←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Kösöntyűk

A' te köldököd mint a szép kerekded tsésze, melly soha nem szűkölködik nedvesség nélkül; a' te hasad mint a liliomokkal megkerített gabonaasztag.
(Énekek éneke, 7.2.)
 
Művészetről író ember vagy kínjában fordul szépirodalmi idézethez, vagy azért, mert az értelmezendő tárgy előhívja a szöveget, méghozzá nem is a könyvespolcról, hanem az emlékezet mélyebb rétegeiből. Ezen az alapon akár ide másolhatnánk az egész Énekek énekét, hogy Nyári Zsolt anatómiai szertárát - egyik oldaláról - megközelítsük. Persze nem arról van szó, hogy az „oldalak" egymástól elkülönülnének, hogy az interpretációnak létezhetne két külön, didaktikus menete. A dolog úgy áll, hogy a műben lakozó szenzuális, érzéki potenciál nem választható el a narratívától, a - mondjuk így - historikus potenciáltól. Ezek a kövek nemcsak az agyalapi mirigyre hatnak, nemcsak érintésre ingerelnek, hanem történetek tanúi is. Személyes és mitologikus elbeszéléseké, miközben keresik helyüket és kapcsolódási pontjaikat az egyetemes művészettörténet nagy históriájában. Egyedi és általános, konkrét és elvont pólusai között ingáznak a tárgyak, melyek ráadásul hol a természettudományos szemléltető modell objektivitásával, hol a kultusztárgy emelkedettségével viselkednek. Beszélnek valamiről, két külön, látszólag össze nem illő nyelven, ahogy az elragadtatott József Attila készíti biologikus leltárát az Ódában. A poézis egyik lehetséges receptje volna eszerint az analitikus megfigyelés és az irracionális csodálat megfelelő arányú kevercse?
Nyári Zsolt tiszta, geometrikus formákba (körbe, gömbbe, négyzetbe, hasábba) építi be, vagy inkább azokból bontja ki az organikus, érzéki zárványokat, mint valamely fosszíliákat. Ezek a leletek azután úgy (is) működhetnek, mint a magánájtatosságra szolgáló kisded oltárok. Erósz oltárai, anatómiai preparátumok képében. Nyári Zsolt preparátumai azonban - a formák többértelműségének köszönhetően - nem hatnak töredéknek. A felnagyított testtájak érzékelhetők volnának akár kicsinyített geomorfológiai képletekként, ha nem lennének nyilvánvalók a kiemelés szempontjai. A tenyér belsejének és a vénuszdomb környékének lankás formái között a plasztikai érték tekintetében ugyanis aligha van különbség. A nemi hovatartozás, ha úgy tetszik, a szexus szempontjából azonban az egyik közömbös, a másik specifikus. Igaz, hogy a tenyér, még inkább az ujjbegy, főleg egy szobrász számára „a vágy titokzatos tárgya" (vö. Pügmalión és Buńuel) megtapasztalásának legkézenfekvőbb eszköze. Taktilis tükör. A hüvelyk ujjlenyomat-mintázata így lesz az érzékelés metaforája s egyben abszolút hiteles önarckép. Felnagyítva több mint két négyzetméteres labirintus. Nyári pozíciómeghatározása ezzel a nárcisztikus gesztussal nem merül ki. Az emblémává emelt női formák akkor is egy férfi tekintetére vezethetők vissza, ha tudjuk, hogy jóval többről van szó. A köldök egyszerre bonyolult és egyszerű kalligráfiája Omphaloszt idézi, a föld, a világmindenség köldökét, ami a Mediterráneum legtöbb ókori kultúrájának eredetmítoszában megtalálható. A női öl, az emlő, a köldök formái a nemzés, születés, teremtés metaforikus rendszerébe épülnek be. A megátalkodott realista Courbet sem véletlenül adta egyik legszebb - női altestet premier plánban ábrázoló - festményének „A világ eredete" címet. Így kerül a csizma az asztalra, s hogy keretesek legyünk, a női fenék az Ószövetségbe.
„A' te tomporodnak kerületei ollyanok, mint a mesterember kezétől tsináltatott kösöntyűk" - mondja a tökéletességet mindenben nagyra tartó Salamon.
Várkonyi György [KÉP HIÁNY!] 12 ff
[KÉP HIÁNY!] 3 ff

[KÉP HIÁNY!] 18 ff Nyári Zsolt szobrai

[KÉP HIÁNY!] 23 ff [KÉP HIÁNY!] 13 ff [KÉP HIÁNY!] 20 ff [KÉP HIÁNY!] 11 ff [KÉP HIÁNY!] 22 ff [KÉP HIÁNY!] 19 ff [KÉP HIÁNY!] Cirkogejzir hird
© Mozgó Világ 2006 | Tervezte a pejk