←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Farkas Zoltán: Hónapló

Január. Nagyot alakítottak a Mozgó szerzői a (köz)hazugságokról készült tematikus számban, bár Nemes János írását és két interjúját az orvosok igazmondás-dilemmájáról hozzám hasonló hipochondereknek nem ajánlanám. Olvastán rögtön tíz tucat halálos betegséget fedeztem fel magamon egyszerre, ám ez sem vette el a kedvemet, hogy végigröhögjem a folyóirat Igazi Maóját - ha netán még emlékszünk Siklósi Szilveszter 1994-es ál-dokumentumfilmjére, miszerint Mao Ce-tung meghalt a Hosszú Menetelésben, és nem ő, hanem maffiózó testvére jutott hatalomra Kínában. A Mozgó az állítólagos Budai Szabó Nikolett, az állítólagos brit-magyar Smart and Smile Consulting Agency munkatársa tanulmányát közölte a Székely himnuszról és annak politikai használhatóságáról, valamint arról, hogy ebben a haszonelvű légkörben az igazi tehetségnek nem terem babér. Nálam sem terem babér a szerzőnek, ám rajtam kívül álló okok miatt. Kilétét sem fedném föl egyelőre - aki kapcsolatba akar lépni vele, írjon neki a buszettkukacyahoopontcomra. Vagy máshová. A Hamis „himnusz"-szal a Mozgó saját hagyományaihoz tért vissza, jelesül a rendszerváltáskori Szócséplőgép mélységeihez és szépségeihez - üzenném innen, kedves Nikolett, vagy bárki, akit a dicséret megillet.

Február. A Hónaplóban az a jó/Rég elolvadt már a hó/Amiről a négy úr ír/Bár az ég már ír azúr (húúúú). Ezzel a bökverssel óhajtanám méltatni azt a kockázatot, amelyet a szerzők - Balla D. Károly, Grendel Lajos, Dalos György és Békés Pál - hónapról hónapra vállaltak, olyan ügyekről s történésekről elmélkedvén, amelyek megjelenésük idején már másodlagos frissességűek. Balla a februári számban az ukrajnai narancsos forradalomra, a választási csalások sajátos technikájára (gyanítom, ez ma már nálunk itt-ott kötelező tananyag), Grendel pedig a magyarországi népszavazásra tekint vissza - jelen időben. Az utóbbi egyébiránt mindmáig feldolgozhatatlan sokkot okozott, ami mind Balla, mind Grendel későbbi írásaiból is kitetszik. „A népszavazással zsákutcába kormányozták a nemzetet... normális demokráciában ezért valakik(k)nek el kellene vinniük a balhét", írja Grendel. Bizonyára nem vagy nem elsősorban Gyurcsányra gondol, aki a szlovák közjogi méltóságokkal való tárgyalásain úgyszólván helybe ment érte - de ez már március...

Március. ...és akkor folytatnám is, idézettel, így ez a hónap legalább lelazsálható. „Jönnek a hunok! Már csak ez hiányzott nekünk. A hun kisebbség! Nálunk nemcsak költőkből és írókból, hibbantakból is túltermelés van. (Szinte látom, amint hamarosan színre lépnek a szlovákiai, erdélyi és vajdasági hunok is.) Ha elérik, hogy bejegyezzék őket mint nemzeti kisebbséget, rajtunk fog röhögni a fél Kárpát-medence... A legutóbbi csehországi népszámláláskor mintegy ezerkétszázan azt írták be a nemzetisége rovatba, hogy eszkimó..." - emlékeztet Grendel. Így van ez, ha Ha¼eken, Hrabalon nevelkedik egy nemzet - tenném hozzá. De hol vannak akkor az Örkényt olvasó magyarok? Csak nem egymás hegyén-hátán tülekednek az utolsó meggymagért? Még Békés Pali is megfeledkezett róla, aki épp abban a hónapban állította össze kedvenc könyvei tízes listáját.

Április. Dübörög tovább A Nagy Könyv Békés Palinál, így hozzátehetem, hogy listájáról Spirót is hiányolom, főleg az Ikszeket, s főleg abban a hónapban, amikor a Fogság megjelent. Ballának és barátainak azonban ennél sokkal súlyosabb gondjai vannak: Ukrajnában a narancsos forradalom után lecserélték a hivatali garnitúrát, és ezzel megállt az élet. Mert régen pontosan tudni lehetett, minek mi az ára, mekkora baksist kell fizetni, most viszont „senki nem mer csúszópénzt elfogadni, ellenben az ügyeket sem intézik". Inteném Ballát, csak így, utólag: az Antall-kormány idején egy hasonló nyilatkozatot Lengyel László alig-alig úszott meg börtön nélkül, igaz, ő csak addig jutott, hogy Magyarországon minden ügynek és ügyintézőnek pontos ára van... Azzal pedig azóta sem vádolta meg senki a magyar hivatalokat, hogy senki nem mer csúszópénzt elfogadni.

Május. Ez vitathatatlanul Bognár Robi hónapja, aki elkezdte közölni háromrészes szociográfiáját az Őrség - pontosabban annak egy szeglete - újrafelfedezéséről, annak ürügyén, hogy működni kezdtek a mobilposták. Ez az év talán legmélyebb dolgozata, egy bölcs asszony, Némethné Baksa Eszti idegenvezetésével, és nyelvileg is ez a legizgalmasabb. Csakhogy Robi főállású szerkesztő, ezért a helyi szabályok szerint nem szabad díjaznom. Pedig ő volt a januári szám varázslatos Budai Szabó Nikolettje is. Ám hogy azonnal ünneprontó is legyek, rögvest ideidézném Grendel rezignált megállapítását: „Mi, kisebbségi magyarok sem vagyunk ma született bárányok, de azért, látva az anyaország rohamos elpatrubányisodását egyfelől, kicsinyes önzését másfelől, mégis úgy gondolom, jobb anyaországot érdemelnénk." Ehhez Dalos Györgynek is van egy-két szava, aki beleolvasott az Internet Zsidó Datanetbe, vajon szerepel-e benne. Naná! Ott, Berlinben ő is jobb anyaországot érdemelne, mint amilyen itt ez a listázós, kurziválós. Mélypont, ünnepély nélkül.

Június. Dalosnak el is ment a kedve mindentől, kitört rajta a tavaszi lustaság. Rajtam is.

Július. Békés Pali szomorkodik, hogy A Nagy Könyv voksolásán háttérbe szorultak a kortárs magyar írók. Nono (lásd fentebb).

Augusztus. A londoni robbantás idején épp Párizsban voltunk, és úgy jártunk, mint Békés Pali, aki az Élysée-palota protokolltitkárságával angolul próbált értekezni. Francia televíziós műsorok folyamatosan ismételt riportjaiból próbáltuk megfejteni, párizsi járókelőkből igyekeztünk kiszedni, mi történt a King's Cross állomáson. Zavartalan volt a társalgás: mi angolul beszéltünk, ők franciául.

Szeptember. Békés Pali felfedezte Kínát, annak apropóján, hogy felfedezett egy könyvet, amelynek szerzője szerint egy kínai, bizonyos Cseng Ho - aki ráadásul mohamedán volt - előbb fedezte fel Amerikát, mint Kolumbusz Kristóf. Mivel pedig nagyjából ugyanekkor néhány napig Sanghajban jártam, hozzátenném, ott is kitört a glasznoszty. Például a kínai kommunista párt egykori alapítása helyszínén, egy konyhában - mert onnan indult a szó legtágabb értelmében is hosszú menetelés -, pontosabban a konyha köré emelt emlékmúzeumban el lehet olvasni, mi lett az alapító atyák sorsa. Angolul. (Párizs máris lenyomva.) Sanghajban amúgy a multik virítanak, és a direkt marketing dívik: a legolcsóbb órákat, DVD-ket, bőröndöket és prostikat utcai árusok kínálják a hozzám hasonló fehér embereknek, mint egykor Moszkvában, a Kalinyin sugárúton a nyugati lemezeket: gramplasztyinka nye intyereszújet? Vettem néhányat, az egyiken egy közelebbről meg nem nevezett „vokalno-insztrumentálnij anszambl" játszotta a Let It Be-t. Eredetiben.

Október. Ünnep! A Balla családban végre működik a vízszivattyú! Amit azért kellett beszerelni - és a munka hónapokkal korábban kezdődött -, mert a közüzem csődje miatt korlátozott volt a vízszolgáltatás. Ungváron most mindenki szerel, családonként nagyjából 500 dollárt áldozva a folyamatos vízellátásra, pedig ha ezeket az 500 dollárokat összeadnák, „olyan vízművet lehetett volna építeni, hogy a szelepei akár ezüstből lehettek volna" - tudtuk meg. Azért ez is dráma, nemcsak a tavaly decemberi népszavazás volt az.

November. Ismét egy Grendel-gyöngyszem, kommentár nélkül: „... egy szép nyári napon a helyi potentátusok Szentkorona ünnepséget szerveztek. Mielőtt a szervezők szétküldték volna a meghívókat, a helyi magyar szakos tanárnő figyelmeztette a főszervező tisztelendő urat, hogy a magyar helyesírás jelenleg érvényben levő szabályai szerint a Szentkorona Szent Koronaként írandó. A tisztelendő úr azonban kötötte az ebet a karóhoz, mire a tanárnő, hogy igazának megfellebbezhetetlen nyomatékot adjon, megmutatta neki a Magyar helyesírási szótárt. A tisztelendő úr kicsit bizalmatlanul mustrálgatta a fura könyvet... Zavarban volt. De aztán hamar feltalálta magát. »És ezt Orbán Viktor is jóváhagyta?« - kérdezte gyanakodva."

December. A döntés hava. Mivel a szociográfia a szokásos felhozatalnál szegényesebb volt - leszámítva Bognár Robi nagy ívű dolgozatát, valamint a decemberi számban Váradi Júlia míves összeállítását az Eszterháza-botrányról -, a Hónapló szerzői közül kell választanom. A maga sodrásában újra - s egyben elolvasva az összes írást, senkit nem tudok kiemelni, szerzőik közt nincs jobb és kevésbé jó hónapló-kapitány. Grendel és Balla arrafelé kormányoz - Grendellel szólva: Abszurdisztánba -, ahol a fájdalom terem; hogyan lehetne gyötrődéseiket, közállapot-kesergőiket összevetni Dalos némely megrendítő történetével vagy Békés Pali könynyed bölcsességével?

Önkényesen két olyan írást emelek ki a sorozatból, amelyek mellett egyetlen érv szól: hozzám ezek állnak a legközelebb. A londoni merényletre reagáló wearenotafraid.com-ot, illetve a Cseng Ho, a szupersztárt. Szerzőjük pedig: Békés Pál.

 

 

 

© Mozgó Világ 2005 | Tervezte a pejk