A Mozgó Világ internetes változata. 2010 április. Harminchatodik évfolyam, negyedik szám

«Vissza

Sándor Erzsi: Én vagyok a szomszédom (Szomszédok sorozat, ismétlés 1–331. rész az m1-en, naponta. Rendező Horváth Ádám.)

Megértem Horváth Ádámot, amiért 2005-ben nem engedte a Szomszédok magyarázatokkal felturbózott változatát a képernyőre, mégis sajnálom. Cinikus, rosszindulatú, gonoszságokra mindig fogékony vagyok, és alig hiszem, hogy ne ezt akarták volna azok, akik már hegyezték a pennájukat a kommentáló szövegek írásához. Tudta ezt jól Horváth Ádám, azért nem engedte. Hiszen a Szomszédok című teleregény minden ízében alkalmas a lesajnálásra, kicikizésre, ízetlen vagy éppen ízes viccek gyártására. Magyarországon eleve minden értelmiségi lenézi azt, aki tévézik. Ha valaki végignézi Tarr Béla hétórás Sátántangóját, az kifinomult ízlésű szellemi lény, de ha nyolc negyvenöt perces sorozatrészt néz meg, akkor bizonyíthatóan a televízió és a sorozatok rabja, s mint ilyen, intellektuálisan lesajnálható. Nálunk még mindig nem alakult ki a televízió kultúrája, sőt ezt a szót a televízióval jelzős szerkezetbe tenni egyenesen piha!

A Szomszédok a maga műfajában – teleregény vagy tévésorozat – az első volt, tehát keresztülesett az összes televízós bárányhimlőn és műfaji kanyarón, ami csak kijárt neki. Teleregény volt egy olyan időszakban, amikor fogalmunk sem volt a sorozatok műfaji meghatározásáról, és nem tudtunk sitcomokról, soap-opera-kről, serialokról vagy realitykről. Azt sem tudtuk, hogy mi az a teleregény. Ha az, hogy kéthetenként, csütörtökönként főműsoridőben negyvenöt percet nézünk valamit, aminek a szereplői visszatérően ugyanazok, akkor az a teleregény, oszt jónapot. Mondtuk volna akkor, de abban az időben ennek nem lett volna még semmi értelme. (Ezért is bánom, hogy Horváth Ádám nem engedte a Szomszédok magyarázónak szánt feliratait. Ma már annyi minden mást jelent, mint akkor. Azok meg, akik akkor nem nézték a Szomszédokat, most sem néznék.) De nemcsak a szocializmus utolsó leheletét viselte magán a Szomszédok, hanem mindazt a csillogókék szemű naivitást is, ami a családbarát, népművelői attitűddel megáldott vagy megvert televíziós műsorkészítői hozzállásból következett. A rendező – egy, maximum két csatornára szabott – magára képzelt felelősségét, a forgatókönyvíró társadalmi lelkiismeretét, főként amikor ez a kettő lassanként eggyé is vált. Bár Horváth Ádámon kívül voltak még forgatókönyvírói a Szomszédoknak, az ő nevük nem ragadt rá meghatározóan a sorozatra. Visszaemlékezvén az egykor, valós időben látott részekre, a legmarkánsabb emlékem az örökös meggyőzéses, népnevelői felhang, amellyel a legkülönbözőbb szereplők, de főként Etus (Csűrös Karola) akarta a nézőbe sulykolni az akkor még egy és megkérdőjelezhetetlen igazságot. A Szomszédok egy olyan korban indult, amikor néhány apró társadalmi igazságtalanságra talán lehetett halványan utalni, és egy olyan korba torkollott, amelyben minden társadalmi iránytű megbolondulva pörgött, esélytelenül keresve azt a biztos pontot, ahonnan legalább mutathatna valamit balra vagy jobbra. Ne adj’ Isten, középre. A Szomszédok teleregény lehetett volna az egész rendszerváltás korhű lenyomata, de talán éppen rendezőjének pallérozottsága nem tette lehetővé ezt. A polgári neveltetés, az ízlés és az irodalmi gyerekszoba mindazt értéknek akarta tekinteni, amelyet a televíziót nézők társadalma éppen felrúgni igyekezett, ami persze sikerült is. A Szomszédok tisztességes akart lenni, de egy polarizálódó társadalomban az egyféle igazságával egyre érdektelenebb lett. Vagy korszerűtlenebb. Eljött az a kor, amikor csak úgy igazat mondani, felelősséget vállalni, értéket közvetíteni egysíkú és unalmas dolog lett. Nagyon vártuk a sokféle, sokrétű, többfajta igazság idejének eljövetelét, aztán amikor itt volt, már nem is tetszett olyan nagyon. Arról nem volt szó, hogy egy csomó kellemetlen, ostoba, alulművelt alaknak is lehet igaza, és azt is figyelembe kell venni majd a demokrácia homokozójában. Meglepetés volt. Mondhatnám, hogy hosszú út vezetett idáig, de ha történetesen a rendszerváltozás jelentősen késik vagy elhúzódik, akkor a Szomszédok szereplőinek élete – minden bizonnyal – megfutja a Kossuth rádiós Szabó család karrierjét. Családi veszekedések, munkahelyi stiklik, és bosszantó társadalmi packák – OTP-ben, körzeti orvosnál és a közértben – váltották volna egymást a forgatókönyvben. Csak hát bekavart a rendszerváltás, de a televíziós sorozatért mégis 1999. december 30-ig harcoltak a készítők, csak a gazdasági és politikai helyzet nem tette lehetővé a folytatást. Holott éppen mert a közszolgálat gyártotta, hosszú időn át átvészelt mindenféle hatalmi átrendeződést. A 331. résszel búcsúzott. De nemcsak a sorozat, hanem az a státus is, amit a nézők életében betöltött. Főműsoridőben adták – holott ez a típusú teleregény a televíziózásban fejlettebb országokban a délutáni sávra van szabva. A Szomszédok ráadásul sokáig egyeduralkodó volt a piacon. Ennek (is) vége lett.

