←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Tandori Dezső

„Isten óvjon mindenkitől..."

(És majdnem mindentől is)
 
Babits, el fog jönni órád megint hamar, ha
nem is úgy, csak a viccek beszorulnak
medvebolt s házi kártyabajnokság közé,
mikor pedig már a Eurosport is pókert közvetít,
piha. Nem hiszem, gépfegyverzaj, bár a nagyobb
hatalmak: majdnem mindegyik maradt, ami volt, nem, de
van-e hivatottsága embernek, hogy bárki mással
együtt éljen, mást megítéljen, elég csak
a világirodalmat nézni, mely változásokon
esnek át szerelmes nők (főleg), vagy férfiak,
imént még kiszolgáltatottak, ők, lesnék az esély
kegyét (ezt férfiak inkább), aztán a maguk kis
irodája konyháján zsarnokok, mind azokkal, kiket
a sejtett hatalmacska - övék! övék - okán lenéznek.
Nem, minap én könyvet hányat már vettem elő, hogy
olvasat legyen - a jégen összezúztam négy hete
fél karom, fél karral gyötrelem a gépelés -, csak
Babits versét olvastam el mégis, már alkonyórán,
hogy a Nap nem emlékszik a csillagokra. Emlékszem is,
nem is, nem is vagyok Nap. Szívesen teszek kedvre, ha
kicsit is lehet, de a találkozást már sehogy sem kívánom,
munkáimnak rendjét-sorát igyekszem csak (elérni? mire
törekednék?)...és csonka mondás marad minden vágy emléke,
úgynevezett szerelem (a tegnapi napilapnál avíttabb),
ló, utazás, múzeum, még a séta valami, de helyette, ha
vásárolnom épp nem kell semmit, vagy megsérültem,
inkább otthon vagyok, kutyámmal, az olasz adón ismételt
Rex felügyelővel, s mit bánom magam is, hogy mit is bánok, mit
IGEN (S NEM).
 
© Mozgó Világ 2006 | Tervezte a pejk