A Mozgó Világ internetes változata. 2010 április. Harminchatodik évfolyam, negyedik szám

«Vissza

Ágai Ágnes: A végtelen; Az omnipotens

A végtelen

 

 

A végtelen itt van.

Fogható, tapintható, simítható.

Kényelmes, kellemes, megnyugtató.

Elterül, hullámzik,

mint a mező teli pirosló pipacsokkal.

A végtelen

soha nem szűnik meg.

Van. Állandó. Örök.

Nem fog rajta a mulandóság átka.

Ölel, karol, ringat,

szelíd, mint az újszülött tekintete,

és megértő, mint az Isten,

aki úgy nincs, ahogyan van.

Végtelenül.

 

 

 

Az omnipotens

 

 

Műremekeltem.

Szétszedtem mindent,

ami összerakható.

Feltúrtam a földet,

gejzírt fakasztottam,

zsebrevágtam a hegyeket,

felszippantottam a tengereket.

Tornyot tornyoztam,

felkúsztam rá,

a felhők tetején tetőztem.

Magamra borítottam az eget,

lementem naplementébe,

feljöttem holdtöltekor,

megnéztem,

hol bolyong a Föld.

Nem találtam.

Elnyelte valaki.

Lehet, hogy én.

 

 

Kapcsolódó írások:

Ágai Ágnes: Az indulat dinamikája; Metamorfózis Ágai Ágnes Az indulat dinamikája Ha az indulat megindul,...

Ágai Ágnes: Kép keretben Ágai Ágnes Kép keretben Egy arc. A sötét tónusból...

Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő visszatekint Kiss Judit Ágnes Irgalmasvérnő visszatekint Voltam már elhagyatva, meg...

Rapai Ágnes: Ilma Vronszkaja hátrahagyott versei „Jaj, a hold az ablakon belebben, majd kiszúrja szememet a...

Kiss Judit Ágnes: Kivégzett akác; Tengerészdal; A fájdalom; Halálos villanella Akárhogy menekültem, végig kellett néznem az öreg akác haldoklását. Nappal...

 

 

Cimkék: Ágai Ágnes

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK