A Mozgó Világ internetes változata. 2010 szeptember. Harminchatodik évfolyam, kilencedik szám

«Vissza

Szöllősi Mátyás: Állapotok (28.)

Állapotok

(28.)

 

 

Exigentia

 

 

Ahogyan néha figyelem magunkat,

mikor eszünk; olyan, minthogyha minket

enne valami közös rettegés.

Kiült nyoma a bennragadt szavaknak.

A húsról lassan vájja le a tompa kés.

Az egymásról való tapasztalat, akár

a hallgatás. Mögé legtöbbször túl sokat

képzel az ember.

Mint egy visszatérő álom, amit

már nemcsak éjszaka, de nappal is leél –

fokozatosan tölt meg félelemmel.

 

 

Az egyszerű formákra vágyom inkább.

Leegyszerűsített mozdulatokra.

Ha bűntudat, hát legyen bűntudat

a bére a terméketlen napoknak.

És egyértelmű cselekedetre

tőled. Hogyha kimondod, tedd is úgy.

A haragot ne csak mímeld, de játszd is

tovább, ha lehet, öntudatlanul.

Csinálj olyat, amit később köszönni

fogok, bár most az okát még nem értem.

Tegyél üressé, kiszolgáltatottá.

Csak legyél szigorú, akár a szégyen.

 

 

 

 

 

(29.)

Perceptio

 

 

Mert egyszer minden eljön, mire vágyunk.

Legfeljebb mégsem úgy és mégsem akkor,

ahogyan a lepergett film vagy álom

mutatta éjféltájt, esetleg pirkadatkor.

Mert egyszer minden eljön. Néha többször

is. Egyértelműen vagy észrevétlen.

A húgyszagú reggelek monoton

vihogása néha pokol, máskor meg éden.

Mert egyszer minden eljön. Bárhogy is

osztják meg vagy kötik le figyelmed.

Csoda, ha csak egy dolog mozdulatlan

és nem lejmol és nem oszt szét kegyelmet.

Mert egyszer minden eljön. Úgyis, akkor.

És roppant nagyra nő a félelem,

ahogy kirajzolódik lencsén át a napfolt,

s mindennek vége hirtelen.

Mert egyszer minden eljön.

A bánat is.

Amikor azt hiszed, valaki meghalt.

És előre tudod, hogy búcsúzáskor

unja a prédikációt a pap majd.

Mert egyszer minden eljön.

Az öröm is.

Öröme egy önálló mozdulatnak.

Amikor nem néznek. Nem méregetnek.

Csak jönnek, aztán elhaladnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Szöllősi Mátyás: Állapotok Lemásztam rólad. Nem érzem a tested. Utcára lépek – megkönnyebbülés....

Szöllősi Mátyás: Állapotok Csak három év. Csupán csak három év. Egy filmen nézem...

Szöllősi Mátyás: Állapotok Igen, aznap is fölkeltem talán, s ha fölkeltem, egészen biztosan...

Szőllősi Mátyás: Állapotok Kinyitják az ajtót és te betódulsz, akár egy sereg, megállíthatatlanul....

Szöllősi Mátyás: Önkívület Szöllősi Mátyás Önkívület ?Elkapni most a kézzelfoghatót!” – mondják,...

 

 

Cimkék: Szöllősi Mátyás

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK