Magánynapló

(A garzon)

Tévelyegsz félig összerakott

IKEA-bútoraim keskeny ösvényein,

mint a Hermina úton a járda szegélyét

még csak tanulgató vakok.

Elmentél. Biciklizek,

a platánok alatt

hiányodat süvíti a menetszél.

Visszafelé nagy buta uszály

úszik el a Margit híd alatt.

Menedéket ad az Akali borozó.

Lerakódik bennem a csend,

pedig a tévéből,

az internetről folyton

ordít ellene valami,

szokom, mint forraló

falán a vízkövet.

Bontottak a kőművesek,

száll, leülepszik a por,

porszívózok és törölgetek,

eltüntetem, mivé leszek.

A lichthofból bemásztak a svábbogarak,

szellemirtónak öltöztek a féregtelenítők,

a szobában szanaszét rovartetemek.

Begubózom a takaróba, aztán, éjjeli lepke,

repülnék álom rajzolta fénykörödbe -

lehúz az alkohol.

(Óda a társkereső „negyvenesekhez")

Komoly kapcsolatra vágysz,

de nem kell a hűség,

a pasi legyen egy ász, akit a

karrierjén meg a teniszütője

feszes húrozásán kívül semmi más -

unottan megdug, és porig aláz.

Csalódott barátnőddel lelki

sebeiteket nyalogatjátok,

„hapsi, pfuj", sikkant a száj,

a fürge ujjak között,

zizegnek kezes segédeszközök.

Kormos a konyhád, üres a tálad,

hideg az ágyad, ősz öledben az öreg

Ördög se őröl, itt és majd odaát,

rémálmodban ölelget

sárga fogú, véres szemű csődör.

(Túlélőgyakorlat)

Felújítják a házat,

az idő vésett malter:

pereg, a zene alternatív,

boltív falán árnyékból

terül a délután, este

talán...