Január óta délelőttönként a Szomszédokat újra, elejétől kezdve sugározza a diétára fogott és lélegeztetőgépre kapcsolt m1. Pénz híján kénytelenek könyékig túrni az archívumba, ami nem nagy baj, mert ha úgy van még, ahogyan egykor hagyták, akkor nagyjából negyvenévnyi ismétlésre van esély. Csak a híradókat kell újonnan gyártani. (Kis kitérő, de mégiscsak ide tartozik, hogy szombatonként az m2-n Bors Máté és Láng Vince is látható. Elnézegetvén a Bors epizódjait, érthetetlennek tűnik nekem, miért nem csukták le az egész rendezői és írói gárdát a szocializmus nehezen kivívott eredményeinek folyamatos kiröhögéséért. Bár jobban utánagondolva 1968-ban készült a Bors, Herskó János volt a főrendezője. Herskó mindjárt disszidált, és 1968-nak is meglett a hozadéka. Furcsa, a Bors meg túlélve mindent a mai napig szívmelengetően vicces.)

Miképpen a Borsban, a Láng Vincében, a Szomszédokban is a legnagyobb találmány a színészek szereplése. Ezt a mai magyar sorozat nézői nem tudhatják, mert a kertévé napi gyártású sorozataiban csak elvétve fordul elő színész, és akkor is messze kilóg a sorozatvető celebek közül, vagy eltehetségtelenedve beléjük simul. Az itt-ott még nyomelemekben megtalálható színészek órái is meg vannak számlálva.

Amikor 1987-ben elindult a Szomszédok sorozata, a benne szereplők joggal érezhették, hogy megfogták az Isten lábát. Bár hallatszottak nyafogások, hogy a színházukban nagy tragikus szerepeket játszókat most majd azonosítani fogja a közönség a sorozatban megszokott személyiségével, de olyan igazi, hollywoodi probléma mégsem akadt ebből. Kulka János kiugrási kísérletét lehetett csak nyomon követni, amikor néhány héten át azért kellett aggódnunk, vajon elmegy-e Mágenheim doki jemeni kiküldetésbe vagy sem. Nem ment. A népszerűségen túl a napi betevőhöz is jótékonyan járult hozzá az állandónak mutatkozó bevétel. Naná! Bár a rendszerváltozás utáni időkben a megváltozott finanszírozási viszonyok is rendre megjelentek az egyes epizódokban. A sorozat tele volt bújtatott reklámokkal, és az elszaporodó multik már nem érték be egy asztalon felejtett félig ivott kólásüveggel. Vágási Feri (Nemcsák Károly) minden bizonnyal a kilencvenes évek leghatékonyabb Microsoft reklámját nyomta le, amikor kamerába nézve hibátlanul olvasta föl és élte át a Windows 95 és az internet népszerűsítését.

Most újra nézve a sorozat első epizódjait derül ki például, milyen színészi archetípusként indultak a sorozatszereplők. Vágási Feri egy bőrdzsekis, fülbevalós, cigarettázó, lepattant nyomdász volt, akit tanítónő feleségének orvos szülei igencsak rossz szemmel néztek. A rendszerváltozás későbbi forgatókönyvei afféle „rendesmunkásemberré” egyszerűsítették. Ez a karakteregyszerűsítés amúgy is jellemző az egész sorozatra. Régi színházi szabály, hogy ha kicsi a szereped, egyfélét játssz. Hiába tart a szerep 331 részen át, egy epizódon belül csak néhány perc jut mindenkire. Az apró finomságok csak megzavarnák a nézőket. Ezért van az, hogy azok a színészek-figurák, akik a forgatókönyvírók – vagy a szériára tekintet nélkül arató halál – akaratából megérték 1999. december 30-át, pontosan abban a ritmusban, ugyanolyan intenzitással, ugyanakkora átéléssel, nagyjából ugyanazt mondták, amit 1987-ben, amikor bemutatkoztak. Lenke néni (Komlós Juci) unokáért aggódó, lelkében mélyen sebzett, Taki bácsi (Zenthe Ferenc) könnyed proletár, műbőr autóstáskával, Alma (Fehér Anna) szarkasztikus okos, Ivancsics Ilona (Jutka) aggodalmaskodó nyugtalan, Mágenheim doki (Kulka János) folyamatos szívóágra állított magasan kvalifikált értelmiségi, Juli (Frajt Edit) öszszes státusában vérig sértett, Etus (Csűrös Karola) az igazság biztos tudatában megfellebbezhetetlenül kioktató. A gyereklányból fiatal nővé serdülő Julcsi (Ábel Anita) egy nőneművé érő humanoid. Újranézvén az első részeket és emlékezvén néhány későbbire, úgy vélem, soha, egyetlen életszerű mondat sem hagyta el a száját, erről persze nem ő tehet, ő csak az indignálódott hangsúlyokról. Bár a Szomszédokban szinte mindenki ezzel a tónussal beszélt, olyannyira, hogy ez a számon kérő, sértett, neheztelő, majd kioktató beszédmód azóta bevette magát a kertévék által vetített magyar gyártású sorozatokba is. A Barátok köztben és a Jóban, rosszban-ban is ez a mindent megoldó hangsúly. Majdnem olyan, mint a színészet, csak könnyebb. Úgy látszik, kamera előtt elemileg felháborodni valamennyire mindenki képes.

Persze van is oka az állandósult boszszúságnak. A Szomszédokban szereplő karakterek-figurák nem alakítói az életüknek, hanem elszenvedik, amit az életük, a körülményeik és a forgatókönyvírói szeszély rájuk mér. Ez az elszenvedés pedig igazán remek alkalmakat nyújtott az állandó panaszkodásra, rosszallásra és végül a népnevelő okosságok kamerába mondására. A rendszerváltozásba való belehúzás az első epizódokban elhangzott lapos közhelyeket mindent elsöprő erkölcsi és társadalmi falvédőszövegekké változtatta át. Ezeket aztán mélyen a néző szemébe nézve lehetett elbosszankodni.

Pedig éppen az első epizódból még játékosság, televíziós viccelődés áradt. Jutka édesapja a televíziót nézi, amikor Kudlik Júlia tévébemondó bejelenti, hogy egy új sorozat, egy magyar gyártású teleregény, a Szomszédok sugárzását kezdi el a Magyar Televízió. Jutka apja rendesen véleményezi is az eseményt, és utálkozva kikapcsolja a tévét, amelyikben éppen benne van. Néhány epizóddal később pedig a Taki bácsiéknál tévéző Julcsi bámulja a Szomszédokat. Lehet, hogy kevéssel beérem, de azt hiszem, hogy aki ilyen önreflexiókra képes televíziósként, az nem akarhatja az egész társadalmat kéthetenként, csütörtökönként, öngerjesztő színészekkel, úgy emberileg, mint erkölcsileg taní-tani. Mindegy. Most még csak az első néhány rész ment le, reménykedhetek. Messze még a rendszerváltás. Hátha nem is úgy lesz minden, ahogyan volt.

 

 

Utószó:

Február elejét írtuk, amikor hozzám közelállók szerint az ország egyik utolsó VHS videóját belöktem, hadd vegye fel nekem a majdan elemzendő epizódot. Amikor leültem megnézni, apró jelekből próbáltam rájönni, mennyit is írhatunk. 75 forint a krumpli kilója, jelentős kamatkedvezménnyel és beígért gyerekek születésével felvehető az OTP-hitel, egy milliócska a baráti tervező-mérnöki segítség és topsecret a házibuli, ahol másolt videokazettákat vetítenek újabb és újabb gazdagoknak. Kavarogtak az évszámok a fejemben, amikor megláttam magamat, több mint húsz évvel fiatalabban, anyakönyvezetőként. Kicsit sértetten és indignálódottan mondtam el a pár mondatomat, tökéletesen illeszkedve a Szomszédok légköréhez. Rögtön tudtam: 1988 volt, május, és még nem látszott rajtam a terhesség.

 

 

Szomszédok sorozat, ismétlés 1–331. rész az m1-en, naponta. Rendező Horváth Ádám.

 

Kapcsolódó írások:

Sándor Erzsi: Szerencsétlen játék (Casino 1., 2., 3. Televíziós sorozat, RTL Klub, 2011. február. Rendező Szurdi Miklós.) Rémlik valami hackerekről szóló RTL-es sorozatpróbálkozás, amelyben Hujber Ferencnek kellett...

Sándor Erzsi: Varázslatos dokumentátorok (Varázslatos gladiátorok. Dokumentumfilm, rendező Kabarcz Zsófi, producer Boros Panna, operatőr Somogyvári Gergő. HBO, 2011. június 30.) Áll Keresztes Anna a zsúfolt járdán, és a kezében lévő...

Sándor Erzsi: Szíven szúrt közszolgálat – fikciós elemzés (Szíven szúrt ország, m1, 2009. szeptember 8. Rendező Kálomista Gábor.) Szíven szúrt közszolgálat (fikciós elemzés) A fikciós dokumentumfilm olyan lehet,...

Sándor Erzsi: A lelkiismeret szakácsa Matisa Carlo a bizonyítéka annak, hogy a részvétlenségnél csak egy...

Sándor Erzsi: Irén, a nő (Psota a férfiak hálójában. RTL Klub, XXI. század. Szerkesztő Lázs Sándor. 2010. április 7.) Az RTL Klub XXI. század című műsorának internetes önmeghatározása szerint...

 

 

Cimkék: Horváth Ádám, Sándor Erzsi, TV

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK