A Mozgó Világ internetes változata. 2010 június. Harminchatodik évfolyam, hatodik szám

«Vissza

Kürti Emese: Fába csapolt bronz

A figurális szobrászat legújabb kori újjáéledésében biztosan szerepet játszott a középgeneráció állhatatossága, amely a médiaművek terjedésével szembefordulva, a kézműves munka tradícióját tekinti elsődlegesnek. A fafaragást, szekercézést, bronzöntést, a hagyományos viaszvesztéses technikákat, a felület csiszolását, egyáltalán, az anyag kézzel való megmunkálását. Ez a szemléletmód, ha nincs idézőjelbe téve, elég nehezen találja meg a helyét a kortárs művészet rendszerében, amely a hatvanas évektől kezdődően épp az elanyagtalanodás folyamatán ment keresztül. A konceptuális művek, az installáció és a médiamunkák korában a szobrászatnak, ha deklaráltan tradicionális akar lenni, elkerülhetetlenül újítania is kell.

Amikor Mata Attila a nyolcvanas évek közepén, a nagy festészeti konjunktúra idején szobrokat kezdett faragni, hatalmas feltűnést keltett. A szobrok fából készültek, nyersek voltak, és jelentősen különböztek a 20. századi magyar szobrászat Ferenczy Béni-féle irányától, a zárt, lehatárolt szobortestektől, de az egy-két évtizeddel korábbi neoavantgárd művektől is. Inkább a kubizmus összetett formarendjét idézték föl, amelyben fölfedezhető ugyan az emberi test plasztikai tapasztalata, de a látásmód konstruktív jellegű, és a térben való elhelyezés logikai szempontjai számítanak elsődlegesnek. Az egy- vagy kétalakos, csiszolatlan faszobrokat ácsolt, csapolt, ragasztott tömbökből állította össze, és rusztikusságuk ellenére expresszív dinamikával építette föl őket.

 

A szobrok újszerűsége nem csupán a megmunkálás antitradicionális jellegében fejeződött ki, hanem abban is, hogy festve voltak. Mata a színt többféleképpen alkalmazza a szobor felületén: egyrészt az érzéki-hangulati jelleg befolyásolására, nem is távol az új szenzibilitás festményeinek derűs, kevert színvilágától, másrészt a dimenziók kitágításának további eszközeként. A kész művet nem egységesen festette be egy választott színnel, hanem az éleket, az amúgy is dinamikus éleket vonta be különböző színekkel. A színek kombinációja újabb tereket nyit meg a szobor előtt, kitágítva a médium lehetőségeit egy testetlen eszköz segítségével.

A festett faszobrok korszaka nagyjából 1994-ig tartott, azóta leginkább bronzzal dolgozik a szobrász. A Nemzeti Színház szervezésében, a Zikkurat Galériában – melynek szűkös terei mintha most először nyertek volna el adekvát funkciót, az arányok szerencsés egybeesésének köszönhetően – rendezett kiállításon szerepel egy olyan mű, amely a két korszak határán készült. A szobor egyik fele még fa, a másik már fába csapolt bronz, de a színek érzékelhetetlenné teszik az anyag különbözőségét. A munkát súlyos tömörsége köti mégis a korábbi időszakhoz, a festészet és a tárgyi konstrukció szintézisének korszakához.

Az újabb szobrok szabadabban hagyják az anyagot érvényesülni, ugyanakkor a szerkezetek egyre bonyolultabbá váltak. A mű imaginárius képe, amelyet Mata egyszerűen csak koncepciónak nevez, olyan szobrokat tesz elképzelhetővé, amelyek egyszerre akarják láthatóvá tenni az érzékelhető és az érzékelhetetlen teret, és egyszerre akarják befogni a szem számára láthatatlan nézőpontokat. Az elemek elvékonyodtak, hogy a mű testének belseje is láthatóvá váljék, hogy a végtagok dinamikájának összetettsége egyre távolabb kerüljön a test primér látványától. Ez még mindig a kubizmus felfogásának öröksége, de az már nem, hogy Mata egyre inkább távolodik a végső, művész által befejezett, passzív mű elvétől, és közeledik az alakítható, a néző önkénye által változtatható, de szoborértékét megőrző mű felé. Olyan szobrot akar alkotni, amelynek az esszenciális lényege változatlan, miközben a forma kiszabadul az állandóság kötöttsége alól. Észre sem veszi, és máris kilépett a tradíció markából.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Kürti Emese: A nagy faktúraművész Kevés magyar művész tudna olyan imponáló történeteket mesélni az...

Kürti Emese: Gőbölyös Luca műveiről Gőbölyös Luca műveiről Gőbölyös Luca legújabb munkája egy főzőműsor. A...

Kürti Emese: Körösényi Tamás (1953–2010) Körösényi Tamás (1953–2010) Egy másik szobrász, Édeske mobilja mellett találkoztam...

Kürti Emese: Ember, adószámmal – Gerber Pál 1994-ben a budapesti 4-es buszon ez a felirat járta a...

Kürti Emese: Cseh Lili munkáiról Amikor először láttam Cseh Lili szobrait, azon tűnődtem, honnan...

 

 

Cimkék: Kürti Emese, Mata Attila

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK