←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Murányi Zita

Zsákbamacska

„Lám, elődbe adtam ma néked
Az életet és a jót: a halált és a gonoszt."
Mózes V. könyve 11,26-28.
 
„A vidámparkba" - fogta magát apa, azzal nekiindult,
aztán minden büfében lehúzott egy átkozott sört,
míg a fekete zsákbamacskákat gyűjtögettem.
„Felejtsd el, úgyse nyersz semmit" - a jóslat megcsúfolásaként
néha becsúszott egy-két felesleges kacat,
a műanyag halomban gyűlt az üres üvegekkel.
Hogy szakadt nejlonzacskónk megtelt, boldogan szedte
a lábát hazafele, mögötte, alig lemaradva,
apró léptekkel iparkodtam,
mintha legalábbis én cipeltem volna a terhet
- tudtam, anyu se lesz kibékülve, hogy
elherdáltuk az egész vagyont.
„Várj meg itt a sarkon!" - hadarta,
és már futott is a szatyrunkkal,
majd csilingelő aprópénzt szórt bele markomba.
„Az üvegekből" - suttogta, nemcsak magam,
ő is megkönnyebbülhetett.
„Azt a napszemüveget meg - a legbecsesebb darabot
tartva kezében, finoman rándított a vállán -
találtad, azt mondjuk legföljebb."
 
 

Változás

a szökőkút peremén ül, az arca árulja el, siet,
a buszt lesné, de a busz nem jön,
ahogy a nyolcvanas évek sem...
(anyu trapézban volt kamasz
és a hetvenes években).
ezt a nadrágot viselte akkor is, amikor engem várt,
tél volt, kemény, a szökőkutat le kellett takarják
„valami ócska vasdarabbal" - nem is a fényképet,
a fiatalságát színezi,
ha tudná, a rozsdás vízköpő
úgy is maradt, befedve.
régóta nem fordult meg arra, azóta
„a dugók miatt" egyébként is
villamossal jár,
a rongyos ruhaneműtől, „annyira kitérdesedett",
csak tavaly nyáron búcsúzott el
(előtte nem volt szíve).
- öregszünk, tudni szeretnénk, mire.

Darázscsapda

„Hallgasd, fiam, a te atyádnak
erkölcsi tanítását..."
Bölcs Salamon példabeszédei
 
a borosüveg aljára
néhány csepp mézet csepegtetett -
így készült a darázscsapda -,
majd a mérges butéliát vastag zsineggel kötözte
a kacsokkal erezett tőkére,
„meglásd, eszükbe se jut a fürtöket kóstolgatni" -
magyarázta.
futólépésben kellett kövessem,
vigyázva, le ne tiporjam a veteményest,
akkor megnézhettem volna magam...
míg nem figyelt oda,
az édes gyümölcsből lopva
egy-egy szemet bekaptam.
„na és velük mi lesz?" -
kíváncsiskodtam ijedten a zümmögéstől,
az üveg szájánál rajzottak a bogarak.
„megfulladnak" - halvány, máskülönben
magabiztos mosollyal mondta az öreg,
majd megsimította a fejem.
„legközelebb - a kijelentést
már nem kísérte mozdulat -,
remélem, te se dézsmálod azt a szőlőt!".
 
 
 
 
© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk