Ágai Ágnes: A végtelen; Az omnipotens
A végtelen
A végtelen itt van.
Fogható, tapintható, simítható.
Kényelmes, kellemes, megnyugtató.
Elterül, hullámzik,
mint a mező teli pirosló pipacsokkal.
A végtelen
soha nem szűnik meg.
Van. Állandó. Örök.
Nem fog rajta a mulandóság átka.
Ölel, karol, ringat,
szelíd, mint az újszülött tekintete,
és megértő, mint az Isten,
aki úgy nincs, ahogyan van.
Végtelenül.
Az omnipotens
Műremekeltem.
Szétszedtem mindent,
ami összerakható.
Feltúrtam a földet,
gejzírt fakasztottam,
zsebrevágtam a hegyeket,
felszippantottam a tengereket.
Tornyot tornyoztam,
felkúsztam rá,
a felhők tetején tetőztem.
Magamra borítottam az eget,
lementem naplementébe,
feljöttem holdtöltekor,
megnéztem,
hol bolyong a Föld.
Nem találtam.
Elnyelte valaki.
Lehet, hogy én.
Kapcsolódó írások:
Ágai Ágnes: Az indulat dinamikája; Metamorfózis Ágai Ágnes Az indulat dinamikája Ha az indulat megindul,...
Ágai Ágnes: Kép keretben Ágai Ágnes Kép keretben Egy arc. A sötét tónusból...
Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő visszatekint Kiss Judit Ágnes Irgalmasvérnő visszatekint Voltam már elhagyatva, meg...
Rapai Ágnes: Ilma Vronszkaja hátrahagyott versei „Jaj, a hold az ablakon belebben, majd kiszúrja szememet a...
Kiss Judit Ágnes: Kivégzett akác; Tengerészdal; A fájdalom; Halálos villanella Akárhogy menekültem, végig kellett néznem az öreg akác haldoklását. Nappal...
Cimkék: Ágai Ágnes