A Mozgó Világ internetes változata

Váradi Júlia

Vannak sikertörténetek, legalábbis reményt keltőek. Még korántsem biztos, hogy a jónak látszó kezdeményezések és az arra alkalmasnak ítélt befogadó területek között az együttműködés valóban gyümölcsöző lesz, hiszen Magyarország szomorú példákkal szolgálhat, hogy a legjobb ötleteket sem mindig sikerül problémamentesen kivitelezni. Most mégis úgy tűnik, jelentős lépések történtek, hogy egymásra találjanak a különböző pénzforrások, amelyek segítségével a városfejlesztés legszélesebben értelmezett szempontjai az Európai Unió országaiban megvalósulhatnak. Az Európai Bizottság hosszú viták után végre olyan szabályozást alkotott, amely lehetővé teszi, hogy jelentős magánforrásokkal egészülhessenek ki az állami támogatások. Ennek megpecsételése volt részben a 2006-ban elfogadott Jessica program, valamint a 2007. május 24-25-én a tagállamok által aláírt Lipcsei Charta. Beszélgetőtársaim a Lipcsei Charta előkészítő folyamatában részt vevő magyar szakértő, Tétényi Tamás és az első nemzeti fejlesztési terv kidolgozásában irányító szerepet vállaló Habuda Judit közgazdász, aki részt vett a Jessica program 2007-2013-as periódusának előkészítésében is.

- Mi a különbség az eddigi helyzethez képest?

Tétényi Tamás Az integrált megközelítés a magyar városfejlesztési szakmában nem volt újdonság, nálunk évek óta létezett az a lehetőség, hogy a sokféle szempont és a többféle pénzforrás együttesen garantálja a működésképességet. Valami miatt azonban az Európai Unió fejlesztéspolitikájában ez nem volt természetes.

- Létezik tehát egy olyan terület, amelyen Magyarország előrébb tartott a többieknél?

Tétényi Magyarországon nagyon fejlett városfejlesztési és várostervezési gyakorlat működött. A több mint ötven évvel ezelőtt létrehozott Városépítési Tervező Iroda mellett, a nem sokkal később alakult Budapesti Városrendezési Tervező Intézet vagy a Studio Metropolitana és még néhány hasonló intézmény keretein belül. Hogy példával is bizonyítsam, milyen színvonalról beszélek, ilyen volt a ferencvárosi felújítás, amely a rendszerváltás idején indult el, amikor még egyáltalán nem volt természetes, hogy lerobbant városi területek felújításából egy nagyon rossz költségvetési helyzetben lévő országban még akár pénzt is sikerüljön csinálni. A Ferencváros esetében pedig ez látványosan megtörtént.

- Úgy rémlik, hogy már a rendszerváltás előtt is voltak kezdeményei az ilyen típusú városfejlesztési elképzeléseknek. Emlékeim szerint maga a ferencvárosi koncepció is a nyolcvanas években kezdett testet ölteni. Vagyis lehet-e azt mondani, hogy Magyarországon ez az integráló gondolkodás elég hosszú múltra tekinthetett vissza, mielőtt az unió mostani döntése megszületett?

Tétényi Természetesen a majd egy évszázaddal ezelőtt létrehozott akkori Közmunkatanács elvrendszere, majd annak utódpróbálkozásai a második világháborút követően hasonló alapgondolatra épültek. Olyan városi fejlesztésről van szó, amely által az ingatlanok értéknövelésével, a közművesítéssel, a környezet rendezésével, a lakóterek felújításával a terület felértékelődik, ami természetszerűleg hosszú távon óriási előnyt jelenthet a tulajdonosok, ez esetben az önkormányzatok számára. A tudatos városmegújítás, az önkormányzat és a befektetők együttműködése számos nemzetközi sikert hozott. Ami pedig talán még ennél is fontosabb, hogy például a Ferencváros esetében a kerület arculata teljesen átalakult, megítélése és élhetősége nagyságrendekkel javult az elmúlt másfél évtizedben. Ugyanakkor ennek a konstrukciónak vannak olyan hátulütői is, hogy az értéknövekedés tartalmazza ugyan a beruházás költségeit, de a létrejött új típusú tulajdonegység nem mindig annak a kezében marad, aki megcsinálta a fejlesztést. Így hát a pénzügyi megtérülés nem mindig annak a számlájára kerül, aki beruházott. A ferencvárosi program egyébként még nem zárult le, sok tapasztalatot talán majd később is be lehet építeni az új folyamatokba.

- Az eddigiekhez képest mennyiben jelent új lehetőségeket az az új európai uniós program, amely Jessica néven híresült el?

Tétényi A Jessica kezdeményezés egy korábban is létező integrált finanszírozási fejlesztés EU által konkrétan megfogalmazott új formája. Erre a pontosításra azért volt szükség, mert vannak támogatott fejlesztések és vannak piaci alapon megtérülő fejlesztések. A kettő között mindeddig igen éles volt a határ. Hiszen egy-egy ilyen - esetünkben városfejlesztési - projekthez a beruházók vagy támogatást szereztek, vagy hiteleket. A kettő egymás mellett nem létezhetett. A szóban forgó program épp azt a célt szolgálja, hogy azon a széles szürke zónán, amely révén a fejlesztések társadalmi szinten megtérülnek ugyan, de az anyagi megtérülésük nem elegendő a finanszírozásukhoz, mégis meg lehessen találni az ésszerű pénzügyi konstrukciót. A Jessica program tehát azt rögzíti, hogyan tud az állami támogatás és a tőkepiaci megtérülő beruházás olyan módon együttműködni, hogy nagy volumenű, értékes városfejlesztési projektek jöhessenek létre.

- Mi a különbség az utóbbi időben oly gyakran emlegetett és alkalmazott PPP fejlesztési struktúra és a Jessica program között?

Tétényi Ez egy válfaja a PPP formának, amely a Private Public Partnership rövidítése, és amelynek konkrét szabályai vannak. Természetesen a kettő szorosan összefügg. Hogy ismét példát említsek, az angliai tájsebek begyógyítása, amely a korábbi bányák bezárása vagy egyéb régebbi tájromboló akciók során kialakult helyzeteket kíván orvosolni, csakis PPP konstrukcióval vihető végbe. Ennek az a lényege, hogy pénzügyileg megtérülő, de társadalmilag is hasznosítható projektek jöhessenek létre. A Jessica kezdeményezés egyértelmű résztvevőkre koncentráló konkrét keret, amelyet az Európai Unió az Európai Beruházási Bankkal és a CEB-bel, az Európa Tanács párizsi székhelyű kis bankocskájával és még néhány más együttműködő országgal közösen kíván kialakítani. A bevonandó magántőke-részt tehát meghatározott magánbefektetők konkrét projektekre biztosítják.

- A Jessica programot a szakértők kitörő örömmel fogadták. Minek volt ez köszönhető?

Habuda Judit Azért örültünk olyan nagyon, mert bár mindig is volt igény arra, hogy az EU és más állami támogatások mellé magánfinanszírozás is kerülhessen, erről mindeddig csak beszéltek. A valóságos formáját nem sikerült kidolgozni. Most végre létrejött egy olyan konkrét városfejlesztési konstrukció, amely által nemhogy megkétszerezhetők, de akár öt-hatszorosára is növelhetők az állam által nyújtott alapforrások. Az a nagynak tűnő összeg, amelyet 2007-től az EU Magyarország számára folyósít, csak néhány tucatnyi nagyprojektre lenne elegendő. Tudjuk például, milyen költséges az autópálya-építés, ez máris jelentős részét vinné el a befolyó összegnek. Most végre sikerült kidolgozni a szabályozást, hogy hogyan vonható be a magánfinanszírozás, amellyel további állami nagy projektek is beindíthatóak.

- Eddig mi volt az akadálya?

Habuda Az EU-ban a pénzügyileg jól megtérülő magánbefektetésekhez állami vagy EU-pénzt nem lehet adni, mégpedig arra az alapelvre hivatkozással, hogy a piac működésébe az államnak nem szabad beavatkoznia. Az államnak kizárólag olyan esetben szabad fellépnie a piac szabályaival szemben, ha valami miatt ez a piaci működés látványosan torzul. Például az olyan környezetvédelmi vagy tájvédelmi beavatkozások esetében, amelyek a piac szereplői számára semmiképpen sem tudnak megtérülni. Miközben az ország vagy netán még a szomszéd országok is hosszú távon profitálni tudnak belőle. Mondjuk egy folyószennyezés megállítása vagy az imént említett tájsebek befoltozása érdekében az államnak közbe kell avatkoznia. Ugyanakkor egy profitábilis ipari üzemet az állam az adófizetők pénzéből természetszerűleg nem támogathat. EU-s pénzekből ugyancsak nem adható ki egyetlen cent sem az ilyen projektek támogatására. De a kettő határán számtalan dolog található, s erre született most meg ez a szabályozás.

- A könnyebb megértés kedvéért lehet-e példát hozni a kultúra területéről? Ugye, parázs viták zajlanak a színház- és zenefinanszírozás ügyéről. Az egyértelműnek látszik, hogy a nagy tömegeket vonzó, populáris musicalekhez az államnak nem kellene támogatást adnia, hiszen ezek az előadások bőven megtermelik a saját költségeiket. Miközben ha egy komolyzenei vagy prózai mű előadásához a költségvetés nem járulna hozzá, a társadalom kulturáltsági színvonala óriásit süllyedne. A kettő közötti zónát nevezi a szakma „szürke zónának"?

Habuda Pontosan erről van szó. Hiszen a kulturáltsági szint és a jó minőségű művészeti projektek a következő generációk számára is építő hatásúak lehetnek. Ez pedig össztársadalmi szempont. Ezért az államnak érdemes most befektetnie ebbe a hosszú távú megtérülésbe. A Jessica program végre szabályozza az ilyenfajta állami és privát együttműködés kereteit.

- Jól tudom-e, hogy bár megszületett a Jessica alapvető szabályozási konstrukciója, a kidolgozottsági foka mégsem végleges? Ha így van, miért?

Habuda Borzasztó nehéz helyzetben van az Európai Bizottság azóta, hogy a tagállamok létszáma ennyire megnőtt. A különböző országok fejlettsége ugyanis rendkívüli módon eltér egymástól, így a különböző piacok között is nagy a különbség. Egy ilyen konkrét programot konkrét helyzetekre kell alkalmazni. Ez sok időt igényel...

Tétényi A Jessica program mellett létezik néhány olyan konkrétan alkalmazható finanszírozási szerkezet, amelyek segítségével például a városfejlesztési kérdések a korábbinál könnyebben megoldhatóak. Ez pedig az Európai Unió tagállamai számára létkérdés. Hiszen Európában az emberek 75 százaléka városban él, a gazdasági, kulturális és egyéb fontos tevékenységek a városokban összpontosulnak. Tehát a városok a fejlődés gócai. Ez nem azt jelenti, hogy a vidéknél fontosabbak a városok, hanem hogy egy ország fejlesztésének oszlopait a városok jelentik. A városok közti, valamint a városok és a vidék közti hálózatos együttműködés elkerülhetetlen. Ehhez pedig mindenképpen szükség van az említett közös finanszírozásra. Csak zárójelben említem, hogy ez a policentrikusnak nevezett városfejlesztés Európában szinte mindenütt honossá vált, ellentétben a magyarországi városfejlesztési koncepcióval. Nálunk a települési hierarchiából indul ki a várospolitika.

- Akkor én is csak zárójelben kérdezem, hogy az európai finanszírozás új helyzetében meddig lesz tartható ez az - ön szerint - elavult magyar városkoncepció?

Tétényi EU-s támogatást csak azokhoz a városokkal kapcsolatos irányzatokhoz lehet szerezni, amelyek alapján a különböző típusú városfunkciókat megosztják. A kapcsolatok értelmes szövedéke biztosítja ugyanis, hogy a befektetett támogatási összeg megtérüljön. Amíg egy országban a regionális szerkezet a központ és periféria ellentétére épül, addig nem számíthat uniós támogatásra. Így hát előbb-utóbb mi is kénytelenek leszünk ehhez a strukturális elvhez alkalmazkodni.

- Konkrétan mire számíthatunk tehát a mostani új szabályozási rendszerek segítségével kialakuló helyzetben?

Habuda Nem könnyű magánbefektetőt találni a szürke zónában lévő projektekre, kivéve azt a helyzetet, amikor állami támogatással bizonyos megtérülési garancia is biztosítható. Az egészségügy kiválóan leképezi ezt a problémát. Hiszen miért akarna akármelyik tőkés magánbefektető egy kórházat megvenni vagy beszállni annak átalakításába, ha az a kórház adósságot halmozott fel, ha a berendezései elavultak, ha az épület használhatatlan stb. Ha nincs olyan alapfeltétel, amely a befektetés megtérülésére minimális garanciát adna - valamilyen állami garanciáról beszélek -, soha nem lesz jelentkező. Az államnak ugyanakkor rendkívül nagy szüksége van ezekre a magánbefektetőkre a reformok végrehajtásához. Nincs más választás, együtt kell működni.

- Vannak-e konkrét kezdeményezések a Jessica projektek beindítására?

Habuda Egyelőre csak előkészületek vannak, hiszen a szabályozás véglegesítése még beletelik egy kis időbe. De azért vannak már jól kirajzolódó izgalmas projektek, amelyek túl vannak az ötletezés fázisán. Ilyen példa a panellakások felújítása. Erre a célra a Jessica program ragyogóan alkalmazható. Az nem kétséges, hogy kormányzati prioritásról van szó. Annyi pénzzel azonban az állami költségvetés nem rendelkezik, amennyi a magyarországi panelrendszer felújításához, átalakításához, használhatóvá tételéhez szükséges lenne. A magántőkének itt nagyon nagy lehetne a szerepe, hiszen az EU a lakásfelújításokat korlátozottan támogatja, bár a magyarok évek óta erősen lobbiznak érte.

- Jól emlékszem, hogy Gyurcsány Ferenc a brit elnökség idején Tony Blairrel erről a konkrét kérdésről is tárgyalt?

Habuda Pontosan így van, és az ügy azóta némileg pozitív fordulatot vett. Úgyhogy minél komplexebb, lakásfelújítással összekapcsolható programokra koncentrálunk, annál nagyobb az esély rá, hogy sikerül a lehető legszélesebb körű támogatást megszerezni a panelprogramhoz.

Hogy még mi minden tartozhat a Jessica program által érintett körbe, arra épp most születnek ötletek, sőt magam is tapasztaltam, hogy a beérkező ötleteket épp mostanában gyűjtik és szelektálják. Budapesten például az Erkel Színház, az MSZP-székház és a Köztársaság téren lévő más épületek közös nagy kulturális központtá alakítása nagyon jól illeszkedne az úgynevezett szürke zónás projektek fogalomköréhez. De ilyen példa a Kis- és Nagykörút mentén tervezett városrehabilitáció is, amely tervekhez a közös állami és magánbefektetést létrehozó szerkezet ugyancsak jó alapot nyújthat.

- A közelmúltból van egy rossz példa. A Művészetek Palotája PPP konstrukciós történetére gondolok. A Trigránit annak idején megfinanszírozta az épületet, így létrejöhetett ugyan Magyarország legimpozánsabb kulturális központja - még ha sokan vitatják is a formáját és funkcióját -, csakhogy ezzel a magyar költségvetés jó harminc évre elkötelezte magát. Vagyis a kultúrára szánt összeg hosszú ideig évente igen tetemes összeggel rövidül, amivel a befektetőnek tartozik a magyar állam. Elkerülhető lehet az ilyesmi a jövőben?

Tétényi A mostani városfejlesztési szabályzás a magántőke és az állam együttműködését nem egy-egy konkrét projekten keresztül valósítja meg, hanem egy nagyobb területen létrejövő sokféle, egymással összefüggő fejlesztés formájában. Az említett esetben az állam és egy nagy magántőkés közös döntéséről volt szó, amelyben az állam nem tőkével szállt be, hanem egy nem piaci értékesítésű, hosszú távon visszafinanszírozandó apportról. Ebben a történetben semmiképpen sem a piaci racionalitás dominált, nem a komplex piaci haszonra célzó megállapodás jött létre annak idején, sokkal inkább a politikai elszánás játszott szerepet. A most taglalt programok esetében ilyesmire nemigen lenne lehetőség, most a piaci szempontok mind az állam, mind a befektető számára elsődlegesek kell hogy legyenek.

Habuda Ahhoz, hogy az említett új lehetőségek meghozzák a várt eredményeket, a pénz felhasználását tartalommal is meg kell tölteni. Városfejlesztési stratégiákat kell letenni az asztalra. Ez ösztönzőleg hathat azokra a városokra vagy budapesti kerületekre, amelyeknek még nincs komplex vagy esetleg egy adott területre részletesen kidolgozott, kifinomult stratégiájuk. Ha ezek megszületnek, akkor lehet megpályázni a szükséges pénzösszeget, és akkor van esély a megvalósíthatóságra.