát játékosan, de az nem hagyja.)

NŐ Igenis, komoly! Tök szar volt a gyerekkorom, ezt nem lehet kihagyni. Tessék rendesen játszani, így nem ér, tessék komolyan venni, különben abbahagyom, ráadásul még meg is büntetlek. (Kört rajzol a földre, mielőtt bezárná, a körön kívülre lép.) Mondjuk, megkötözlek, és soha többé nem érhetsz hozzám, csak én tehozzád, illegetem-billegetem magam, mindenfélét csinálok veled, te meg semmit se tehetsz. (Illegeti-billegeti magát, mint egy kislány, úgy is beszél, „csúfolkodik” a fiúval.) Így büntetlek meg, ha nem játszol tisztességesen.

FÉRFI (Nevet.) Büntess máris! (Megint átölelné a Nő derekát, az nem hagyja, arrébb lép, a Férfi utána, de nem éri el. A Férfi nem léphet ki a körből.)

NŐ Nem szabad elhallgatni egyetlen részletet sem, vagy mást mesélni, mint ami van, mert az csalás.

FÉRFI Mit követtem el már megint?

NŐ Azt mondtad, szeretsz.

FÉRFI Na és?

NŐ Elhittem.

FÉRFI Helyes.

NŐ Hazudtál.

FÉRFI Én?

NŐ Nem szeretsz.

FÉRFI Ne kezdd megint!

NŐ Bántottál.

FÉRFI Te most hozzám beszélsz? (A Nő csak bámul a Férfira.) Hahó, ébresztő! Te most hozzám beszélsz?

NŐ Mindig ez a vége.

FÉRFI Mi?

NŐ Hogy megbántasz.

FÉRFI Hozzád se értem! (Kimozdulna a körből, nem tud.) Gyere már ide, hadd öleljelek meg!

NŐ Nem.

FÉRFI De miért nem?

NŐ Úgyis rossz lesz a vége.

FÉRFI Nem lehet rossz a vége, te mondtad, hogy szeretkezünk majd az erdőben.

NŐ Folyóparton.

FÉRFI Jó, akkor ott. Mindegy.

NŐ Hogy lenne mindegy? Az egyik víz, a másik föld.

FÉRFI Oké, akkor folyópart, csak csináljuk már!

 

5

 

A Nő fellelkesül, letörli a kört, két párhuzamos vonalat rajzol a földre.

NŐ Jó. Ez itt a folyó. (Mindketten letérdelnek elé, belenéznek a vízbe.) Ott az arcunk a vízben, látod?

FÉRFI Igen. Látlak. Szép vagy.

NŐ Állítólag ha valamiből túl sok jut az embernek, azt szerényen el kell rejteni, különben nagyon ránéznek. Szemmel verik, így mondják. Például ha nagyon szép gyereket szülsz, azt nem szabad mutogatni, dicsekedni vele, mert valaki úgy rácsodálkozhat vagy annyira elkívánja a szépségét, hogy megbetegszik a kisbaba. Lehet, hogy Nárcisz is ezért lett oda.

FÉRFI (Nevet.) Szemmel verték a nimfák?

NŐ Hehe. Nem. Hanem ő, saját magát. Meglátta magát a folyóban, lehet, hogy fel se ismerte, tyű, a mindenit, de jó pasi ez, gondolta, és vitte volna magával, nyúlt utána, bele a vízbe, de kifolyt a keze közül. Nyúlt utána még egyszer, semmi. A nagy küzdésben, hogy elkapja végre saját magát, volt ideje töprengeni szerintem, és ettől csúszott szét, lehet, hogy nem is az önimádatba halt bele, hanem kinyírta magát, mert megzakkant a gondolkodástól, hogy ki is ő valójában.

FÉRFI (Nézegeti a Nőt a víz tükrében.) Gyönyörű vagy!

NŐ Ej, de szép szomorú arcom van, gondolta magáról, bárcsak lenne még valaki, hozzám hasonló, nem lennék ennyire egyedül… És felmerült benne a halál gondolata.

FÉRFI Ha az ember sokáig egyedül van, felmerül benne a halál gondolata.

NŐ Elképzelem, térdelünk egymás mellett sokan az Eufrátesz meg a Nílus, meg a Duna partján, egy fiú, egy lány, egy fiú, egy lány. Nézegetjük az arcunkat, olyan szép legyél, mint én, olyan szép legyen a szemed, mint az enyém, karcsú a nyakad, mint az enyém, és így tovább, felsorolunk mindenfélét, amit sajátmagunkban szeretünk.

FÉRFI Milyen édes vagy könnyes szemmel!

NŐ Mikor ölel már meg valaki?

FÉRFI Ölelnélek, ha hagynád. Nem unod? Mert én már fáradok. Nem nézegetem magam tovább a tükörben, inkább téged nézlek. (Közeledik a Nőhöz, csókolgatni kezdi.) Minden reggel, felébredéskor rád gondolok, a nyafogásokra, az állandó elégedetlenkedéseidre, a hangodra, arcodra, melledre, és akkor feláll a farkam.

NŐ Most még ne!

FÉRFI (tanácstalanul) De hát azt mondtad, hogy a folyóparton!

NŐ Nem. Nem most. Majd… Időt kérek. Illetve, nem tudom. Még nem döntöttem el, hogy legyen…

FÉRFI Te mondtad! Azt ígérted, hogy szerelmeskedünk a folyóparton.

NŐ Nem ígértem semmit! (Letörli a földről a folyót.) Én biztos nem ígértem semmit, arra emlékeznék, rohadtul utálok ígérgetni, úgyhogy az tuti, hogy én semmit nem ígértem neked!

FÉRFI Tessék. És ez megy. Évek óta ez megy. Egy lépés előre, kettő hátra. Azt mondod, igen, aztán persze nem. Azt kéred, szeresselek, és megsértődsz, ha hozzád érek. Haragszol rám olyanért, amit el sem követtem… Amit más követett el, azért is rám haragszol. Megkötözöl, illegeted-billegeted magad, rázogatod a hajad ide-oda, mindenhol otthagyod az illatod, és azt mondod, ez nem ígéret? Folyton boldogabb akarsz lenni. (Értetlenül formálja a szót, mintha nem tudná, mit jelent, csak a hangok vannak, jelentés nélkül.) Boldog. Boldog. Buldog. Boldog Buldog. Igen. Az lennék én, ha végre tudnám, mit akarsz. Vagy ha rá tudnálak venni arra, amit én akarok. (Négykézlábra ereszkedik, úgy mondja a Nőnek, viccesen.) Tessék, akkor alázzál, vau, vau, az vagyok, egy buldog, tessék engem szeretni, vau, vau.

NŐ Álljál már fel, bolond vagy? Mindenből viccet csinálsz!

FÉRFI (Feláll, kezdi feladni a „harcot”, egy akácfa leveleit tépkedi.) Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. (Nem tépi végig a leveleket, nem várja meg a „végeredményt”, eldobja az ágat.) Te viszont mindent eltúlzol.

 

 

6

 

NŐ Általában nemet mondok, ha dönteni kell, azt könnyebb. Igent nehéz mondani, az sose elég magában, ígéret is jár hozzá, ezt várják az emberek. Igen, maradok, igen, megyek, igen, szeretlek. Mindig jár valami még hozzá, ezért jobb a nem.

FÉRFI A szerelem az illatokon áll vagy bukik. A szagok döntenek el mindent. Például sétálunk egy parkban, megrázod a dús hosszú hajadat, érzem az illatát, én attól kész vagyok. Hallom a hangod, látom a szád, hozzám beszélsz. Nem értem, mit beszélsz, nem is érdekel, a hangod, az illatod érdekel, a szádat akarom, a húsod, a bőröd, véred, mindened.

NŐ Most meg itt vagy te. Ki vagy te? Eddig elég volt az ösztön, a megfelelő pillanatban beletúrni a hajamba vagy figyelni, hogy pont jókor fújjon a szél, megfelelő irányból, odaillő illatot.

FÉRFI (viccesen) Itt vagyok. Az is valami, nem? Nem kell mindig mindent megfejteni.

NŐ De mi lesz, ha elhagysz, én meg itt maradok? Amit nem ismerek, az nem hiányzik.

FÉRFI Ne tököljünk már! Gyere velem, mielőtt eljár felettünk az idő.

NŐ Egy emberöltő, az, mondjuk, harminc év. Aztán még jut, ha minden jól megy, harminc-negyven. Koporsóban több mint egy év, míg lebomlasz vagy felbomlasz, a penészgomba a csontokon is megél, úgyhogy az élet szempontjából még hasznos maradhatsz sokáig. Ráadásul a legutolsó évtizedek elég passzívan telnek, csak te vagy, mármint a csontok meg a gomba, sok hibát már nem követsz el.

FÉRFI Az első önálló lépését kábé egyéves korában teszi meg az ember. Aztán jön a következő, meg még egy, és még egy, bal, jobb, bal, jobb, először még nem tudod abbahagyni, egyre gyorsabban szeded a lábad, a végén puff, jól eltaknyolsz. De felállsz, és kezded újra. Elindulsz, eltaknyolsz, felállsz. És így tovább, jó sokáig. Csomószor elesel, mire megtanulsz járni. Azt hiszed, ha egy helyben maradsz, nem hibázol?

NŐ (Úgy tesz, mint aki nem hallja.) A sírhelyet kibéreled száz évre, sőt sírkövet is vehetsz előre. Tudod, hova ültetnek majd el a gombáknak, például ide. (Kört rajzol maga köré a földre.) Még azt is eldöntheted, hogy milyen márványtáblád legyen.

FÉRFI (Ingerült.) Hát persze! Tudod, mit? Akkor vedd meg előre a sírkövet is, ne végezz félmunkát! A dátumot is írasd rá. Született ekkor, meghalt 2063. (Kiveszi a Nő kezéből a krétát, jegyzetel, majd a Nő kezébe nyomja a táblát.) Így. (A Nő, kezében a táblával, még mindig a kör közepén áll, bizonytalankodik, nem tudja, mi legyen.) Meddig fogsz még ott álldogálni? Kész? Ennyi a történet? Meggondoltad magad?

NŐ Azt se tudom, hol vagyok, ne nyaggass!

FÉRFI Most pont ott vagy, ahonnan indultál. Kezedben az életed, meg kéne végre moccannod, különben itt maradsz, tök egyedül.

NŐ Van egy dal, egy kislány meg egy hinta szerepel benne, és attól függ, miről szól, hogy ki énekli és kinek. Régen anyám énekelte nekem, ha néha otthon volt, és akkor arról szól, hogy ül a gyerek a hintán, az anyja lökdösi, hinta-palinta, de egyszer csak otthagyja tök egyedül a kiscsajt. Azt mondja neki: most dolga van anyának. És elmegy. Azt mondja: majd egyszer visszajövök.

FÉRFI Nőjél már fel, légy szíves.

NŐ Érted? Ezt mondja! Hogy: majd egyszer. Majd egyszer visszajön. A nyomoronc kiscsaj meg még mindig ott üldögél a hintán, le se tud szállni egyedül, nem ér le a lába.

FÉRFI Na jó. Én megyek. Nekem mennem kell. Nincs időm. Szóljál majd, ha egyszer felnőttél, akkor visszajövök érted.

NŐ Pont így, ahogy te! Csak annyit mond a lányának, hogy helló. Hogy lehet ilyen rohadt, horror gyerekdalokat kitalálni?

FÉRFI Ez nem is gyerekdal, babácska!

NŐ De nekem ezt énekelte anyám, mikor kicsi voltam. Nekem ez volt a gyerekdal.

FÉRFI Hát arról én nem tehetek. Menjünk.

NŐ Hova?

FÉRFI Hogyhogy, hova? Hát… hozzád… vagy hozzám, vagy szálljunk hajóra, érjünk földet, mit bánom én, merre megyünk, csak haladjunk már, olyan kevés az idő… De ha akarod, egy motelba is mehetünk, van egy kafa hely fönn a hegyen, nagyon szép a kilátás, főleg most, nagyon szép a táj…

NŐ És aztán mi lesz?

FÉRFI (kissé ingerülten) Mit tudom én, mi lesz aztán. Majd alakul. Miért kell neked állandóan azzal foglalkozni, hogy mi lesz?

NŐ Mert nekem kell döntenem.

FÉRFI (lemondóan) Dehogy kell! Nem is tudsz. Ez már el van döntve.

NŐ Hogy lenne eldöntve! Nem látod? Moccanni se tudok.

FÉRFI Azért, mert ebből a helyzetből nem lehet kilépni. A dolgok meg fognak történni, nem tehetünk ellenük semmit, nem léphetsz meg csak úgy, vagy nem bújhatsz el, át kell élni. A végén úgyis mindig minden jóra fordul. (Letörli a földről a kört, amiben a Nő eddig állt.) Gyere, segítek.

NŐ Nem. Minden elromlik. A szép szerelmes történeteknek szomorú a végük.

FÉRFI Az neked szomorú, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”?

NŐ A mesék fejeződnek be így, nem az igaz történetek.

FÉRFI Az lehet. De akkor most döntsd végre el, hogy valódi történetet akarsz, vagy szépet. Ebben például dönthetnél. (A Nő zavarban van.) Bátorság, babácska!

NŐ Akkor most legyen az, hogy elmegyek?

FÉRFI (Felélénkül.) Legyen! Menjünk.

NŐ Nem, nem… Csak én. Ha most, mondjuk, most inkább el akarnék menni egyedül, mert az a biztos, ha egyedül megyek… akkor biztos nem bánt majd senki, és én sem bántok senkit… Ha egyedül leszek… Menjek el? Ne törődjek vele, hogy neked mást ígértem?… Pontosabban, én nem ígértem neked semmit, arra biztos emlékeznék, ha bármit is… tudod, hogy utálok ígérgetni, de mindegy… Te mégis úgy érzed… tehát ha most elmennék, megbántanálak. Azt gondolnád rólam, hazug vagyok.

FÉRFI Ha most elmennél, arra gondolnék, hogy csak elbújtál. És megkeresnélek.

 

 

7

 

NŐ (Előrejön, ott mondja.) Kislány koromban egy parasztházban laktunk, nádfedeles, fehér kőpor, barna ablakok. Sokszor álmodom, hogy be akarok menni, titokban meglátogatni anyámat, de a hátsó ajtó mindig zárva, elölről lehet csak bejutni, muszáj onnan kezdeni… Az első bejárat a konyhába vezet, ott pedig apám ül, eszik.

FÉRFI Nem vagyok az apád!

NŐ Nem az apám, csak az ő helyén van. Ha apám lenne ott, én pont iskolából jönnék haza, megölelne és mosolyogva megkérdezné, hogy mi újság.

Miközben a Nő beszél, a Férfi leül az asztalhoz. Ő az apa.

APA Szia, csillagom, mi újság?

NŐ És én unnám. Nem igazán, csak úgy gyerekesen, szeszélyből, ahogy a gyerekek szokták unni az apjukat. (Odafordul a Férfihoz, kislányként folytatja.) Semmi, apa, hagyjál már, nagyon unom a sulit. Inkább csináljunk valami jót! Menjünk el moziba, aztán együnk sütit, vagy hócsatázzunk a dombokon.

APA De anyádnak meg ne mondd, hogy az egész délutánt elcsavarogjuk!

NŐ Odajönne hozzám apám, megigazítaná a ruhámat, elzavarna arcot mosni, ki látott már maszatos királylányt, megfésülne, aztán egész estig csavarognánk, hazajönnénk, anya várna meleg vacsorával, lefekvés előtt mindketten adnának puszit.

FÉRFI Így szeretnéd?

NŐ Lehetett volna így is, nem?

FÉRFI Nem mindegy?

NŐ Hogy el tudok-e innen moccanni, az mindegy?

FÉRFI Nem.

NŐ A konyhában nem apám ül, hanem egy idegen, a helyén. Eszik. Szuszog, csámcsog, folyik a zsír az állán. (Közben a Férfi leül megint az asztalhoz, ő a mostohaapa. A lány hozzá fordul.) Mikor jön haza anya?

MOSTOHAAPA Majd. Egyszer. (Befejezi az evést, az ingujjába törli a száját.) Gyere ide!

KISLÁNY (Nem moccan.) Itt vagyok.

MOSTOHAAPA Ide gyere! (A lány nem moccan.) Ne mondjam még egyszer!

KISLÁNY (Közelebb lép.) Itt vagyok.

MOSTOHAAPA (Magához húzza, megfogja a fenekét.) Na, mitől félsz? Tudod, hogy nem bánt apuci.

KISLÁNY (Próbálna elhúzódni.) Tudom.

MOSTOHAAPA (Simogatja a lányt.) Mi volt ma az iskolában, babuci?

KISLÁNY (Próbálna elhúzódni.) Semmi.

MOSTOHAAPA Miért húzod el magad, nem szereted apucit?

KISLÁNY (Próbálna elhúzódni, de a mostohaapa nem engedi.) Nem volt semmi az iskolában.

MOSTOHAAPA (Simogatja, tapogatja a lányt.) Ne húzódozzál már! Álljál már rendesen, hadd lássam, mennyit nőttél.

A Nő kilép a jelenetből, fegyelmezetten, két karját a teste mellé szorítva áll.

NŐ Én mindig pontosan tudom, mit kell tenni. Ha nem tudom pontosan, mit kell tenni, nem teszek semmit. Várok.

MOSTOHAAPA Jó kislánynak kell lenni! Szép kislány, jó kislány. Gyere ide, hadd lássam, mennyit nőttél.

NŐ (Kislányként mondja.) Mikor jön haza anya?

MOSTOHAAPA (Nagyon kedvesen.) Ma én vigyázok rád, anyád még sokára jön, velem leszel. (Magához húzza a lányt.) Hadd lássam, mennyit nőtt a cicikéd! Nagyon szép kis kemény cicik.

KISLÁNY Hagyjál, apuci!

MOSTOHAAPA Na, hát mi a baj? Nem bántalak. Csak megnézzük, mennyit nőttél.

KISLÁNY Megyek tanulni. Csinálom a leckét.

MOSTOHAAPA (Vigyorog.) Most én tanítalak. Gyere szépen, babuci, ülj az ölembe. Majd én vigyázok rád! Vigyázni kell ám rád, nagyon szép lány vagy, ebből még baj lesz! (Röhög.)

KISLÁNY (Ellöki magától a mostohaapát.) Megyek tanulni.

MOSTOHAAPA („Futni hagyja” a lányt. Csak magának mondja.) Az ilyeneket, mint te, csak megbaszni akarják a férfiak.

NŐ Honnan lehet azt pontosan tudni, hogy mit vagy kit akar az ember?

FÉRFI (Elgondolkozik.) Hát… amit én akarok, az nem túl bonyolult…

NŐ Mert én például sosem tudom biztosan, hogy mit akarok… Inkább csak azt, hogy mit nem…

FÉRFI És mit nem akarsz?

NŐ Nem akarok megbántódni. És nem akarok csúnya, rossz lenni.

FÉRFI (Elővesz egy zsebkendőt, törölgetni próbálja a Nő arcát.) Most ez megint túlzás, szerintem… Kicsit elkenődött a sminked, nem mosod le inkább?

NŐ (Belenéz a tükörbe.) Ne, ne, ne töröld le, majd én… később. Szép vagyok, és mindenki engem szeret. Engem szeretne, majd, ha egyszer felnövök, ettől féltett.

FÉRFI Ki?

NŐ Apuci.

FÉRFI Nem vagyok az apád. Szerintem te most nem hozzám beszélsz.

NŐ De te vagy itt. Neked mondom. Neked kell segítened.

A Férfi próbálja lemosni a Nő sminkjét, de a Nő nem engedi.

 

 

8

 

NŐ (Kilép a szituációból, odamegy a tükörhöz, vizsgálgatja az arcát.) Hol kenődött el a smink? Kijavítom… Egyszer láttam egy nőt, ököllel püfölte a mellét, mert a szilikon betokosodott. Azt mondta, így kell kilazítani. (A Férfihoz, aki már szintén kijött az előző szituációból.) Ha te simogatsz, én szép vagyok, hibátlan… Anyám kedvenc története rólam, ezt mindenhol elmeséli, hogy nagyon édes voltam kislánykoromban, egyszer, bújócskánál leguggoltam a szoba közepén (leguggol, eljátssza), összeszorított szájjal, behunyt szemmel, még a fülemet is befogtam, azt hittem, így nem láthat senki.

FÉRFI Bújócskázol?

NŐ (Feláll. Újra a tükörhöz fordul.) Lakott a szomszédunkban egy feltűnően szép arcú, jól öltözött, kikent-kifent, nyomorék lány. Girbegurba volt a gerince, nehezen mozgott, de botot nem használt, inkább csak kapaszkodott mindenbe, amibe tudott. (Felveszi a nyomorék lány testtartását.) Mindig vörösre rúzsozta a száját. (Kirúzsozza magát.) Állandóan mosolygott, mint a szép nők, hátha valaki őt figyeli. (Mosolyog, nézegeti magát.) A legjobban a hosszú haját utáltam. Ahogy fésülgette. Feltűnően, büszkén. (Saját tükörképének mondja.) Ha én tükörbe nézek, a hibákat látom a testemen. Ez meg nem veszi észre, hogy nyomorék?

FÉRFI Húzd ki magad, ne hülyéskedj! Nem akarlak ilyennek látni.

NŐ Pedig, ha nem figyelek magamra, ez vagyok. Van a csípőmön egy forradás, a csigolyák közt kitüremkedő zselé nyomta az idegpályákat, meg kellett műteni. Gyengék a tartóizmok a hátamon, azért.

FÉRFI Jobb lenne, ha egypár dolgot elengednél.

NŐ Mire lennél képes, ha elhagynálak?

FÉRFI Mondanám, hogy ne.

NŐ És aztán?

FÉRFI Térdre is borulnék. Mondanám, hogy ne, ne, ne hagyj el.

NŐ És aztán?

FÉRFI Hasra is feküdnék, le a földre, és megfognám a bal bokádat. Nem ereszteném el, mehetsz, ahova akarsz, lépkedjél csak, menjél! Bal, jobb, bal, jobb.

 

9

 

FÉRFI Most akkor megyünk, babácska?

NŐ (ingerült) A nevemet mondjad, ne azt, hogy babácska, jó? Nagyon unom. A falra mászok tőle. Van nekem nevem, mondjad a nevem, ne mondd azt, hogy babácska!

FÉRFI Jó, jó, nyugi, nyugi! Nem babácska.

NŐ Oké, akkor ne beszéljünk arról, hogy mi lesz. Beszéljünk arról, hogy mi van!

FÉRFI (tanácstalanul) De hát mi van?

NŐ Az van, hogy ha engem viszel, jön velünk a történetem is.

FÉRFI Muszáj mindig valamit cipelni? Nem lehetne egyszer csak úgy eljönni?

NŐ Nem. Valami van, amit mindig vinni kell. (Elővesz három fiúbabát, kirakosgatja őket egymás után az asztalra, a babákhoz beszél.) Téged szeretlek. Téged kívánlak. Beléd meg szerelmes vagyok. (Eljátssza az ujjain az ismert gyerekjátékot.) Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte. Ez az icike-picike mind megette.

FÉRFI (Felpattan az asztaltól, elképedve és fintorogva mondja.) Mi van? Eddig csak a gyerekkoroddal kellett harcolni. Most meg kiderül, hogy nem is erről van szó… Arról van szó, hogy nem is szeretsz, csak szórakozol velem? Játszogatsz?

NŐ Egyszerre több férfit tenni boldoggá, ez az álmom.

FÉRFI (döbbenten) Te ilyen vagy?

NŐ (Mosolyog.) Milyen?

FÉRFI (Áll az asztalnál, elképedve bámulja a három babát, mint aki nem hisz a szemének.) Te most szórakozol velem?

NŐ Nem. Nem szórakozok, megpróbálom összeszedni a bátorságomat. Rendszerezem a dolgaimat.

FÉRFI Rendszerezed? A dolgaidat.

NŐ Igen. Te mondtad. Szedjem öszsze magam, nem kell mindig szépnek lenni, bátorság, babácska, blabla meg ilyeneket magyarázol nekem folyamatosan, most meg kiakadsz, belém fojtod a szót. Már az első életigenlős mondatomtól kiakadsz.

FÉRFI Nem akadtam ki.

NŐ De, igenis kiakadtál, mert felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg nemcsak egy férfit kell boldoggá tennem, hanem többet is lehet. Sőt. Néha muszáj. Ki mertem mondani, te meg kiakadtál.

FÉRFI Muszáj?

NŐ Igenis, muszáj. Ezt követeli a karma.

FÉRFI A karma?

NŐ Most ismételgetni fogod, amit mondok?

FÉRFI És mégis, csak úgy kábéra, nem kell pontosan összeszámolnod, nehogy belezavarodjál, de úgy mégis, hány pasival kavarsz egyszerre?

NŐ Nem kavarok.

FÉRFI (Lesöpri a babákat az asztalról.) Nem kavarsz? Te nem kavarsz? Akkor szerinted mi a francot művelsz épp? Meg tudod magyarázni, mi a bánat folyik itt? Jössz nekem a gyerekkoroddal, puffogtatod a töltényeidet, közben meg csak egy… Ribanc vagy? (A Nő négykézlábra ereszkedik, valamit keres a földön.) Azt kérdeztem, ribanc vagy?

NŐ (Vigyorog, tovább keresgél.) Nem tudom, mondd meg te. Majd te megmondod, te vagy a felsőbbrendű énem, nem igaz? Egy olyan lány, mint én, az milyen?

FÉRFI Olyannak kell lenned, amilyennek én látlak!

NŐ Van egy görög mese, egy vak figuráról szól, illetve az elején nem vak, csak nem látja a fától az erdőt. Jól mennek a dolgai, kiváló házasság, nyerő csapat, apa, anya, gyerekek, igazi menő fickó. De valahogy mégsem stimmelnek a dolgok, elkezd nyomozni, hogy mi van. Az van, hogy a történet végére kiderül, ő ölte meg a saját apját, és feleségül vette a saját anyját. Persze nem tudott róla, hogy velük teszi ezeket. Csak a végén jön rá, hogy jé, ez az apám, ez az anyám, ez meg én vagyok.

FÉRFI Állítólag semmi meglepő nincs abban, ahogy párt választunk magunknak, tök kiszámítható, a nők olyat keresnek, amilyen az apjuk, a férfiak meg olyat, amilyen az anyjuk, általában meg is találja a zsák a foltját.

NŐ A fickó kiszúrja a saját szemét, büntetésből, mert amíg látott, vak volt. Szép gesztus, szomorú is, férfias is, pont amennyire kell. Fut egy rohadt nagy kört, kiderít mindent, magáról meg a sunyi, képmutató családjáról, leépülés, felépülés, jellemileg, mindenhogyan, és a végén ugyanott köt ki, ahonnan indult. Vak, bár legalább tudja, mit nem lát.

FÉRFI Szúrjam ki a szemem? Akkor elég lennék neked? Az tetszene? Valami nagy dráma, ahol meghalnak a férfiak a csajok miatt, ez bejön neked, nem?

NŐ Hol a francban van a szempillaspirálom? Lesöpörted a babákkal. Keressük már meg! (Átöleli a fiú lábát.) Na! Nézzél már rám, légy szíves! Látod, előtted térdelek! (A fiú nem néz rá.) Most mit vagy úgy kiakadva? Nem olyan nagy dráma ez.

FÉRFI Ez nem vicces.

NŐ Nem is nevetek. Előtted térdelek.

FÉRFI Miért nem vagyok elég neked?

NŐ Nem mondtam.

FÉRFI Ja, nem. Csak azt említetted, hogy több férfit szeretsz egyszerre.

NŐ Szeretnék.

FÉRFI Az ugyanaz… Mindig máshová vágysz és másra, de elindulni valamerre, valakivel, ahhoz már gyáva vagy. Válaszd ki a fickót meg az irányt és kész, húzzál el valamerre. Ha eltévedtek, majd kezded újra. Másik út, másik csávó, ez így oké. Mindennek megvan a legjobb helye, addig kell keresni, amíg megtalálod. De egyszerre csak egyfelé tudsz menni, te sem vagy kivétel.

NŐ Te tudod, hol van ez a hely?

FÉRFI Milyen hely?

NŐ A legjobb helyünk.

FÉRFI Ott, ahol minden látszik. Látszik, hogy hova juthatunk el együtt. Milyen messze. Látszanak az útvonalak.

NŐ Látszik?

FÉRFI Igen. Olyan, mint a Himalája csúcsa. Tudod, Tibet, Dalai Láma, Kis Buddha satöbbi. Karma.

NŐ (Nevet.) Na, jó, hagyjuk, ez már kicsit magas. Nem mehetnénk inkább lefelé?

FÉRFI Menj, amerre akarsz. Nem érdekelsz. Elegem van belőled.

Csend.

NŐ Most elhagysz?… Ugye, nem hagysz el?

FÉRFI Mire lennél képes, ha elhagynálak?

NŐ (Összekuporodik a földön, a Férfi bokáját öleli.) Ugye, nem hagysz el?

FÉRFI Hogy hagynálak?… Tudod, hogy…(Lehajol, próbálja felsegíteni a Nőt.) Keljél már fel a földről, megfázol. (Feltápászkodnak a földről. Csend.) Hát, szerintem… Nem tudom… Most már én is azt mondom, nehéz innen továbblépni…

NŐ Akkor most mi legyen?

FÉRFI (Dohánypapírt és füvet vesz elő.) Tekerünk, szívunk, megnyugszunk… Aztán majd kitaláljuk.

NŐ Jó.

 

 

10

 

A Férfi elkészíti a dzsointot, szívnak.

FÉRFI Megfagyás vagy elégés?

NŐ (Vigyorog.) Mi van?

FÉRFI Milyen halált választanál? Megfagyás vagy elégés?

NŐ Én az eutanáziát választom.

Röhögnek.

FÉRFI Na! De komolyan! Megfagyás vagy elégés?

NŐ Az elégés, az nagyon fáj, nem?

FÉRFI Nem. Az sokkal jobb, mint a megfagyás. Jó, biztos kurvára fájhat, de csak az elején, mert aztán beájulsz a szén-monoxidtól, és helló. A többit nem érzed. Ráadásul nincs is veled olyan sok gond utána, csak felsöprögetik a hamut, és kész. Volt, nincs.

 

NŐ Belőlem azért maradjon valami, azt akarom. Inkább megfagyok.

FÉRFI A fagyhalál, az nagyobb szívás. (Beleslukkol a fűbe.) Végignézed, ahogy mindennek vége. Látod üszkösödni a lábad, meg ilyenek. Még az orrodat is letörheted. (Eljátssza.) Segítség, segítség, letört az orrom, megfagyott.

Röhögnek, idétlenkednek, a babákkal játszanak.

NŐ Segítség, segítség, hova lett a bal karom?

FÉRFI Jaj, elgurult a fejem. Hol van, drágám, nem láttad?

NŐ Rajta ülsz, édesem.

FÉRFI Te meg rajtam, édesem. És segítség, segítség, letörted a farkamat.

A Nő megtorpan.

NŐ Hülye vagy! Dehogy törtem le a farkadat! Jobban vigyáznék rá, mint a szemem világára!

FÉRFI (Komolyan folytatja.) Milyen szar lehet, ha kihűlsz. Nem érzed magad. Benne vagy a testben, azt látod, hogy vagy, de közben már nem, nem az, aki voltál… Ez most már csak egy hulla, azt látod.

NŐ Nagyapám évekig haldoklott. Tüdőtágulása volt, kapkodott a levegő után, mire végül megfulladt. (Slukkol a fűből.)

FÉRFI Az is szép halál lehet… Tudod, hogy reménytelen, meg fogsz fulladni, de azért kapkodod a levegőt. (Zihál, eljátssza, hogy fulladozik.) Nem tehetsz mást, ezt kell tenni. (Újra zihál.) Ebből a helyzetből nem lehet csak úgy kilépni. Nem te döntesz, a tested dönt. A test egy perccel mindig tovább akar élni. Nem mondhatod magadnak, kéznek, lábnak, szívnek, tüdőnek, hogy figyelj, öreg, hagyjuk ezt, ne erőlködjünk tovább, álljunk le.

NŐ Naphosszat ült a széken nagyapám, és vagy köhögött, vagy káromkodott. Szidta Istent, hátha megharagszik, és hamarabb viszi el őt a gyógyító sárga földbe.

FÉRFI (Nagyapaként beszél.) Engem már csak a sárga föld gyógyíthat meg, csillagom. (Köhög.) A rohadtistenbe bele, mikor fogok végre megdögleni! (Köhög, zihál.)

NŐ Ne beszélj így, nagypapa, hagyd az Istent.

NAGYAPA (Köhög, zihál.) Rohadjon le az Isten az égből, engem már nem érdekel.

NŐ (Átöleli a nagyapját.) Ne beszélj így, ne add fel, nagypapa. Főztem neked levest, a kedvencedet, borsó, gyere, együnk.

NAGYAPA (Gubbaszt.) Nem kell.

NŐ Csak egy kicsit, a kedvemért.

NAGYAPA Nem akarok enni… Inkább egy cigit adjál.

NŐ Ne szórakozz velem, papa! Milyen cigit? Örülök, hogy nem fulladsz meg, neked pedig a cigin jár az eszed!

NAGYAPA (Hosszasan köhög, zihál, aztán megnyugszik.) Csak egy slukkot.

NŐ Egyél velem levest.

NAGYAPA (Bámul maga elé.) Vége van… Ez van… Ez lett.

NŐ Biztos nem eszel? … Akkor legalább igyunk valamit.

NAGYAPA Érted, kislányom? Mindennek vége… Én már nem vagyok senki, semmi… (A Nő odamegy, átöleli.) Nem érzem az étel ízét, minek egyek? Nem tudok elszívni egy szál cigarettát… És soha többé nem nyalogathatok ciciket.

NŐ Igen, igen, tudom, nagypapa… Vége lett… Ez van, papa… Elmúlt… Nincs tovább.

 

11

 

A Nő és a Férfi egymás mellett ül, cigarettáznak.

FÉRFI Miért nem vagyok elég neked?

NŐ Én ilyet nem mondtam.

FÉRFI Mondtad! Hogy ez elment vadászni, az meglőtte, az megette, satöbbi. Tudod.

NŐ Tudom.

FÉRFI Mit kéne tennem, hogy elég jó legyek neked?

NŐ Hát, biztos nem azt, hogy leribancozzál!

Csend.

FÉRFI Nagyon felhúztál ezzel az egyszerre több férfi dumáddal, azért.

NŐ Aha.

Csend.

FÉRFI Mondjál már valamit!

NŐ Nem te döntesz, a tested dönt.

FÉRFI Ez az én mondatom.

NŐ Igen? Én nem is mondhatom? Ez olyan privát mondat, vagy mi? (ingerült) Mi az, hogy a te mondatod? Mi vagy te, szövegkönyv? Be van osztva, hogy nő, férfi, és oda van írva, ki mit mond? És fordítva nem lehet? Én nem mondhatok olyat, mint egy férfi? Akkor összedől a világ, vagy mi?

FÉRFI Én csak azt akartam mondani, hogy ez a mondat már elhangzott.

NŐ Ja, ja, tudom, te mondtad!

