←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

„Nem tudjuk átugrani az árnyékunkat"

Demszky Gáborral beszélget Váradi Júlia
a főváros tereiről és a Főváros mozgásteréről

- Kérem, definiálja minél szélesebb értelemben, hogy az ön számára mi a tér, a városi tér.

- Számomra a városi tér fogalmába minden beletartozik, ami a lakásunkon kívül esik, és ahol a városi élet különböző funkciói zajlanak. Térnek vélem a bérházak belső udvarait, a sétálóutcákat, a parkokat, a tömegközlekedési végállomásokat, a metrómegállók előtti tereket. Minden olyan tér idetartozik, amely arra való, hogy ott a városlakók jól érezhessék magukat. Sajnos egyre több a mesterségesen létrehozott tér, amelyek többsége csak imitációja annak, amire az ember valóban vágyik. Ilyenek a sokasodó bevásárlóközpontok zárt műterei, amelyeknek mesterséges a világítása, ahol minden épített, és ahol a természettel való közvetlen találkozás eleve ki van zárva. Ugyanakkor rendszerint tiszták, funkcionálisak, nincsen bennük huzat, nem zavar a közlekedés zaja, tehát a sterilitás jellemzi őket, s persze leginkább arra valók, hogy az ott megfordulók minél nagyobb kedvet kapjanak a vásárlásra, a fogyasztásra. Ezek a terek alapvetően különböznek az építészeti tervek alapján megalkotott szabadtéri helyektől, amelyek a klasszikus térfunkció kielégítésére szolgálnak, és közük sincs a kereskedelem elvárásaihoz.

- Ha most egy percre ki tudna lépni a főpolgármesteri szerepéből, és magánemberként próbálná meghatározni a jó tér kritériumait, melyek lennének azok?

- Nem tudok igazán elvonatkoztatni attól, ami vagyok. Nehezemre esne úgy gondolkodni, hogy minden felelősséget elhárítsak magamtól, miközben jól tudom, mennyi a felelősségem mindenért, ami Budapestet érinti. De mint értelmiségi természetesen el tudom mondani, milyen az a városi tér, amelyet tökéletesnek vagy kitűnőnek érzek. A középkorban épített terek például irányadó térélményt jelentenek, ezek máig mintát adnak az építészeti gondolkodásnak. Érdekes, hogy a késő reneszánsz utópiáiban például a Napváros terei, amelyeket Campanella leírása alapján tökéletesen magunk elé tudunk képzelni, rendkívül fontos és központi elemei lettek számos tényleges városnak is. Ezek olyan terek, amelyeknek pontos előképei már megtalálhatóak a régi Firenze, Verona vagy Róma városaiban. Egyébként ami magánemberi vonzalmaimat illeti, az én kedvenc tereim is ezekben a városokban találhatóak. Például igazán jól tudom érezni magam Veronában az aréna szomszédságában, az örökzöldekkel teli téren, ahol konfliskocsik közlekednek, és mindenhol kiváló kis kávézókban üldögélnek az emberek. Ezeknek a tereknek a hangulatához persze az is hozzájárul, hogy valami csoda folytán a középkorban kialakult környezetüket a szó jó értelmében képesek voltak megőrizni. Azt, hogy szinte nincs közlekedés, hogy a személyes kommunikáció ember és ember között tökéletesen funkcionál, hogy ezek a terek egyúttal agoraként is működnek, s hogy a civilizáció hátrányos következményei valahogy elkerülik az ilyen csodás régi tereket, ezek szinte álomszerűvé teszik őket. Éppen ezért, amikor a város - s most visszaugrom Budapestre - jövőjéről van szó, akkor az építészek iránti elvárásainkban mindenképpen szerepel az az igény, hogy a városrendezéssel vissza lehessen adni az embereknek az intim tereket, azt a hangulatot, amit egy-egy ilyen közös városi hely jelentett a „régi időkben".

- Budapesten is talál olyan teret, ahol jól érzi magát?

- Azokon a budapesti tereken érzem jól magam, ahol a kulturálódás lehetősége együtt van a pihenésével. Ilyen minden kétséget kizáróan a Liszt Ferenc tér vagy a Váci utca déli része, de ilyen a Ráday utca is az utóbbi években, a sok galéria és az ugyancsak sok jó kávéház meg vendéglő miatt. Van ugyan minimális tömegközlekedés, de az autóforgalom csak nagyon csökkentett mértékben van jelen, s ha az ember kiül valamelyik kávéházba, főleg jó időben, biztos, hogy azonnal jó néhány ismerőst talál. Ezek Budapest legnyitottabb terei, és ha idegenek érkeznek, boldogan és büszkén mutatom meg nekik ezeket a helyeket, mert ezek már az én Budapestem részei, valami közöm már nekem is van hozzájuk.

- Azért érdekes, amit mond, mert épp ezek azok a híres helyek a fővárosban, amelyek köztudomásúan civil kezdeményezések következményeiként alakultak olyanná, amilyenek ma. Tudtommal sem a Ráday utca, sem pedig a Liszt Ferenc tér létrejöttében a főváros vezetésének nem volt túl nagy szerepe. Vagy rosszul tudom?

- Valamennyi volt, mert hiszen a Ráday utca házainak rehabilitálásához például igen sok pénzt adott a főváros, meg az utca felújításához is. A Váci utca új szakaszának a rendbehozatala és kiépítése szinte teljes egészében a mi támogatásunkkal készült el. Ugyanakkor természetesen a kerületek hozzájárulása nélkül semmi ilyesmit nem lehet megoldani, és ha a magánszféra nem segít, akkor sincs túl sok esélyünk. A Liszt Ferenc tér vendéglősei néhány éve az én javaslatomra hozták létre a Broadway Egyesületet, hogy szervezett tárgyalópartnerei lehessenek a kerületi önkormányzatnak. És azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a népszerű tereknek a létrehozásakor óriási vitákat kellett lefolytatni az ottani lakókkal, akik közül sokan azt kifogásolták, hogy ilyen módon nem jut el a tömegközlekedés ezekbe az utcákba. Úgyhogy sokféle buktatója is van az ilyen tervek megvalósításának.

- Miközben mégis az a végeredmény, hogy ezek az említett terek teszik vonzóbbá a várost; ahogy ön is mondja, ide viszi legszívesebben a külföldieket. Akkor viszont miért nem próbál a városvezetés tudatosan elindítani néhány további hasonló projektet, amelyek a város tereinek ilyen jellegű használhatóságát céloznák meg?

- Terveztük a Nagymező utca kialakítását, a budapesti Broadway létrehozását, s tulajdonképpen egy rövid szakaszon el is készült.

- Zárójelben jegyzem meg, hogy sok kritika is érte az elkészült szakaszt.

- Tudom, hogy a helyben lakók közül sokan nem szeretik az új részt, de nekem például nagyon tetszik, és ha összehasonlítjuk azzal, amilyen korábban volt, akkor azért mégis pozitív a mérleg. A Király utca is a főváros tervei alapján készült, és a fővárosi pénzek nélkül nem jöhetett volna létre. Tehát az a vád, hogy a budapesti önkormányzat semmiféle ilyen átalakításban nem vett részt, így nem igaz. Ugyanakkor valóban nagy nehézségek gördülnek a főváros tervezési lehetőségei elé, tudniillik kétségtelenül rányomja a bélyegét a városképre az a tény, hogy huszonnégy önkormányzat működik. Azok a kis terek és utcák, amelyeket városi agorává lehetne tenni, szinte kivétel nélkül kerületi tulajdonban vannak. De az olyan saját tulajdonú terek kialakítása, mint amilyen a Városháza parké volt tavaly, jórészt kerületi és állami hatóságok engedélyétől függ. Még nagyobb baj, hogy a kerületek határain véget érnek azok a dolgok, amelyeknek pedig a másik kerületben folytatódniuk kellene. Például a Ferencváros rehabilitációja a kerület határán évekig nem tudott átlépni, csak most kapott lendületet a VIII. kerület megújítása. Mi tehát hiába segítünk rá, hiába támogatjuk az egy-egy kerületben elindított s akár két szomszéd kerületet is érintő projekteket, ha az ottani vagy a szomszéd kerület önkormányzata nem adja hozzá a saját támogatását.

- Ezek szerint a főváros nem is jelölhet ki olyan prioritást élvező akciókat, amelyekbe az önkormányzatoknak be kell kapcsolódniuk? Vagyis nincsenek „közös" ügyek?

- Sajnos nem lehet a kerület vezetésével szembemenni. A részletes terveket ők készítik, s bármilyen jelentős változást csak ők maguk dönthetnek el. Pénzt tudunk adni, ez az egyetlen motiváció. De van úgy, hogy inkább nem kérik, mert az megköti a kezüket. Az erzsébetvárosi zsidónegyed rehabilitációjába is beszálltunk volna, ha jobban odafigyelnek a megőrzendő értékekre. Nem fogadták el, így nincs is beleszólásunk, mi történik ott.

- Azt a kilencvenes évek legeleje óta tudjuk, hogy az önkormányzati törvény, amelyet egyébként annak idején az SZDSZ is megszavazott, nagyon sok sebből vérzik, különösen, miután még „rátették" az úgynevezett fővárosi törvényt. De arra nemigen látszik akarat, hogy ezen bármelyik kormány bármelyik pártja változtatni akarna. Mit gondol, miért? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy önök miért nem próbálkoztak vagy próbálkoznak egy - a mainál használhatóbb - önkormányzati törvény előterjesztésével?

- Nem tudjuk átugrani az árnyékunkat. Az önkormányzati törvény elfogadásához kétharmados többségre van szükség. Az SZDSZ-nek egyharmada sincs, nemhogy kétharmada. Ezért csakis olyan módosításokat vagy változtatásokat terjeszthetünk elő, amiket a szocialistákkal közösen el tudunk fogadtatni. Az SZDSZ nemcsak meghirdette, meg is akarja valósítani, hogy kisebb legyen az állami adminisztráció, kevesebbet költsünk a közigazgatásra, és racionálisabban használjuk fel a közpénzt. Egy kisebb és hatékonyabb önkormányzati rendszerhez a szellemi muníciót biztosítani tudjuk. Már most olyan állapotban van az idevonatkozó törvénytervezet, hogy bármikor benyújtható. Az a lényege, hogy egyetlen önkormányzat legyen Budapesten, és a jelenlegi kerületi önkormányzatokból városrészi önkormányzatok alakuljanak. De ahhoz, hogy ezt beadhassuk, a szocialisták részéről is kell a politikai akarat. Erre nem látok esélyt ebben a pillanatban, mert a jelenlegi önkormányzatoknak túl sok érdekük fűződik ahhoz, hogy fenntartsák a mostani állapotot. Ezért nem erőlködünk. Én egy ideje csakis olyan küzdelmekbe vagyok hajlandó belemenni, amelyekben eredményt tudok elérni. Az eleve kudarcra ítélt küzdelmekre, a szélmalomharcokra nem szeretnék energiát fordítani.

- Csakhogy amennyiben ez a mindenki által rossznak tartott törvény nem változik, akkor a jelenlegi rossz helyzet egyre jobban „megköt", esetleg végleg bebetonozódik, szorosabbá válik a gúzsbakötés. Nem így látja?

- De, ez így van. Pontos a leírás, legfeljebb csak annyiban bonyolultabb, amennyiben a kerületek vezetői bizonyos fontos feladatokat jól látnak el. Az önkormányzatok többségükben jó iskolafenntartók például, vagy a körülményekhez képest jól látják el a szociális és az egészségügyi gondozási feladatokat, a lakossági ügyintézést is megfelelően intézik, és még sorolhatnék néhány dolgot. Ezekről nem lenne jó lemondani. Ugyanakkor valószínűleg az történt időközben, hogy a történelmi inga átlendült a szélsőséges decentralizálás irányába. De az sem lenne jó megoldás, ha most visszalöknénk a másik irányba, és a centralizálás meghaladott koncepciója felé mozdulna el. Inkább finomítani kéne ezen a kicsit eldurvult helyzeten, és ezt oldaná meg a városrészekre bontás. Akkor nemcsak a IX. kerületben lenne városrehabilitáció. A jelenlegi helyzetben nagyon sok a gátja annak, hogy ez a folyamat kiszélesedjen. Mondok egy látványos példát arra, hogy milyen konkrét akadályok gördülnek a város jó irányú fejlődése elé: a lakások eladásából származó bevételt a kerületeknek kötelezően be kell tenniük egy fővárosi kasszába, az úgynevezett városrehabilitációs alapba, hogy onnan a kerületi rehabilitációt egy főváros által irányított pályázati rendszerben lehessen megvalósítani. Vagyis hogy a koncentrált pénzeket megfelelő módon vissza tudjuk osztani. Csakhogy a kerületek több mint fele nem fizette be ezt az összeget, hanem felhasználta valami másra, ami azt jelenti, hogy pillanatnyilag 80 milliárd forinttal tartoznak a rehabilitációs alapnak. Így pedig nem lehet nekifogni semmiféle munkának.

- Nincsenek szankciók azokkal szemben, akik nem fizetik be a kötelező összeget?

- Sajnos a törvény nem írja elő, hogy mi a teendő az ilyen elmaradás esetén. Nyilván nem fogunk pereskedni egy tucat önkormányzattal éppen most ezért a forrásért, de ez jelzi, hogy ez a széttagolt rendszer milyen súlyos konzekvenciákkal jár.

- A nemrég civil szervezetként létrejött Fővárosi Közmunkatanács is felhívja a figyelmet, hogy ez a széttagoltság visszavetheti Budapest fejlődését. Erről a szervezetről mi a véleménye?

- Örülök, hogy megalakult, sőt a főváros főpolgármester-helyettesi és aljegyzői szinten képviselteti magát a szervezetben. Persze a 19. századi városfejlesztést levezénylő, király által kinevezett közmunkatanács újjáalakítására nincs lehetőség, de egy a demokratikus keretekbe illeszkedő, Budapestet és agglomerációját egységes egészként kezelő városfejlesztő szervezet létrehozását magam is támogatom. Lényegében ennek a szervezetnek a civil oldala jött most létre, komoly lobbierőt képviselő gyáriparosok, munkaadók, kamarák részvételével. A megoldást azonban eddig sem a tervek hiánya, hanem az ésszerűtlen jogi szabályozás hátráltatta. Egy erős jogosítványokkal rendelkező, a beruházásokat koordináló, a pénzügyi forrásokat észszerűen elosztó szervezet létrehozását a kétharmados törvények akadályozzák, de egy erős civil szervezet sokat tehet az ügy érdekében.

- Visszatérve a terekhez, melyek azok a budapesti terek, amelyekkel ön szerint baj van, amelyek gyors változtatást igényelnének?

- A legnagyobb gondot a Moszkva tér rendezetlensége okozza. Ennek a térnek az átépítésére több terv is született, de akármilyen rosszul hangzik is, az az igazság, hogy nincs rá pénz. Ugyanis a 4-es metró építése nem korlátozódhat az aluljárók, alagutak és mozgólépcsők megépítésére. Ahhoz, hogy a metró be tudja tölteni a funkcióját, a felszíni tereket is alkalmassá kell tenni a nagyobb terhelés befogadására. Néhány ezek közül már elkészült, például a Móricz Zsigmond körtér egy része vagy a Szent Gellért tér. De van még néhány, mint a Fővám tér, a Kálvin tér, a Köztársaság tér stb., amelyek elengedhetetlen feltételei a metró sikerének. Ezeket tehát prioritásként kell kezelni, s mivel a főváros költségvetése igen korlátozott, más terek rendezése egyelőre húzódik. A metró építése ütemtervszerűen zajlik, a határidőkkel eddig még nem csúsztunk, de azt nem szeretném, hogy Budapesten is előfordulhasson, amivel a brazil fővárosban találkoztam, hogy a metrószerelvény nem tudott megállni bizonyos állomásoknál, mert a felszíni tér olyan állapotban volt, hogy nem volt se csatlakozás, se rendes átjáró. Ezt itthon nagyon szeretnénk elkerülni.

- Ezek a felszíni munkálatok eredetileg nem szerepeltek a metróépítés költségvetésében?

- Mi belekalkuláltuk, de van számos építészeti feladat, ami nem köthető szorosan a metróépítéshez, inkább a megállók környékének közteresítését célozza. Ehhez kell először biztosítanunk a pénzt. Úgyhogy a Moszkva tér rendezése csak az ezt követő beruházások között szerepelhet.

- Az fel sem merülhet, hogy az a három kerület, amely ott ér össze, együttesen nekivágjon a tér rendezésének?

- Hát én még nem hallottam ilyenfajta kerületi felajánlásról. Hogy kérjenek, olyat igen, de hogy ilyesmit maguk kezdeményezzenek, arra még nem volt példa. Persze irgalmatlan pénzről van szó, legalább 20-30 milliárdról. Most azon dolgozunk, hogy az EU 2007-2013-as költségvetéséből, amely végre városfejlesztésre is költhető, a Moszkva térre is szerezzünk valamennyit. Kóka Jánossal most készítjük a javaslatot, amely a Moszkva tér rendezését beemeli a második nemzeti fejlesztési tervbe, és így az unió is finanszírozni tudja.

- Ha jól tudom, a városrehabilitációt épp Gyurcsány Ferenc javaslatára vették bele az uniós költségvetési tervbe.

- Igen, méghozzá az én 2004-es javaslatom alapján, amire büszke is vagyok, hisz ez az egyetlen látványos eredménye az európai uniós tevékenységemnek, amelyet a miniszterelnök úr is a magáévá tett. Ugyanis mielőtt lemondtam volna a képviselőségről, az Európa Parlamentben létrehoztam egy többpárti bizottságot, amely a lemondásom után is tovább működött, és amely épp a városi dimenziókat hivatott képviselni a költségvetés kialakításakor. E bizottság javaslatára két városfejlesztési feladatot emeltek be a költségvetésbe, az egyik a városrehabilitáció, a másik a tömegközlekedés fejlesztése. Az újonnan bekerült országok egyik legsúlyosabb városi problémája ugyanis a korábbról nemigen ismert lakótelepkérdés, amelynek megoldása új feladatot jelentett a költségvetés létrehozásakor. Ezt értette meg Gyurcsány Ferenc, és azzal érvelt, hogy a lakótelepek rehabilitációjának elodázása akár a párizsi lázadásokhoz hasonló veszélyes helyzetet is teremthet.

- Lépjünk át további terekre!

- A Blaha Lujza tér az egyik legnagyobb forgalmú tér Budapesten, s most, hogy elbontották a volt Hírlapkiadó-székházat, rövidesen megfelelő módon át fog alakulni. A Móricz Zsigmond körtér is hamarosan végleg elkészülhet, ha a műemléki Gomba sorsa eldől, és annak környezete is rendbe hozható, akkor az nagyon szép, kulturált, európai színvonalú tere lesz a fővárosnak.

- Eddig miért nem készült el a Gomba?

- Mert rendezetlenek a tulajdonviszonyok. A BKV évek óta küzd ezzel a problémával, de az egyelőre megoldatlan. Egyébként ha azt kérdezi, hogy melyek azok a városi terek - a szó bővebb értelmében -, amelyekre büszke vagyok, akkor a Móricz Zsigmond körtér mindenképp idetartozik, de ide sorolom a Szent Gellért teret is, a pesti oldalon pedig a Nagykörút teljes felújítását is.

- Ha már a Nagykörutat említi, azért a Nyugati tér nincsen valami jó állapotban. Arra nem terjed ki a felújítás? Létezik erre vonatkozóan valamiféle konkrét terv?

- Ez nem jó megközelítés, a dolog ugyanis fordítva történik. Csak arra érdemes terveket készítenünk, ami meg is valósítható. Korábban, 1990 és 94 között másként gondolkodtunk. Akkor sokféle tervet készítettünk, amelyek olyasmire is kiterjedtek, amire még egyáltalán nem látszottak az anyagi források, aztán több száz projektről kiderült, hogy finanszírozhatatlan. Ezért 1995-ben létrehoztunk egy új tervezési metódust, ami arra épült, hogy hét évre előre tudni lehet a rendelkezésünkre álló összeg hozzávetőleges nagyságát. Ilyen módon meg tudtuk határozni a takaró méretét, tehát azt is, hogy meddig takarózhatunk, mire jut a rendelkezésre álló pénzből. Ebbe fért bele az Andrássy út, a Nagykörút, a budai körút rendbetétele, de belefért sok óriásprojekt, mint például a szemétégető vagy a pusztazámori szemétlerakó. Sajnos azonban valóban nem fért bele sok olyan ugyancsak sürgető feladat, mint a Nyugati tér vagy a Moszkva tér. De hadd beszéljek még néhány olyan térről, amelyhez érzelmileg is nagyon kötődöm. Ilyen a Kosztolányi Dezső tér és a Feneketlen-tó környéke, amelyhez a gyerekkorom legfontosabb emlékei kötnek, és amely szerintem mostanra igen szépen megújult. Vagy a másik, hozzám igazán közel álló hely, a Városháza előtti tér, amelyet a bazársor lebontásával végre elkezdhettünk olyanná alakítani, amire régóta vágytunk. Láthatóan megszerették a budapestiek, és bízom benne, hogy a további rendezésével is elégedettek lesznek. Ugyanis kiírtunk egy nemzetközi pályázatot Budapest szívének rendezésére, ebbe beleértendő a Városháza-blokk is és a körülötte lévő városrész, az Erzsébet tér, a Madách sétány és a Váci utca irányába terjedő szakasz. Ez lesz az első olyan nemzetközi pályázat, amelynek a zsűrije is nemzetközi, és amely által a magyar építésztársadalom végre versenybe szállhat a világ legnagyobbjaival. Abban reménykedünk, hogy csoda születik.

- Milyen kritériumokra kell épülnie a leendő tervnek?

- Nagyon szabadon kezeljük a kiírásban szereplő kritériumokat, a hangsúly az említett területek egymáshoz való illeszkedésén, a közlekedés megfelelő kialakításán és persze az esztétikumon van. A többi a tervező dolga. Az biztos, hogy sem bevásárlóközpont, sem irodaház nem tervezhető ide. De ezenkívül nyitva hagytuk a funkció kérdését is. Így aztán elképzelhető, hogy egészen vad ötletek is bekerülnek a pályázati anyagba, de nagyobb az esélye annak, hogy nagyon jó dolgok is bejöjjenek.

- Egy eléggé hosszan tartó mélyrepülés után, az utóbbi időben egyre pozitívabban látja a főváros helyzetét. A közelmúltban nyilatkozatainak jó részében sokkal optimistább, mint korábban. Pedig a kritikák mértéke és mennyisége nem nagyon csökken. Ön szerint mi változott Budapesten?

- Legutóbb egy januári közvélemény-kutatást láttam, amelyet a Szonda Ipsos készített, és amely számomra nagyon biztató, mert azt mutatta, hogy a budapesti lakosság nagy többsége szerint a város jó irányban halad. A vizsgálatból az is kiderül, hogy az egész országra nézve ez a vélemény már sokkal árnyaltabb, vagyis az ország állapotáról nem nyilatkoznak ilyen pozitívan. Ezért is vagyok most optimista, hiszen a választásokat idén is a budapestiek döntik el. Főként a budapesti liberális szavazók, hiszen rajtuk múlik, milyen erőt képvisel majd az SZDSZ a parlamentben. Tudja ezt a Fidesz is, ez a magyarázata a vizslás és jeanos kampányoknak...

- Ugyanakkor nem hiszem, hogy becsukhatja a fülét és a szemét, amikor azt a mérhetetlen mennyiségű jogos kritikát kapja a kátyús utak, a kutyapiszokkal tele utcák, a rendezetlen közlekedési viszonyok és sok egyéb miatt. Én magam is úgy látom - ha egy személyes véleményt megenged -, hogy például a budapesti belváros legszebb utcái mérhetetlenül elhanyagoltak, piszkosak, elhagyott üzletek, üres kirakatok csúfítják. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban mi az álláspontja?

- Ha egy mindenható vezetésű város élén állnék, amely a gazdasági döntéseket is magáénak tudhatja, akkor mindezt magamra venném. Ez a városi szerkezet azonban - mint ahogy erre már utaltam - nem ilyen, nagyon is decentralizált. A kutyapiszok például jellemzően a kerületi mellékutcák problémája, az emberek mégis tőlünk várják a megoldást. Most pályázati formában pénzt adunk a kerületeknek gépekre és gyűjtőedényekre, de tudni kell, hogy ezt a saját intézményeinktől vonjuk el. Ehhez még hozzáteszem, hogy minden város olyan, amilyenné a városlakók teszik. Ha nem takarítanak a járdán, akkor ott marad a szemét. Ha nem szedik össze a kutyapiszkot, akkor az csúfítja a várost. A felsorolt kritika mind megalapozott, a városban folyó folyamatos vita jogos kérdések körül zajlik. Ugyanakkor a pesti emberek hajlamosak olyankor is elégedetlenkedni, amikor sok dolog már megoldódik. Minden változás önmagában is hordoz lehetőséget a kritikára. A sétálóutca elveszi a parkolási lehetőséget az ott lakóktól. A szórakozóhelyek zavarják a környéken lakókat. A metró sem tetszik mindenkinek, hiszen akinek a háza alatt megy el, annak kellemetlenséget is okoz, holott millióknak jelent előnyt. Ezek a vélemények és érdekek folyamatosan ütköznek, ugyanakkor arról is tanúskodnak, hogy működik a demokrácia a fővárosban. Ami a konkrét helyzetet illeti, hosszú múltra tekintő tapasztalatom, hogy ilyenkor télen, amikor a hideg szétfeszíti az utakat, és szaporodnak a kátyúk, amikor magasak a fűtésszámlák, a rossz idő miatt pedig a közlekedés még nehezebb, akkor mindenki sötétebben látja a város helyzetét. Tavasszal, amikor felszárad az aszfalt, amikor megkezdődnek az útfelújítások, amikor nem kell már annyit fűtésre költeni, és a napsütésben ki lehet ülni a szabadba, a terekre meg a kávézókba, a város megélénkül, látszik, hogy a város fenntartói rendbe akarják hozni a téli károkat, akkor a közvélemény egyszer csak élhetőbbnek és szerethetőbbnek látja Budapestet. Szóval rengeteg múlik az emberek hangulatán.

- Azért az tavasszal meg nyáron is bosszantja a városlakókat, ha az utca állapota elviselhetetlen.

- Mostantól biztosra ígérhetem - és ez nem üres választási ígérgetés -, hogy az a mintegy százhetven kilométernyi út, amit eddig rendbe hoztunk, továbbá amit ezután hozunk helyre, már nem fognak rövid időn belül tönkremenni, mert a korábbinál sokkal hatékonyabb módszerrel dolgoznak az útépítők. Egyébként az évszakok eddig mindig a segítségemre siettek, mert a tavaszi és nyári felújítási tevékenységek igazi eredménye épp ősszel érzékelhető igazán, és ez egybeesik az önkormányzati választásokkal.

- Ez egy kicsit cinikusan hangzik, hiszen a városban lakók egész évben jól akarják érezni magukat. Nem hangzik jól, ha kizárólag a választási periódusokra koncentrál a város vezetése.

- Ezt én sem gondolom így, csak számolnunk kell az adottságokkal és a tényekkel. Nem árt tudnunk, hogy az ősz ilyen szempontból nyerő időszak. Egyébként meg kell erősítenem, hogy az említett problémák megoldására jött létre a 2013-ig szóló Podmaniczky-program, amely 2100 milliárd forintot szán városfejlesztésre, s ebből 670 milliárd a fővárosé. Ennek felhasználására nagyon alaposan és pontosan kidolgozott program van, amellyel az elkövetkező időszakban lassan sok mindent fel lehet számolni az említett bajokból. Arról még nem hallottam, hogy lenne valamilyen hasonlóan érvényes és használható program a bírálóim kezében, amely szembeállítható a miénkkel. Ugyanakkor nincs az a jó program, amelyet a lakosság és az önkormányzatok segítsége nélkül jól végre lehetne hajtani. Mondok egy példát. A társasházakat, ugye, privatizálták. Ha egy magántulajdonban lévő társasház nem készít saját programot a lakógyűlés és a társasházi képviselő döntése alapján, akkor nem tud pályázni se fővárosi támogatásra, se egyéb pénzforrásokra. Akkor marad a tatarozatlan, összeomlóban lévő állapot, amiért maguk a lakók a felelősek. Nem azt mondom, hogy ha a lakosság kezdeményez, mi minden kérésüknek eleget tudunk tenni, hiszen a beszélgetésünk elején emlegetett 80 milliárd forintnyi önkormányzati tartozás nagyon hiányzik, de valamennyi támogatást a főváros tud adni minden olyan kezdeményezésre, amely jobbá teszi a várost.

- Az elmúlt egy-két évben szaporodott azon civil mozgalmak száma, amelyek Budapestért szálltak síkra, és amelyek sok konkrét ötlettel és változtatási javaslattal álltak elő. Az utóbbi időben ezek egy kicsit elcsendesedni látszanak ugyan, de bizonyára akadtak megfontolandó tervek is az általuk felvázoltak között. Most mi a helyzet? Egyáltalán, a főváros hogyan kezelte az említett látványos kezdeményezéseket? Sikerült kifogni a szelet a vitorláikból, esetleg maga mellé állítani őket?

- Mi azt mondtuk: ha van jó ötleted, dolgozz velünk! Az Európa Kulturális Fővárosa 2010 pályázat idején ezek a mozgalmak nagyon sokat segítettek. Szívesen fogadtuk az őáltaluk előterjesztett koncepciókat, és ezeket be is építettük a közös tervbe. Sőt a munkatársak egy részét be is vontuk a jövő Budapestjének kialakításába, ma is folyik a munka, amelyben sokan közülük részt vesznek.

- Úgy emlékszem, a Fidesz is előállt néhány komolyan megfontolandó, jó ötlettel annak idején, sőt civil mozgalmat is szerveztek. Az ő javaslataikat is figyelembe vették?

- A Fidesszel kicsit más a helyzet, ők most bajban vannak, ugyanis annak idején ők tiltakoztak legjobban a 4-es metró megépítése ellen, most pedig épp ők mondják, hogy hosszabb metró kell. Anélkül, hogy észrevétlenül hagynánk ezt a furcsa pálfordulásukat, időközben mi magunk is egyetértettünk a metróvonal meghosszabbításával, s a Bosnyák térig ezt meg is tettük. Ők most a másik irányban is hosszabbítani akarnak, ezzel is egyetértünk, de csak azután, ha az eddig elfogadott szakasz végre megépül. Nekik bizonyára bűntudatuk van Budapesttel kapcsolatban, azért a négy évért, amikor - Orbán Viktor kifejezésével - megpróbálták a várost kiszárítani. Az akkori fővárosellenes akcióiknak máig érezhető a politikai és fizikai hatása. Talán ezért lehet bízni abban, hogy a budapestiek a koalícióra fognak szavazni, mert nem akarják, hogy olyan kormány kerüljön ismét hatalomra, amely Budapestet annak idején elsorvasztotta.

- Adódik a kérdés, hogy erre építette-e azt a döntését, hogy ismét vállalta az SZDSZ budapesti listájának vezetését a közelgő választásokon, miközben a megítélése az utóbbi két évben mélypontra került.

- 2004 már elmúlt, sokat tanultam belőle. Ha hihetünk a közvélemény-kutatóknak, most, amikor a többség úgy érzi, hogy a város jó pályán halad, az én támogatottságom is nő. A Szondánál például pontosan ugyanott állok, mint négy éve ilyenkor. Az SZDSZ küldöttgyűlése pedig egyhangúlag fogadta el a jelölésemet, ami nagyon nagy eredmény, és eléggé példa nélküli. Ez is bizonyította, hogy jól döntöttem, amikor elvállaltam ezt a pozíciót.

- És mit gondol, minek köszönhető ez az egyhangú elfogadottsága az említett kudarcsorozat ellenére? Mi változott?

- Valószínűleg az történt, hogy mostanában kezdtek el látványosan működni azok a programok, amelyeket korábban beindítottunk. Most kezd látszani sok olyan eredmény, amelyek korábban csak sejthetőek voltak. Ez nekem elég muníciót ad ahhoz, hogy bátran belevághassak bármilyen hosszabb távú munkába.

© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk