←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Aletta Vid

Szigeten

Kawk Young Hun* szerint a boldogság a cél,
ebben megegyeztünk, s a többi? hossz passz.
Túlzás azt mondani, hogy nőtt a dél,
inkább... fejünk felett taposta mindazt,
 
mit más esetben bővebben leírnék,
a júniussal elkevert eget.
Kövér virágok, hársfa lombja, víz, kék...
Én olvasni akartam. Ő, lehet,
 
a sorsszerűt szerette volna ismét
működni látni.
 
Mért ült le mellém? hogy merte? mért merte?
Az ő nyugalma az enyémet nyelte.
A fáról bogár hullott ránk, és szedtük,
ő énrólam, én róla, és ha együtt
foglaltuk el a padot - mégis egyre
világosabban látszott, hogy kikezdte
keresztényi hitét az összes múltam,
mihez alig, vagy épp szőrmentén nyúltam.
 
Hadarásomból látta meg, hogy baj van,
s miképp egy vágott, fél narancs leve,
mellyel nem kerül több a csé pohárba,
mit ő tudott, s mit én tudtam, elcsorgott
az immane a transzcendenchiába.
 

Alkalom

háromkanálnyi teafű
negyedik a kannának
már a „test"-et is átírom
átolvasom „teá"-nak
gyorsan villannak egybe és
konyháig meg sem állnak
az Aroma az Íz s elűz-
ve balra biccent bánat
majd lassan kortyolj meg-megállj
kínálj a vendégpárnak
tenyerünk közt a hold a tó
egészen tiszta párlat
© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk