A Mozgó Világ internetes változata. 2010 február. Harminchatodik évfolyam, második szám

«Vissza

Várady Szabolcs: Ha Ady Endre írta volna; Fűzfasípon eldalolva (Babits Mihály: Cigány a siralomházban); Hófehérke rímbe szedve; sms az űrbe

 

 

Ha Ady Endre írta volna

 

 

Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.

 

Sorsom ezerszer is elátkoz,

Bús magyar csigasággal ver meg.

És én így szóltam a csigámhoz:

Jöjj ki, bigám lelkem ha gerjed.

 

 

Itt künn sivalgó lánggal égnek

A korhadt szittya csigaházak.

Tejek, vajak, istenülések

A holnap útján bandukálnak.

 

 

Jött egy, jött száz, kitolta szarvát,

Tuszkolta lelkem könnybe, lázba.

Hős túlfelem sebhedtre nyalták,

S én elterültem elcsigázva.

 

Fűzfasípon eldalolva

Babits Mihály: Cigány a siralomházban

Nem ér a vers fagarast se,

ha trombitás, bogaras.

De a könny, ha költő könnye,

fölfelé hull, mint a sas!

 

 

Hajdanában úgy kelt szárnyra

lantomról a zöngemény,

ahogy Isten megteremti

a bogarat, mely kemény.

 

 

Később úgy jött napvilágra,

mint katona trombitál,

mikor künn a csatatéren

a hazáért síkra száll.

De ma már a költemények

úgy folynak, mint könnypatak,

hogyha ihletem hevében

ömlenek vagy omlanak.

 

 

Nem magamér’ potyogatom,

értetek, ti emberek!

Sz’ legtöbbetek csóró, beteg,

búbánatban hempereg.

 

 

 

 

 

Hófehérke rímbe szedve

 

 

Volt egyszer egy Hófehérke,

volt neki egy mostohája,

annak felfortyant a mérge,

mert a tükre nem dicsérte,

sőt, hogy úgy mondjam, fikázta.

 

 

„Mondd csak, tükröm, hallod-e,

ki a legszebb, én, ugye?”

„Magadtól már el ne olvadj:

Hófehérkétől te hol vagy?”

foghegyről így szólt a tükre.

Hú, a nő bevadult tökre,

hivatta a fővadászát

(királynő volt tudnilik):

„Vidd a kölköt, és ne vágj át,

nyírd ki, mire pitymalik!”

 

 

Vitte az, csak vitte, vitte,

majd megszánta: „Na, eredj.”

Ment is Hófehérke, s egy

házra bukkant, s hogy bekukkant,

mit lát: áll ott megterítve

egy kis asztal hét kis székkel,

s mindenből hét, ami még kell.

Evett picit, ivott picit,

összevissza csak egy decit,

s pici ágyba kucorodva

aludt, mint a fán az odva.

 

 

Megjött a hét házigazda,

a hét törpe. „Hinnye, azt a…

Ki evett és ki ivott?

Ki feküdt, és… nini, ott!

Hű, de szép ez! Lakjon itt!

Majd mos, vasal, takarít.”

 

 

Jó – de mégse. Rohamost

tükrét a mostoha most

megint kérdi, faggatja,

Hófehérke agg atyja

míg nincs otthon: „Na ki? Na ki?”

„Hogy a legszebb? Hát az, aki

eddig is, a Hófehérke.”

Majd föl nem robbant dühébe

az a rémes boszorka,

s szedte mérgét csokorba.

„Beöltözök fullajtárnak!

Mindenkit így verek át.”

Ment s fullajtott rajta párat,

egy övvel a derekát.

Beleizzadtak a törpék,

míg életre gyömöszölték.

 

 

„Tükröm, most hát… ugyebár?”

S szólt a tükör: „Na ne már.

A szépséged, nyanya, tréfli,

Hófehérke túlfehérli.”

 

 

„Fésűt akkor, mérgezettet!”

De nem jött be ez se még.

„Majd az alma! Edd, csak edd meg!

Ettől aztán itt a vég!”

 

 

Hat a méreg hatalma.

Hány alma kell, hat alma?

Egy is elég, sőt, a fele!

S Hófehérke hal megfele!

 

 

Halni hal, de szépni szép,

nem csunyul meg semmiképp.

Télbe, nyárba, napba, hóban

virul üvegkoporsóban.

Jön mókus meg őzike,

nézi, hogy jól őrzik-e.

Arra ballag egy királyfi,

előfordul, ő is ember,

odamegy, mivel kiváncsi,

hát a lába gyökeret ver.

Múlik hétfő, kedd, csütörtök,

végül könyörgőre fogja:

„Szánjatok meg, drága törpök!

Szívem láthatása foglya.”

 

 

Viszik is már a koporsót,

de megbotlik egy vivője.

No, ez remek alkalom vót,

hogy torka mintegy kilője

a mérgezett falat almát.

Semmi akadálya végre,

hogy megtartsák Hófehérke

s a királyfi lakodalmát.

 

 

Özönlött oda a násznép,

szomszéd királyok, királynék.

És volt olyan ostoba,

hogy eljött, a mostoha.

Megpillantva az arát,

hogy hát ez a Hófehérke,

akkorára nőtt a mérge,

mint az Ararát.

Csak dadogni bírt: „Te… te… tte…”

És a méreg szétvetette.

 

 

 

 

 

sms az űrbe

 

 

Amikor ezt olvassátok,

én már esem, esem,

lelkem pora száll az űrben,

mint az sms-em.

Félúton majd szembejöttök,

űri magyarok,

jobb az űrben, mint a zűrben,

ezen agyalok.

 

Kapcsolódó írások:

Lator László: Időjárásjelentés-átiratok – Arany János: Zúg itt is, amott is; Ady Endre: Van forróságban Árnyékszékük; Babits Mihály: Hidegfront; Weöres Sándor: Sarkköri front Hahó, már kel a?Nap, a Szent Nap. Virradton átok-Ég borongott....

Várady Szabolcs: A fiatalság terepe Várady Szabolcs: A fiatalság terepe Tizennyolcadik éve vagyok versszerkesztő,...

Várady Szabolcs: Egy szék a Duna mellett Várady Szabolcs Egy szék a Duna mellett Amikor azt...

Molnár Gál Péter: Az is bolond, aki… (Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői vagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban – Egy nemzeti nemes játék 2 részben (Debrecen, 1793 – Kőszeg, 2007). Díszlet Horesnyi Balázs és Sebő Rózsa. Jelmez Cselényi Nóra. Zene Sebő Ferenc. Dramaturg Hamvai Kornél és Lőkös Ildikó. Rendezte Jordán Tamás. Szereplők Fekete Ernő, Marton Róbert, Spindler Béla, Sipos Vera, Botos Éva, Epres Attila, Bodrogi Gyula, Hollósi Frigyes, Mészáros Tamás, Újvári Zoltán, Horváth Ákos, Bezerédi Zoltán, Noszek Kata, Bakos Márton. Bemutató: Kőszegi Várjátékok, 2007. július 13., Városmajori Szabadtéri Színpad, július 24. Karnyóné. Opera két felvonásban. Zene Vajda János. Szöveg Csokonai Vitéz Mihály-Várady Szabolcs. Magyar nyelvű feliratok Karczag Márton. Díszlet Khell Zsolt. Jelmez Szakács Györgyi. Rendező Ascher Tamás. Karmester Selmeczi György. Szereplők Bátori Éva, Nyári Zoltán, Derecskei Zsolt, Herczenik Anna, Kovács István, Sárkány Kázmér, Váradi Zita, Mikó István, Wierdl Eszter, Megyesi Zoltán. Bemutató: Magyar Állami Operaház, 2007. május 4. ) Molnár Gál Péter Az is bolond, aki… Csak óvatosan,...

Molnár Gál Péter: Férfigúnyoló (Playground Katona József Színház, 2007. szeptember 23. Díszlet Khell Zsolt. Jelmez Berzsenyi Krisztina. Zene Yonderboi. Rendező-koreográfus Bozsik Yvette. Szereplők Barnák László, Elek Ferenc, Fülöp Tímea, Góbi Rita, Gombai Szabolcs, Hajduk Károly, Keresztes Tamás, Lisztóczki Hajnalka, Nagy Ervin, Pálmai Anna, Rezes Judit, Samantha Kettle, Vati Tamás, Vislóczki Szabolcs. ) Molnár Gál Péter Férfigúnyoló Körmöcbányán már 1505-ben lejegyeztek vénasszonycsúfoló...

 

 

Cimkék: Szósz, Várady Szab

 

 

 

 

© Mozgó Világ 2010 | Tervezte a PEJK