FÉRFI Igen. És arról szól, hogy az életösztön akkor is hajtja a testet, ha a lélek már tudja, hogy reménytelen.

NŐ Ha viszont én mondom, akkor arról szól, hogy a kíváncsiság akkor is hajtja a testet, ha a lélek már tudja, hogy veled lenne a legjobb nekem.

Csönd.

FÉRFI És az életösztön mit diktál?

12

 

NŐ (Feláll az asztaltól, közelebb lép.) Apám jó céllövő volt… Nem az apám amúgy. (Legyint.) Mindegy, hosszú, már mondtam, hagyjuk. Sokszor elvitt engem is vadüldözésre, télen, ilyenkor nagyon cuki kis őzikéket lehet lekapni, még válogathat is az ember, sok van belőlük vadásztilalom idején. (Míg a Nő beszél, a Férfi is lassan közelebb lép, puska van a kezében, tisztogatja.) Néha azért elvétette a lövést, az állat csak megsebesült, elmenekült, be a kopár fák közé, olyan fürgén, hogy még vér se cseppent a fehér hóra. (A Férfi felé fordul, aki most a Mostohaapa. A kislány szólal meg, sírós hangon könyörög.) Menjünk utána, jó? Nagyon fáj neki, menjünk utána, jó? Öljük meg gyorsan!

MOSTOHAAPA Majd hazafelé, addigra kifárad, akkor elkapjuk. Most keressünk egy másikat.

NŐ Hazafelé összeszedte a zsákmányt, én a kocsiban maradhattam, nem kellett látnom. Bedobta őket a csomagtartóba. (Férfihez fordul.) Apuci, ez még mozog, hallom, dobog a patája, még él!

MOSTOHAAPA Nem él az már, babuci, csak kapálózik.

NŐ Sörétes puskája volt meg légpuskája is, azzal én gyakoroltam. Engem is megtanított célozni. A szomszéd néni galambjait lődözte, anyám meg főzött belőle levest, néha ráharaptunk a sörétre.

MOSTOHAAPA (A puskát a vállához emeli, belenéz a célkeresztbe.) Most meglövök neked egyet, de te ölheted meg.

NŐ Röptében eltalálta a madár bal szárnyát. Hangtalanul huppant a földre, nem rikácsolt, vagy valami, csak a szárnycsapkodások voltak. Ficánkolt a kezében a madár, azt mondta, fogjam meg. (A kislány beszél.) Nem kell. Nem fogom meg.

MOSTOHAAPA Fogd meg és kötözd ki a fához.

NŐ Nem! Még él! Sajnálom. Lődd le! Kérlek!

MOSTOHAAPA Lődd le te!

NŐ Nem akarom. Nem bántom.

MOSTOHAAPA Jó. Akkor így marad, pár óra alatt megdöglik magától.

A Nő megfog egy babát és kikötözi a színpadon levő rúdhoz.

NŐ Te lődd le, kérlek, én nem merem.

MOSTOHAAPA Látod, így kell. (Átadja a lánynak a puskát.) Kitámasztod a válladnál, belenézel ebbe a kis lyukba, így. Látod a puska csövén azt a keresztet? Na. Arra kell csak vigyázni, hogy az ne mozduljon el… célzol és lősz, ennyi.

NŐ Koncentrált, célzott, eltalálta a madár jobb szemét. Aztán én. Sikerült, kilőttem a galamb bal szemét. Állítólag. Ő mondta. De ez igazából akkor már nem látszott, az állat feje sem látszott, szétlőttük.

 

13

 

NŐ Utálok búcsúzkodni, elköszönni a legrosszabb… Lehet, hogy ebben apámra hasonlítok. Mármint az igazira. Egy ideig jön-megy az ember, süti, mozi, puszi, szia, egyszer csak nem, és kész, se süti, se szia.

FÉRFI Hol van az igazi apád?

NŐ Nincs apám.

FÉRFI Mi az, hogy nincs? Mindenkinek van.

NŐ Jó, jó, persze, mindenkinek van, de nekem nem nagyon volt. Csak egyszer-kétszer… Már úgy egyszer-kétszer, hogy havonta egyszer, az utolsó vasárnap, déltől négyig együtt lehettünk. Anyám rám adta a szép ruhámat, fehér harisnya, piros kötényruha fehér ingecskével, a hajamban masni. Apám becsöngetett, én kimentem. „Szia, mit csináljunk ma, együnk egy sütit vagy menjünk moziba?” Így telt el a hónap utolsó vasárnapja sokáig.

FÉRFI Na látod. Ugye, hogy volt apád.

NŐ Mikor elköszönt, megöleltem. Nem beszéltünk meg semmit, de tudtam, hogy akkor is jön értem, ha nem beszéljük meg előre. Ültem az előszobában vasárnap délelőtt, és vártam, hogy jöjjön… És talán még most is ott ülnék türelmesen, két copf, vörös masni, himbálnám a lábamat, hinta-palinta, várnám apámat, amíg világ a világ. De szerencsére odajött a másik és elzavart, takarodjak a szobámba, azt mondta, nem veszem észre, hogy többet úgysem jön értem a hülye apám?

FÉRFI De miért nem jött érted többet?

NŐ Nem tudom.

FÉRFI De miért nem kérdezted meg tőle?

NŐ Mondd, te figyelsz rám egyáltalán? Most mondom, hogy köszönés nélkül elment. Illetve egyszer csak nem jött többet. Volt, nincs.

FÉRFI Akkor most! Miért nem kérdezed meg tőle most?

NŐ Azt sem tudom, hol van.

FÉRFI Hát keresd meg!

NŐ Dehogy keresem… Eltelt húsz év. Mit mondjak neki?… Mit lehet mondani húsz év után?

FÉRFI (Töpreng. Feláll a Nő mellől.) Hát… gondolom, neked semmit nem kell mondanod. Neki kell… Nem?

 

14

 

A Nő is feláll, megkerüli az asztalt, úgy csinál, mint aki most érkezik valahonnan, és hirtelen felismer egy férfit, akit rég nem látott.

NŐ Szia, apa!

APA (Odakapja a fejét, zavarban van, néhány másodperc, mire felismeri a lányt.) Szia! Te vagy az?… Te jó ég! Hogy megnőttél.

NŐ Hát igen…

APA És… hogy kerülsz ide?… Mi van veled?… De régen nem láttalak!

NŐ Hát, igen.

APA És, hogy kerülsz ide? Mi újság? Mi van veled? Milyen szép nő lettél.

NŐ Hát, igen.

APA Nagyon régen láttalak.

NŐ Hát, igen… Na jó, ebből elegem van, megyek.

APA (Megfogja a Nő karját.) Várjál, csillagom, ne menj el!

NŐ (ingerülten) De, megyek, apa, mi a francnak maradnék?

APA Annyi mindent szeretnék mondani neked!

NŐ Miért tűntél el? Se szó, se beszéd, eltűntél. Hogy csinálhattál ilyet?

APA Igazad van, csillagom. Nem tudom.

NŐ Na, jó, én tényleg megyek.

APA (Újra megfogja a Nő karját.) Ne menj még, kérlek. Csak egy percet adj. Annyi mindent meg kell beszélnünk. Annyi mindent szeretnék mondani. Csak… most, ilyen hirtelen… Nem megy… Olyan nehéz.

NŐ Hát igen. Nehéz. Nem könnyű. Beszélni nehezebb, mint szó nélkül elmenni, ez, mondjuk, igaz.

APA Hadd tegyem jóvá.

NŐ Mit?

APA Mindent.

NŐ Hogy tehetnéd jóvá? Ami elmúlt, az már nincs. Elrontottad. Kész. Ez van. Ez volt. Ez lett belőle. (Kifordul a jelenetből.) Az én gyerekeimnek igazi apjuk lesz. Vagy nem lesznek gyerekeim.

FÉRFI (Elhúzódik.) Jó, nincs meg apád, hiányzik. Tényleg szomorú. De ezt nem érdemes tovább fűzni, ragozni. A sírás-rívás felesleges időtöltés, csak arra jó, hogy megkössön, ne tudj továbblépni.

NŐ Te mondtad az előbb: a nők olyan férfit választanak, mint amilyen az apjuk volt. Én nem ismertem apámat, hogy választhatnék akkor most sokból egyet?… Neked milyen az apád?

FÉRFI Meghalt.

NŐ De milyen volt?

FÉRFI Van róluk egy kép, anyám, apám összebújva. Mosolyognak mindketten, anyám kezében csokor virág. Esküvői kép. Úgy néznek ki, mint valami hollywoodi álompár, pedig apa vasutas volt, anya meg minőségellenőr.

NŐ Szóval, szépek voltak?

FÉRFI Ja. Szépek most is.

NŐ És miket csináltak?

FÉRFI Hogy érted, hogy miket csináltak? Apám vasutas volt, anya meg…

NŐ Nem, nem. Az érdekel, hogy miket csináltak. Együtt. Hogy éltek?

FÉRFI (Elgondolkozik.) Hát… nem tudom. Szerintem úgy normálisan éltek… Dolgoztak egész nap… Este meg römiztek.

NŐ Römiztek? Miért?

FÉRFI Mit miért? Volt két gyerekük, az pont négy, apa, anya, gyerekek. Négyszemélyes römi. Jó játék, nem ismered?

NŐ Nem. Nem tudom, hogy kell a családdal játszani.

FÉRFI A húgommal mi már kidőltünk, ők meg folytatták. Hajnalokig játszottak néha, úgy belemerültek.

NŐ Megtanítasz römizni?

FÉRFI Meg. (Odamegy a polchoz, leveszi a kártyát.) Tök egyszerű játék. (Leosztja a lapokat.) Az nyer, aki elsőként szabadul meg a kezében lévő összes kártyától. Ennyi. Csak a kombinációkat kell megtanulnod, és kész. (Elmagyarázza röviden a szabályt.)

NŐ (Elbűvölve nézi a kártyákat.) Csodálatos családod lehetett!

FÉRFI Azt azért nem mondanám.

NŐ (Meg sem hallja.) Mindennap együtt játszott a család!

FÉRFI Ja, ja. Tényleg jó esték voltak.

NŐ És nagyon szerettétek egymást.

FÉRFI Hát persze. Normális, átlagos család.

NŐ És szerelmesek voltak egymásba!

FÉRFI Mármint apa és anya? Igen… Gondolom… Volt, hogy éjjel arra ébredtem, hogy összeölelkezve táncolnak a nagyszobában. Úgy üvöltött a zene, hogy felébredtünk a húgommal… (Elmosolyodik.) Viccesek voltak.

NŐ Csodálatos család!

FÉRFI Na, azért ne essünk túlzásba! Attól, hogy tudtak kártyázni, és néha beboroztak, táncoltak otthon, még nem voltak csodálatosak. Szerintem ilyen egy átlagos család.

NŐ Én ilyet szeretnék! Volt régebben egy reklám a tévében. Mosolygós, barna hajú csaj főzi a kávét, a finom illat elárasztja az egész lakást, a férje megérzi, felébred. Felül az ágyban, még csukva a szeme, nyújtózik egy jót, és nagyot sóhajt. Elmosolyodik, a kávé illatától felderül az arca, kinyitja a szemét, odarohan a lányhoz, hátulról megöleli, közben a két kisgyerekük is odafut, egymást ölelik mind a négyen.

FÉRFI Te jó ég!

NŐ Pont ilyen családot akarok én is. És olyan szép akarok lenni én is negyvenévesen, mint az a mosolygós, barna hajú csaj.

FÉRFI A reklámokban huszonöt évesek játsszák a mosolygós negyvenéves csajokat, ezt mindenki tudja.

NŐ Jaj, ne fárassz már, nem az a lényeg! Az a lényeg, hogy ilyen családot szeretnék.

FÉRFI Az egy tévéreklám… Egyáltalán, mi a francért szaladt oda a két gyerek? Azok is kávéznak reggel, vagy mi?

NŐ Nem a kávé miatt, az anyjuknak-apjuknak örülnek ennyire, azért szaladtak oda.

FÉRFI Ja! Ja.

NŐ Most ezzel mi a bajod?

FÉRFI Az nem egy család! Az csak egy reklámfilm volt.

NŐ Nekem nem. Nekem az a jövőkép volt.

FÉRFI Olyan vagy, mint egy… gyerek.

NŐ (Zavarban van. Elneveti magát.) Igen, úgyhogy vigyázz, van ám képzeletbeli társam is, egy kislány, akinek különleges képességei vannak.

FÉRFI (Megsimogatja a Nő fejét.) Igen, mindjárt gondoltam, hogy ilyened is van.

NŐ Van egy vers. Vérugató Tündér a címe, és az van benne, hogy, ó, aki csontra vesz fel inget, jéggel veri meg szemeinket. Kiskoromban olvastam, és elképzeltem, ott előttem egy vörös tündér, egész nap vagy sír, vagy vicsorog, mindenkire haragszik. Különleges képessége van, ha mérges, jégcsapokat lő ki a szeméből, egyenesen rád, el is talál velük, és nagyon fáj.

FÉRFI De az a vers nem is erről szól.

Nő Miért? Miről szól szerinted?

Férfi Egy csávó szanaszét csapja magát piával, drogokkal, a szobája tele cigicsikkel, tropára megy a tüdeje, mint nagyapádnak, és az önsajnálattól haldoklik meg jajgat. Ja, és különben az is benne van a versben, hogy: Mintha szél fújna egy holtra, nem mozdulsz, csak a hajad fodra…

NŐ Az mindegy. Nekem másról szól.

FÉRFI Hát ez az…

NŐ (El is játssza, amit mond.) Ha elege van a vörös tündérnek, valami nem tetszik neki, szépen, lassan hátrahajtja a fejét, képtelenül hátra, annyira, hogy a tarkóját belenyomja a hátába. Így. Mélyen beszívja a levegőt, erőt gyűjt. Várod, hogy mindjárt visszabillen a feje, rád néz, leüvölt, arcul köp, lehány vagy valamit csinál, ami nem jó.

FÉRFI Csak a megfelelő pillanatra vár…

NŐ Tarkóját a hátára szorítva, lendületet vesz, hirtelen visszarántja a fejét, hallom a nyakcsigolyái roppanását a lendülettől, hidegen rám néz, és jégcsapot lő ki a szeméből, egyenesen a torkomba vagy a gyomromba, esetleg a szemembe.

FÉRFI Mikor hova sikerül… Nem céloz, csak lövöldözik szanaszét, bántani akar… Én ilyen figurákkal nem tudom felvenni a versenyt… Nem is akarom. Nem fogom az életemet arra szánni, hogy állandóan hátrafelé nézzek…

NŐ Állítólag a sors, az eleve le van osztva, mint a kezdőlapok a kártyajátékban.

FÉRFI De hogy ki nyer, az már rajtunk múlik, mármint a játékosokon. Simán meglehet, hogy tök jó lapjaid vannak, csak rohadtul nem értesz a kártyához, és elszúrod. Meg olyan is van, hogy nem figyelsz a többiekre eléggé, magadra se… Ha a másokét már sejted, a saját lapjaidat pedig ismered, akkor csak ész meg bátorság kérdése az egész. A kártya, az ilyen.

NŐ Igen, a kártya, az ilyen… Meg, mondjuk, lehet csalni is, ha minden kötél szakad… Van, aki nyerni akar mindenáron… Én viszont sokszor csak lapulok a fűben… Nem mondom, hogy most már elég, és nem lököm arrébb, aki a kelleténél közelebb jön… téged se kéne elengednem.

FÉRFI Mit akarsz ezzel mondani?

NŐ Én maradok. Nem megyek sehova. Jó itt nekem. Ebből baj nem lehet.

FÉRFI Az előbb mondtad, hogy csodálatos családot szeretnél!

NŐ Te meg azt mondtad, hogy az csak egy tévéreklám.

FÉRFI (viccesen) Én nagyon erős vagyok ám, ha nem jössz, viszlek.

NŐ A nőknek is erő kell az ilyesmihez, azt hiszem… Nem akarom látni, hogy milyen leszel, ha már nem kívánsz.

(A Férfi tehetetlenül topog, aztán legyint, és kimegy a színről.)

 

15

 

Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez a jelenet nem az előzőek lineáris folytatása, hanem a reális valóság. A Nő tesz-vesz, hasonlóképpen, mint a darab elején, csak most sokkal vidámabban, élénkebben, „valóságosabb”. Bőröndbe ruhát pakol, dudorászik, csinosítgatja magát, valahova készül. Összepakolja a polcokról a babáit, külön táskába gyömöszöli, de a táska kicsi, a babák kipotyognak. Megunja, az egészet kiönti a földre. Kopogtatnak. Zavarában az összes babát az ágy alá dugja. Belép a Férfi.

NŐ (Odarohan, a nyakába ugrik, csókolgatja.) Na végre! Illik így megváratni egy szerelmes lányt? Majd meghaltam az unalomtól, annyit kellett rád várni! Tessék kiengesztelni! (Kacérkodik a Férfival, az ágyhoz húzza.) Ez sokba fog neked kerülni!

FÉRFI (úgy tesz, mint aki nem érti a célzást, kitér az ölelésből.) Szia, na, mi a helyzet?… Ne haragudj, jöttem, ahogy tudtam, rohadt nehéz napom volt.

NŐ Akkor épp ideje indulni. Majd én vigyázok rád, nem kell csinálnod semmit, főzök borsólevest, mindent megcsinálok, csak egy-két puszikát kérek. Ide, meg ide, meg ide is, és még ide, oda…

FÉRFI Tényleg szarul vagyok, vegyél már komolyan!.

NŐ Én aztán komolyan veszek mindent, elhiheted!… Ne tudd meg! Annyi hülyeség jutott az eszembe, de komolyan…

FÉRFI Nekem is…

NŐ (Csak most veszi észre, hogy a Férfi kissé szokatlanul viselkedik.) Történt valami? Olyan fura vagy!

FÉRFI Nem, csak azon gondolkodtam, hogy hogy a fenébe fogunk mi elférni ketten… Rohadt sok cuccod van! Hova tesszük? Rengeteg kencefice,… meg minden… neked akkora fürdőszoba kéne, amekkora az egész lakás. És ezek a babák is… Sosem gondoltam, hogy egyszer babákkal lesz tele az életem… (Körülnéz.) Hol vannak a babák?

NŐ Milyen babák? Ja! Azokat… elajándékoztam.

FÉRFI El?

NŐ Igen, el.

FÉRFI Kinek?

NŐ (Zavarban van.) A szomszédnak… A gyerekének… (A Férfi hitetlenkedik.) Igen… Neki… Nekem már nem kell, nem érdekel.

FÉRFI (Tudja, hogy a nő nem mond igazat.) Ez jó hír.

NŐ Most kifogásokat keresel? Beijedtél? Nem akarod, hogy menjünk?

FÉRFI Rendszerezni kéne a dolgokat…

NŐ Már rendszereztem. (Csendben ülnek egy ideig.) Meggondoltad magad? Nem akarod?

FÉRFI Nem tudom… Elfáradtam. Rohadt régóta várok.

NŐ Sorra vettem minden eshetőséget, nem tökölök tovább, megígérem, átrágtam magam mindenen, és döntöttem. Veled megyek, bízom benned, jó lesz veled, boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

FÉRFI Ja, persze, mint a mesékben…

NŐ Igen… Ennek biztos jó vége lesz.

Férfi Ennek soha sincs vége.

Nő Tessék?

Férfi Csak a meséknek van vége. A valóságban mindig minden folytatódik, megy tovább, vagy kezdődik újra, de sosincs vége.

NŐ Akkor… folytassuk!… Vagy kezdjük újra… Annyi mindent csinálhatunk még együtt! Utazgatunk, felfedezzük a világot, megyünk erre-arra, mindegy, hol kötünk ki, csak az a lényeg, hogy velem vagy, szerelmeskedünk, eszünk-iszunk, táncolunk, lesznek gyerekeink, csodálatos család, nevelgetjük őket, játszunk velük, felnőnek… látjuk őket felnőni… Együtt öregedni meg veled… Már tudom, csak veled. Ezt akarom!

FÉRFI Minden reggel, felébredéskor rád gondolok, az örökös nyafogásokra, az állandó elégedetlenkedéseidre, a hangodra, az arcodra, a sírás-rívásra, hogy hogyan oldjam ezt meg. Boldoggá akarlak tenni, de bármivel próbálkozok, nem megy, nem hagyod… Én már megöregedtem, úgy érzem, halál fáradt vagyok…

NŐ Mától megváltozik minden! Bebizonyítom! Csak egy kis időt kérek.

FÉRFI (Szedelőzködik) Nincs több idő…

NŐ Csak egy perccel tovább maradj még, kérlek!… Várj!… Annyi mindent szeretnék mondani. Engedd, hogy jóvátegyem.

FÉRFI Mit?

NŐ Mindent.

FÉRFI Hogy tehetnéd jóvá? Visszafelé nem lehet jóvátenni semmit. Elrontottad. Kész. Ez volt. Elmúlt. Ez lett belőle.

NŐ Akkor most elhagysz?… Tudtam, hogy elhagysz.

FÉRFI Te hagyod el magad… Én itt sem voltam.

 

 

VÉGE

 

 

Kapcsolódó írások:

Győrffy Iván: Játék az élet Győrffy Iván Játék az élet Michel Gondry játszik. Játszik...

 

 

Cimkék: Tallér Edina

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK